Eddington (r.: Ari Aster) / Hivatalos versenyprogram
Fotó: Cannes
Az Örökség, a Fehér éjszakák és az Amitől félünk rendezője újabb bizarr dobásra készül. A horrort és pszichológiai drámát szürreális elemekkel és groteszk humorral vegyítő amerikai rendező nagyon úgy tűnik, hogy westernbe ágyazott covid-filmmel tér vissza Cannes-ba: az Eddington 2020 májusában, a címszereplő új-mexikói kisvárosban játszódik, ahol a helyi seriff és a polgármester egy konfliktus miatt egyre jobban egymásnak feszül. Bár a film sztárokkal van megpakolva – Pedro Pascal, Joaquin Phoenix, Emma Stone és Austin Butler is feltűnik – a plakátján egyet sem látni belőlük, helyette egy fekete-fehér fotón bölények vetik bele magukat a szakadékba. Az A24 házi rendezője bármilyen műfajban szeret váratlant húzni, bízunk benne, hogy most is tele lesz meglepetésekkel.
Alpha (r.: Julia Ducournau) / Hivatalos versenyprogram
Fotó: Cannes
A 2021-es Titan sokkolta Cannes-t, majd az Arany Pálma elnyerése után az egész világot. A nézők vagy imádták vagy gyűlölték az autójától teherbe eső lány provokatív sztoriját, magyar politikusok nyilván már azelőtt gender propagandát kiáltottak a díjeső hallatán, hogy a konkrét film eljutott volna a hazai mozikba. Nem is kérdés, hogy Julia Ducournau új filmjét felfokozott várakozás övezi: az Alpha egy problémás 13 éves lányt követ, aki egyedül él az anyjával, egy nap azonban egy olyan tetoválással a karján tér haza az iskolából, ami felforgatja a világukat. A film fontos szereplői közt szerepel Golshifteh Farahani (Paterson), és a Szexoktatásból ismert Emma Mackey is.
Splitsville (r.: Michael Angelo Covino) / Cannes Premiére
Fotó: Cannes
A 2019-es The Climb a 72. cannes-i fesztivál egyik legviccesebb darabja volt egy évtizedet átölelő barátság történetéről, főszerepben az író-rendezővel. Michael Angelo Covino új munkája idén a Cannes Premiére szekcióban kapott helyet: a Splitsville-ben egy válságban és egy harmóniában élő házaspárt állít szembe egymással, utóbbi boldogságának titka, hogy nyitott kapcsolatban élnek, a barátaik szakítása azonban olyan lavinát indít el, ami az ő házasságuk törékeny dinamikáját is felborítja. A The Climb sziporkázó humorú, keserű igazságokkal és emberséggel teli film volt, a Splitsville így előkelő helyen szerepel a néznivalóink között. A főszerepben Dakota Johnson, Adria Arjona, Kyle Marvin és Michael Angelo Corvino látható, de feltűnik az Utódlásból ismert Nicholas Braun is.
Sentimental Value (r.: Joachim Trier) / Hivatalos versenyprogram
Fotó: Cannes
A világ legrosszabb embere után újra együtt varázsol el mindenkit Joachim Trier és Renate Reinsve. Az alakításáért Arany Pálma-díjas elnyerő színésznő most Norát alakítja, aki húgával együtt újra kapcsolatba kerül a rég nem látott apjukkal. Gustav egykori felkapott filmrendező, most a nagy visszatérésre készül, és a lányát kéri fel a főszerepre. Miután Nora elutasítja az ajánlatot, a szerepet egy feltörekvő amerikai színésznő kapja, aki ezzel belesodródik a két nővér és az apja közötti komplex családi dinamikába. Renate Reinsve mellett Inga Ibsdotter Lilleaas, Stellan Skarsgard és Elle Fanning is belépnek a rendező aranycsapatába. A Sentimental Value-ban minden adott ahhoz, hogy a fesztivál egyik legjobb élménye legyen – ahogy annak idején A világ legrosszabb embere is az volt.
Die My Love (r.: Lynne Ramsay) / Hivatalos versenyprogram
Fotó: Cannes
Vannak azok a cannes-i filmek, amiknek a történetéről egy szót sem kell tudnunk ahhoz, hogy kötelezően megnézendők listájára kerüljön. Ilyen a Beszélnünk kell Kevinről és a Sosem voltál itt skót rendezőjének legújabb filmje is, amiről mindössze ennyit ír a katalógus: Szerelem. Őrület. Őrület. Szerelem. Kicsit mélyebbre ásva azért kiderítettük, hogy a történet egy kihalt vidéken élő anyát követ, aki folyamatos küzdelemben áll a rajta elhatalmasodó pszichózis ellen. Ramsay szívesen merül el az emberi psziché legmélyebb bugyraiba is, ez alapján a Die My Love tökéletesen fog illeszkedni az életművébe. A főszerepben Jennifer Lawrence és Robert Pattinson láthatóak, partnereik még Lakeith Stanfield és Sissy Spacek.
Pillion (r.: Harry Leighton) / Un Certain Regard
Fotó: Cannes
A versenyprogram mellett az izgalmas elsőfilmeket összeválogató Un Certain Regard szekcióból is minden évben érdemes szemezgetni, a felfedezésre váró gyöngyszemek itt szoktak felsorakozni. A brit Harry Leighton egy sajátos kapcsolati dinamikáról készítette első nagyjátékfilmjét: Harry Melling alakítja a félénk fiatal férfit, akit levesz a lábáról az Alexander Skarsgard által alakított rejtélyes és sármos motoros, majd alárendeltjének fogadja a fiút. Szub-domináns kapcsolatot legutóbb a Jókislányban láttunk kibontakozni, de férfiak közötti alá-fölérendelt viszonyhoz még nem volt szerencsénk a nagyvásznon. Két bámulatosan jó színész tabukat döntöget Cannes-ban – kíváncsian várjuk a filmet és a róla szóló első szalagcímeket is.
Chronology of Water (r.: Kristen Stewart) / Un Certain Regard
Fotó: Cannes
A fesztivál egyik kedvenc színésznőjének rendezői bemutatkozásában az amerikai írónő, Lidia Yuknavitch önéletrajzi regényét adaptálta, ami 2011-ben megrengette a világot. A történet Lidia útját követi, ahogy az abuzív családjának tagjaként maga is alkohol és drogfüggővé vált, ami az ígéretes úszókarrierjét is derékba törte. Lidia évekkel később, az írásban talált rá a gyógyulás lehetőségére. Kristen Stewart a brit Imogen Pootst választotta főszereplőjének, partnerei Jim Belushi és a nagy visszatérő, Thora Birch (Amerikai szépség) lesznek. Az idei cannes-i programban (mint minden évben) nagy hangsúlyt fektetnek színészek és színésznők rendezői ambícióinak a támogatására: Scarlett Johansson az Eleanor the Great című filmjével, Harris Dickinson pedig az Urchin című filmjével szerepel, mindkettő az Un Certain Regard szekcióban kapott helyet.
Left Handed Girl (r.: Shih-Ching Tsou) / Kritikusok hete
Fotó: Cannes
A hivatalos versenyszekciókkal párhuzamosan futó programban, a Kritikusok hetén lesz látható a tajvani Shih-Ching Tsou első nagyjátékfilmje, ami egy egyedülálló anyát és két lányát követi, ahogy vidékről felköltöznek Tajpej nyüzsgő nagyvárosába, hogy standot nyissanak az éjszakai ételpiacon. A történet során három generáció családi titkai törnek a felszínre. A film különlegessége, hogy a tavalyi fesztiválról Arany Pálmával távozó, majd fél évvel később öt Oscar-díjat elnyerő Anora rendezője, Sean Baker Tsou társírója és producere, így minden bizonnyal ő is ismét Cannes-ba látogat.
A napfény íze (r.: Szabó István) / Cannes Classics
Kenyeres Bálint No. 3 (The Spectacle) című rövidfilmje mellett egy másik alkotás is képviseli idén hazánkat a fesztiválon: Szabó István többgenerációs krónikája helyet kapott a fesztivál restaurált klasszikusokat felvonultató programjában. A napfény íze idén ünnepli a 25. évfordulóját, de a fiktív Sonnenschein család történetén nem fogott az idő. Sonnenschein Ignác, apja csodás gyógylikőr receptjével érkezik Budapestre az Osztrák-Magyar-Monarchia tisztviselőjeként, fia, Ádám olimpiai bajnok sportolóként válik üldözötté a II. világháború alatt, az ő fia, Iván pedig a holokauszt után a kommunista rendszer hithű szolgája lesz, majd idővel kiábrándul a rendszerből. Ralph Fiennes hármas szerepben éli át a 20. századi Európa legviharosabb évtizedeit, Szabó István pedig nemzetközi pályája egyik csúcsát ünnepelheti ebben a kortalan és megrázó családi drámában.
Mirrors No. 3 (r.: Christian Petzold) / Filmkészítők kéthete
Fotó: Cannes
Az idei év egyik nagy meglepetése Christian Petzold (Phoenix Bár, Tranzit, Tűzvörös égbolt) jelenléte, ő ugyanis a berlini filmfesztivál egyik állandó vendége, legújabb munkája mégis a cannes-i Filmkészítők kéthete szekcióban lesz látható, jelenlegi múzsájával, Paula Beer-rel a főszerepben. Történetében egy vidéki kiruccanás során Laura csodával határos módon túlél egy autóbalesetet. Fizikailag rendben van, de megrázza őt az eset, amely után egy helyi nő a gondozásába veszi őt. Férje és fia eleinte tiltakoznak Laura jelenléte ellen, de a négyesük szép lassan egy különös családi dinamikában találja magát. Petzold iránti rajongásunk pár éve egy alapos toplistában teljesedett ki, amit erősen ajánljuk mindenkinek, aki belevágna a német kortárs film egyik legizgalmasabb alakjának életművébe.
Amiket még nagyon várunk:
- Love Me Tender (r.: Anna Cazenave Cambet)
- Urchin (r.: Harris Dickinson)
- The Mastermind (r.: Kelly Reichardt)
- Jeunes Méres (r.: Jean-Pierre és Luc Dardenne)
- Sirat (r.: Oliver Laxe)
- Two Prosecutors (r.: Sergei Loznitsa)
- The History of Sound (r.: Oliver Hermanus)
- Renoir (r.: Hayakawa Chie)
- Sorry, Baby (r.: Eva Victor)
- Yes (r.: Nadav Lapid)
A 75. cannes-i filmfesztivált május 13. és 21. között rendezik meg, a fesztiválról a helyszínről tudósítunk.
