Amikor a Művészetek Völgyébe érkezünk Szőke András legújabb produkciójának munkálatait szemrevételezni, elsőként a pezsgő nyári események utáni csend idillje tűnik fel: a kis falvak visszazökkenni látszanak a hétköznapjaikba. És mégsem, hiszen az egyébként üres földutakat filmes büfé -és vécébuszok töltik meg – ahogy haladunk a forgatás helyszíne felé, egyre több emberrel találkozunk.
A 16. napra látogatunk ki, ezúttal a Taliándörögd szomszédságában álló romtemplom ad helyet a film egyik jelenetének. Meg is vagyunk lepve, meg nem is, hiszen Szőke korábbi munkáihoz képest népes a statisztéria (mintegy 50 fő), fahrtsínek húzódnak, világítók iparkodnak, rögtön feltűnik tehát, hogy igazi profi csapat dolgozik a(z egykori) non professional, no budget filmes alá. Igazán azonban mégsem meglepő mindez, hiszen a stábtagok között felfedezzük Sándor Pált, a Hasutasok producerét, aki a produkció hátterét a Hunnia Stúdió keretein belül megteremtette, lehetőséget adva Szőke társaságának egy másfajta filmkészítésre.
 |
| Népes a statisztéria, fahrtsínek húzódnak, világítók iparkodnak |
Ma egy álomjelenet kerül sorra, amelyben Zsuzsa Tamás (Rostás Róbert), a főszereplő Zsuzsa Lajos (Badár Sándor) állomásfőnök fia elképzeli az esküvőjét plátói szerelmével, K. Kis Csengével (Martinovics Dorina). Felvétel lesz! De hol a rendező? Szőke Andrást se a szereplők körül, se a kontroll monitor előtt nem találjuk – mindjárt nem is tűnik olyan profinak a stáb –, aztán valaki a távolba bök, és postásruhába bújva észrevesszük a főnököt, aki igazoltan várakozik a messzeségben, hiszen szerepe szerint (részeg postás) késve kell a szertartásra beesnie.
A színészek türelmesen dolgoznak, ez eleinte annyit jelent, hogy zokszó nélkül várakoznak, amíg kibújik végre a felhők mögül a Nap. Persze a násznép között elvegyülő Badárra és Szarvasra mindig lehet számítani: a távolból csak annyit látunk, hogy valamit mondanak, és a környezetükben hullámozni kezd a tömeg a röhögéstől. A szereplők között felfedezzük Hernádi Juditot, Derzsi Jánost, Bordán Irént, Farkasházi Rékát – egyikük sem játszott még Szőke-filmben, de láthatólag jól érzik magukat, jól kitalált figuráik bőrében.
Badár Sándor – Zsuzsa Lajos állomásfőnök
A jelenet többszöri felvétele után szünet következik, Szőke „osztálykirándulásra” invitál bennünket a Hasutasok legfontosabb helyszíne, a kamu állomásépület felé. Egy korábban rögzített disznóvágásról beszél, kilátásba helyezi, hogy ő maga játssza el a disznót, ha érdekel bennünket. Naná! Ám sajnos ő végül mégsem tart velünk – meg kell beszélnie Halász Gábor operatőrrel a következő jeleneteket; Badárt és Szarvast küldi, „fiúk, nyomjatok valami stand upot”!
És a fiúk nyomják is, Zsuzsa Lajos állomásfőnök részletesen bemutatja a birodalmát. „Eredeti tintából dolgozunk, eredeti naplóba, itt komoly áruszállítás folyik, hozzá kell tenni, hogy nálunk késett vonat nincsen. Mindent továbbítani kell a felső szerveknek, hogy tudjanak róla, mindent a menetrendnek megfelelően, naplószerűen közvetítünk. Olyan vonatmozgások vannak nálunk, amilyenek az elmúlt ötszáz évben sehol”. A rögtönzött monológjából majdhogynem kiderül a Hasutasok alapkonfliktusa. A fiktív Honos településen még a rendszerváltás környékén megszüntették a vasutat, ám a taszári reptérre érkező árukat ellenőrizni kell valahol, ezért részlegesen visszakapcsolták az állomást a hálózatba, a vezetésével pedig a régi állomásfőnököt bízták meg; a falu persze rendesen megvámolja az árut, jön a mesebeli jólét. Hogy még jobb fiúk legyenek, kitalálják, hogy bérbe adják a szárnyvonalat másoknak is. Ám a könyvelés annyira jól sikerül, hogy a központban is felfigyelnek rájuk, egész kis ünnepséget szerveznek Honosra: média, fejesek, mindenki ott akar lenni az új magyar csodánál, ami persze nincs. Feje tetejére áll minden, ám hőseink végül állítólag becsületből jelesre vizsgáznak.
 |
| Olyan vonatmozgások vannak nálunk, amilyenek az elmúlt ötszáz évben sehol Badár Sándor |
Filmhu: Szerintem nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy az egyenruhás szerepek állnak neked a legjobban, azokban vagy a legviccesebb... Meg tudod mondani, miért?
Badár Sándor: Tizenkét évig magam is szolgáltam a vasutat, ott uniformisban éltem az életem, úgyhogy elég komoly élettapasztalatom van a témában. Valószínűleg, ha más egyenruhába bújok, akkor is ebből építkezem. folytatás
Sándor Pál - producer
Időközben visszatérünk a romtemplomhoz, ahol – rövid szünet után – még az esküvői jeleneteket forgatják, különböző beállításokból. Az éppen szabad színészek, stábtagok arról beszélgetnek, hogy ha minden jól megy, a Roncsfilm-hez hasonló kultfilm lehet a Hasutasok-ból. Ennek alighanem a film producere, Sándor Pál örülne a legjobban.
Filmhu: Önnek mint producernek, mi a viszonya, mik a céljai ezzel a filmmel?
Sándor Pál: Mint minden olyan filmmel, aminek a létrehozásában megpróbálok segíteni, vagy éppen rendezem: hogy egy baromi jó film legyen.
Filmhu: De kinek a számára legyen „baromi jó”? Mert nehéz olyan filmet csinálni, ami mindenkinek tetszik...
SP: Olyat nem is lehet. De ha úgy beszélünk az emberekkel, hogy értsék, ha úgy beszélnek a vásznon, hogy azzal a néző azonosulni tud, akkor a többség szeretni fogja a filmet. A Szőke pedig olyan bolondos fiú, annyira teli van humorral és energiával, hogy joggal bízhatom abban: ezt a filmet nagyon sokan meg fogják nézni. folytatás
Szőke András – rendező
Befejeződött a forgatás. Vannak, akik elindulnak enni, a többiek pakolnak. Badárt sétarepülésre viszi a helyszínen várakozó helikopter, Szőke mindenkit odahív a kontroll monitorhoz, aki még nem látta a most felvett jelenetet.
 |
| Igaz-e, hogy a Szőke kiégett, az unalmas, profi filmesek útjára lépett Szőke András és a filmhu riportere |
Filmhu: Biztos már baromira unod a kérdést, de én is ezzel kezdem: a Zsiguli című legutóbbi munkád azt mutatta, megváltozott a filmkészítői attitűdöd, és...
Szőke András: Fogadjunk, azt kérdeznéd, ha mernéd: igaz-e, hogy a Szőke kiégett, az unalmas, profi filmesek útjára lépett, csak mert nem folytatja a Vattatyúk meg a Citromdisznó-szerű filmeket... folytatás
A forgatás végeztével már a vágásról beszélgetnek, a stáb is nagyon várja azt a pillanatot, amikor az egyik honosi vonatmozgás a mozik vásznára szállítja a filmet.
