Erősen indult a péntek este a Toldiban, a Romanian Sunrise című filmmel. A huszonéves főszereplő a román tengerpartra utazik, ahol egy idegent kezd követni. Hamar kiderül, ami sejthető volt: a kisvendéglő-béli énekessel családi kapcsolatban áll. Az apakeresés toposza egy váratlan kéréssel azonban új fordulatot vesz Visky Ábel filmjében, amihez nagyon sokat tesz hozzá Molnár Gusztáv minimalista játéka. Az alkotás egyik legdicséretesebb vonása, hogy apró, életbeli megfigyelések beépítésével hiteles reakciókat és közeget láthatunk, a hirtelen találkozástól való rosszulléttől az egy mondaton belül négy nyelvet váltó Ion Sapdaru-n át a nyomulós taxisofőrökig. A Romanian Sunrise tehát a humor és a dráma jó arányú koktélja, egyáltalán nem bánnám, ha egy nagyjátékfilm kezdődne így, az érdeklődést teljes mértékben felkeltette. (Operatőr: Kürti István, vágó: Tálas Zsófia, hangmérnök: Horváth Andor)

romaniansunrise600

A szökés romantikája és az ismeretlen vidék rejtélyei találkoznak a Határban, és néhány percig teljes mértékben sínen is van Szabó Mátyás filmje, amely egy hajtányához láncolt rab körül játszódik. Azonban ahogy a szórakozott őr (Csuja Imre) balesetét kihasználó szökevény (Patkós Márton) szóba elegyedik a vízhordó lánnyal (Farkas Franciska), egy kicsit kínosabban kezdjük magunkat érezni. Az egy-egy régies kifejezéssel tűzdelt, de egyébként mai beszédmodorban előadott mondatok hamar ambivalenssé válnak, a historizálás nem következetes. Ha a kimondottakra nem figyelünk annyira, egy teljes értékű történetet kaphatunk erős képekkel, a Kifulladásig Belmondóját idéző cinkos törvényenkívüliséggel, és a Vanishing Pointhoz hasonlóan magába a szabadság eszméjébe való meneküléssel. (Operatőr: Deák Kristóf, forgatókönyvíró: Szöllősi Barnabás, vágó: Bodoky Eszter, hangmérnök: Érsek Lajos)

A Két vödör víz egy együgyű fiú és az őt istápoló öreg története egy vidéki viskóban. A fiú szeretett lovát azonban el kell adni, ami az eddigi világképébe sehogyan sem fér bele, az ellenséget pedig az öregben találja meg. A torinói ló szikársága nyilván nem várható el Fila Zsófi diplomafilmjétől, hiányoznak Mohai Tamás és Bata János visszafogott gesztusai, sematikus a kép a fogyatékosságban élőkről. A főszereplő tehát pontosan Mohai művelt színész-volta miatt veszti hitelét, az átalakulás nem történik meg. A „mi lesz, ha valakivel olyan történik, amit addig el sem tudott képzelni” képletű megőrülés-drámába még mágikus esemény is helyet kapott, ami megalapozatlan, és így sajnos műfaj-idegenné is válik. A kevesebbtől sokkal több lehetett volna a film. (Operatőr: Kiss Gravi András, dramaturg: Szántó Fanni, vágó: Gerson Sára és Bacskai Brigitta, hangmérnök: Stéger Tamás, gyártásvezető: Reich Ida)

A nyilvános vetítés előtt a Boglárkáról lehetett hallani a legtöbbet, egyedül ennek a diplomafilmnek készült előzetese és posztere is. Kifejezetten vártunk rá, hogy láthassuk, és azóta azt is, hogy újra láthassuk. Badits Ákos nem vállalt kevesebbet, mint egy indie fantasy elkészítését, és minden alkotótársa büszkeségére legyen mondva: sikerült! A Gyalog galopp és a Shrek után egy friss és leleményes önironikus mesét láthattunk, ami egyszerre paródiája és iskolapéldája is műfajának. A szörny által elrabolt szépséget megmentő szőke herceg történetében minden lehetséges pontot megcsavartak, a zseniális díszletek között mozgó emberekkel 3d-animációk és 2d-szörnytérképek vegyülnek, gyerekkorunk legjobb játékait felelevenítve. Még a zene is direkt kizökkent, így egy plusz könnyed tinivígjáték-szintet adva a látványos és szórakoztató kavalkádnak. (Operatőr: Balázs István Balázs, forgatókönyvíró: Benedek B. Ágota, vágó: Bacskai Brigitta, hangmérnök: Bohács Tamás)

Kemény Lili Zsibvásárját olvasni volna igazán jó. A novella szerint egy franciatanárnő érkezne egy tehetős családhoz, akikről nem derül ki, hogy hol és mikor élnek, és valamilyen rejtély folyamán minden ingóságuknak fokozatosan lába kél a kúriában. Némi szenvedély és intrika után azonban összefognának a türannoszuk ellen, és minden a helyére kerülne. Az erős alapötlet azonban dramaturgiailag és rendezőileg hangsúlyt téveszt, az egymás közti lopásokat nem rejtélyként, hanem tényként tudjuk meg, a narráció pedig a képzeletbeli novella felolvasása. Így az Agatha Christie-féle dominó-dinamika feszültsége, vagy a különc népség Wes Anderson-i bemutatása helyett inkább egy elmagyarázott brit tévéjátékot kapunk, olyan tempóban, mintha saját maga előzetese lenne. Az ötvenhatozással az elvontságnak is lőttek, pedig a színészekből, és néhány dialógból („Már rég megvan, hogy mit fogok mondani…”) ki lehetett volna indulni egy stilizáltabb vígjáték felé. (Operatőr: Torh Evelin Judit, vágó: Szabó Tamás, hangmérnök: Péterffy Máté, gyártásvezető: Albert Zoltán)

Hasonlóan keserű szájízzel lehet végignézni Hartung Attila Mindig csak című filmjét is, amivel kapcsolatban érdekes kísérlet lenne fix képekből megalkotni ugyanezt a történetet. A fiatal papról (Kovács Krisztián) és a frissen özvegyült, a múlt súlyát hordozó öregúrról (Bodrogi Gyula) szóló film azonban a reality tv-s, kézikamerás látvánnyal, a sok indokolatlan mozgással eltereli a figyelmet az igazi drámáról. A pap mondatai és tettei is le vannak egyszerűsítve, a vele szemben komoly és mély alakítást nyújtó Bodrogi karaktere egy ponton meg is mondja neki: „ne mondjon semmit.” Összességében, a történet és a karakterek valamivel több boncolgatást érdemeltek volna, a befejezés szomorúan hirtelen érkezett. (Operatőr: Nagy Marcell, forgatókönyvíró: Csaba Bálint, vágó: Mezei Áron, hangmérnök: Lente Viktor, gyártásvezető: Vogel Eszter)

betonzaj 600

Az est fénypontjára, a Betonzajra megérte várni.  Soha nem szögezett még úgy a székembe sportfilm, mint Kovács István rendezése. A pozitív terhességi teszttel és a bokszolói megmérettetéssel egyszerre szembenéző Dia (Sztarenki Dóra) két hete feszült, mi pedig nagyon hamar teljes mértékben együtt izgulunk a huszonéves főszereplővel. A film feszesen felépített, a családi, magánéleti, baráti kapcsolatok pontosan kimértek, működik a határidő-dramaturgia. A film csúcspontján egy pillanatra megfagyott a levegő a Toldi nagytermében, majd Sztarenki Dóra végleg széttépte a mozivásznat. (Operatőr: Dévényi Zoltán, forgatókönyvíró: Gasztonyi Kálmán, vágó: Duszka Péter, hangmérnök: Bodnár Dávid, gyártásvezető: Éder Mariann)