Testről és lélekről: Vice versa

A Testről és lélekről című film ellentétpárokból, párhuzamokból, sorsfordító véletlenekből épít fel egy kettős világot mely, mint a címében is jelzi, két külön dologról, két magába forduló kozmoszról szól, melyek egy tökéletes pillanatban találkoznak és eggyé válnak. A legerősebb párhuzam az ember és állat között húzható. Ennek pedig kétféle, egymással éles ellentétben álló formája jelenik meg a filmben. Az egyik, amikor a két főszereplő szarvas képében találkoznak az álmukban. Ezzel az azonosulással kerül szembe, a valóság, amikor a vágóhídon az állatokat mesterséges közegbe kényszerítve, a kivégzésre várva élik megmaradt napjaikat. Véletlenek vezetnek oda, hogy a két karakter egymásra találjon, egy üzemi bűncselekmény folytán derül ki, hogy ugyanazt álmodják, mely elindítja a folyamatokat bennük és egymás felé is, és végül mégis a testre van szükség ahhoz, hogy a lelkek összefonódjanak. A szereplők helyzetét, és jellemét követi és egységgé kovácsolja a képi világ, a néhol dekomponált beállítások, a színek és a hangok kezelése.

Forrás: Mozinet

A filmben Mária egy életidegen, magába zárkózó nő. Szociális képességei hiányában idegennek hat számára a verbalitás, az érintés, a láthatóság. Éppen ezért viselkedése és kisugárzása egyaránt gépiességet sugall. Testébe és tudatába egy minden rezdülésre érzékeny lélek van bezárva. Mindenki életében van sorsfordító pont, nála ez az a pillanat, amikor kiderül, hogy van valaki, akivel közösek az álmai, onnantól kezdve szeretne érezni, és próbálja feszegetni a határait, befogadni az érintések által kapott ingereket, vagy megélni egy pillanatot, legyen az akár egy momentum, mikor egy fűszál surlódik a bőrével, vagy hirtelen belemarkol egy tál krumplipürébe.

Endre alakja is magányos, de nem a belső korlátjai uralják, hanem csalódottsága. Az, hogy félig lemondott már mindenről az életbe, beletörődött a biztos pontba, melybe évek óta él, és melyből egyre nehezebb kilépni. Mindketten egy vágóhídon dolgoznak, mely egy végtelenül rideg és borzasztó hely a lélek számára, épp ezért éles az ellentét a vágóhíd, a naturalistán felvett jelentek, vagyis a valóság és a két szereplő közös álomvilága között. Ezek az éles határvonalak futnak párhuzamosan a film egésze alatt, az illúzió, a természet, a szarvasok, a lélek és vele szemben a valóság, a mesterséges közeg, a tárgyiasított állatok, a kimért test.

Forrás: Mozinet

Létezik-e, hogy két ember egyazon időben összetalálkozzon egy fiktív térben? Mint lelkek, leküzdve a test korlátait, maguk mögött hagyva a társadalmi elvárásokat, levetkőzve a szocializációs folyamatok alatt beléjük rögzült gátlásokat. Mária és Endre csak így találkozhatott, és teljesedhetett ki a véletleneknek és a film melléktörténésének köszönhetően.

A film nemcsak egy szerelmestörténet, hanem sokkal inkább egyfajta lélekrajzi napló. Mária karaktere által bele tudtam olvadni, át tudtam érezni a helyzetét és a gondolatait, megértettem őt úgy, hogy saját gátlásaimat láttam meg a mozdulataiban és viselkedésében. A nehézségeket az emberi kapcsolatokban, a belső falak emelkedését. A dolgokat, amiket életünk folyamán megélünk, azoknak a legnehezebb része, mikor rájövünk, hogy saját magunkat kell legyőznünk, hogy senki más nem akadályoz meg bennünket csak saját magunk, és hogy rajtunk múlik minden. Az, hogy képesek vagyunk-e a helyzetekben magunkra ismerni, túllépni a határinkon és egy szinten túl saját magunkon is.

Forrás: Mozinet

A film esetében egy olyan szituációban, ahol a tudatalatti a felszínre tör és összeköt egy másik emberrel, ami ráadásul az egyik legféltettebb szellemi szinten nyilvánul meg. Éppen az ilyen apró emberi, belső rezdülések és feszegetések miatt éreztem úgy a film alatt, hogy az időérzékem teljesen lelassult, akárcsak a tiszta pillanatokban a pulzusom, ezáltal a belefeledkezés élménye teljesen elragadott a valóságtól. Talán a világon az egyik legfélelmetesebb érzés, mikor odaadunk magunkból egy darabot a másiknak és nem tudjuk mit kezd vele, mikor leküzdjük a behatároló testet és a lelkek ténylegesen összeérnek, mint itt Mária és Endre.

Élvezetes volt végig nézni egy olyan filmet, ahol az apró lelki rezdülések képesek összeállni és lehetővé tenni egy, a test számára lehetetlen dolgot, ahol az álmok képesek összehozni a testbe zárt lelket és ezáltal legyőzni saját magukat azért, hogy a megadás pillanatában összeérjenek és egymásba fonódjanak.