Távol, Kelet - Velence

A Goodbye Dragon Inn egy elhagyatott, kísértetjárta moziban játszódik, esőcseppek, szellemként kóválygó szereplők és elfeledett wuxia-hősök között. Ilyen lenne a Cinema Paradiso, ha Tarr Béla csinálta volna, pár évtizednyi kínai-kardozósfilmes interkurzus után. A snittek szép hosszúak és nagy részükre a fent említett cselekményesség jellemző. Történet nincs, csak létállapot. A kamera az elhagyatott moziban bolyong, olykor beúszik a képbe egy sánta lány (talán a portás), aki a régi kalandfilmek varázsában él, időtlenül, örökké. Az épület teli van neszekkel, zajokkal, a filmbeli mozivásznon pedig wuxia klasszikusok peregnek. A nézőtér üres, csak átutazó szellemek lakják és egy öreg wuxia hős, aki korábbi filmjeit nézi – időutazás a halhatatlanság felé. Az elbeszélés egyhelyben forog, nincs kiindulás és cél, csak az örökös perpetuum mobile az egyre nyomasztóbb színtéren. A közönségtől idegen volt a minimalizmus, a szellemekről nem is beszélve. Túl okkult ez itt, a velencei napfényben.