Filmhu: Szerintem nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy az egyenruhás szerepek állnak neked a legjobban, azokban vagy a legviccesebb... Meg tudod mondani, miért?

Badár Sándor: Tizenkét évig magam is szolgáltam a vasutat, ott uniformisban éltem az életem, úgyhogy elég komoly élettapasztalatom van a témában. Valószínűleg, ha más egyenruhába bújok, akkor is ebből építkezem.

Filmhu: Milyen beosztásban voltál?

BS: Majdnem teljesen végigmentem a ranglétrán. Bakterként kezdtem, ahogy mindenki, aztán szép lassan feljebb léptem forgalmiszolgálattevő-menetirányítóvá.

Filmhu: De az állomásfőnökség a csúcs, és ebben a filmben végre kipróbálhatod. Megvalósult egy álom?

BS: (nevet) Igen a Szőke megvalósította nekem, itt most végre kiélhetem magam.

Filmhu: Visszatérve az uniformis és a humor kapcsolatához: elképzelhető, hogy egy hierarchizált közösségben kialakul egy speciális humor, amire te nagyon ráéreztél...

BS: Azt tapasztaltam, hogy a rengeteg kötöttséget próbálják ellensúlyozni azzal, hogy borzasztó jó humorral rendelkeznek a vasutasok. Hatalmas a vicctáruk, és azonnal tudnak viccesen reagálni a történésekre. Az életük egy pontos menetrendbe van beszorítva, és ebből szerintem másképp nem lehet kitörni, csak tréfákkal.

Filmhu: Ez a fajta humor mennyire lesz érezhető a Hasutasok-ban?   
  
BS: Egész biztosan érezhető lesz, mivel vannak olyan jelenetek a filmben, amik egyértelműen a vasutasmúlthoz köthetőek, sztoriban és nyelvezetben egyaránt. Aztán, hogy fikcióban ez mennyire állja meg a helyét, a néző majd eldönti. Ami a bakterház körül történik, hangulatában, de a tárgyakat, az uniformisokat illetően is hiteles, erősíti a filmet. Az a tapasztalatom, hogy általában már a forgatás ideje alatt lehet látni, hogy egy film jó lesz-e. Ha mindenki felszabadultan, jó kedvvel teszi a dolgát, akkor az visszajön majd a vásznon. Itt most a nagyon kemény munka ellenére minden rendben volt.

Filmhu: Mennyiben változtatta meg, vagy nehezítette a színészek dolgát, hogy ezúttal volt egy szilárd történet, tehát nem csak az improvizációra épült a film?

BS: Engem már ismernek az alkotók, és tudják, hogy nem vagyok hajlandó szöveget tanulni, éppen ezért kénytelenek szabadságot hagyni. (nevet) Meg én a kötött szövegbe is bele szoktam szólni, egyszerűen nem bírom ki. Azért vagyok boldog, mert nagyon jó társakra találtam a rögtönzésben, olyan színészekben is, akik színházban kötött szövegekhez vannak szokva. Gyorsan egymásra hangolódtunk, remélem, ezt majd a nézők is látják.