- Nagyon fontos, hogy az ember individuum legyen. Itt volt néhány évvel ezelőtt Sri Mata Dzsi. Piszokul ki volt plakátozva. Nagy darab indiai asszony, középen egy pont. Mondtam Tóth Tamásnak, ide figyelj, nekünk mindent meg kell néznünk, menjünk el, nézzük már meg Sri Mata Dzsit. A Városházán volt, hihetetlen pénzért. Az összes protokoll költséget orchideákra áldozhatták, úgy nézett ki az egész, mintha beléptünk volna Nirvánába. Én mindenesetre nem vettem le a cipőmet, mert féltem, nem abban fogok elmenni. Jobb a békesség. Mindenki ájtatosan: kifele tenyér, a Calcutta Trió játszott, rendben volt minden. Végre bejött ez az asszony, fehér klepetusban, négy kisdeddel. Semmiben sem különbözött a régi Fény utcai piacon a valami mást áruló asszonyoktól. Mindegy, próbáltam magamba merülni, hogy itt most Sri Mata Dzsi olyat mond, amitől majd valami lesz. Felment, és azzal kezdődött, hogy nem fért bele a székbe. Hoztak gyorsan egy karfa nélkülit. Emellett volt egy nagyon rossz tolmácslány, aki úgy fordított, mint annak idején a szexfilmekben: igen, csináld még, most, jó. És akkor azt mondta Sri Mata Dzsi: dümra, dümramnya. És akkor megszólalt a tolmácslány: „azt mondja Sri Mata Dzsi, hogy most pedig veszítsétek el személyiségeteket!” Mondtam: Tamás! Harminchat évet dolgoztam rajta. Erre ő odaül, nem fér bele, és azt mondja, veszítsem el! Nem fogom! Hát veszítsd el először te, vagy veszítsük el egyszerre, de valami legyen, mert én így nem tudom! Így nem fog menni. Hermann Hesse-i gondolat a Demianból: vagyunk, mert tudlak téged, és érezlek. Én hiszek ebben. Nem megy mindenkivel. De meg lehet találni.