„Elsősorban a szívre hat (bolond, aki nem hagyja, hogy hasson)”
Heti rovatunkban a hazai filmes szakma egy-egy képviselőjét kérjük fel, hogy ajánlja örök vagy aktuális mozgóképes kedvencét, melyet valamilyen oknál fogva megtekintésre érdemesnek tart. Az egyetlen kritérium, hogy a választott alkotás hozzáférhető legyen moziban, tévében, interneten vagy DVD-n. Más megkötés nincs, játékfilm mellett dokumentumfilmet, animációt vagy sorozatot is ajánlhatnak a felkértek, legyen szó magyar vagy külföldi produkcióról.
Teszler Tamást az Országos Diákzsűri főszervezőjeként ismerhette meg a filmszakma az ezredforudlót követő években. Később az Odeon-Lloyd moziban volt filmes rendezvényszervező és üzemvezető, majd a MaNDA-ban Balázs Béla Stúdió-referens és a Premier Kultcaféban újrainduló Örökmozgó Filmmúzeumban műsorszerkesztő. Tíz éve a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál munkatársa, két rövidfilm gazdája. Jelenleg az Ernelláék Farkaséknál című Hajdu Szabolcs-film alternatív terjesztője.
„Be kell vallanom, gyerekkoromban nem jártam túl sokat moziba, az ott látott filmekből pedig szinte semmire sem emlékszem. Nem volt ez másképp a szekszárdi Panoráma moziban abszolvált Szenvedélyek viharában című hollywoodi klasszikussal sem. Rémlett a hegyvidéki puszta közepén álló családi ház, meg a vadregényes tájban lobogó hajjal távolba néző főhős, aki bánatában világgá megy, ahol egy tengeren ringatózó hajó gyomrában nőkkel meztelenkedik, miközben nagyon szakállas. Temérdek - számomra mégis felidézhetetlen - kaland és érzelem szőtte át a történetet, amely végére lebénul az Anthony Hopkins által zseniálisan alakított apa, Brad Pitt pedig (akinek a neve akkor semmit sem mondott nekem) megvívja utolsó csatáját a medvével. Hosszú és szép filmre emlékeztem, azt hiszem, többször sírtam is a vetítés alatt.
Tavaly karácsonykor ismét láttam Edward Zwick rendezését. A ködös emlékek miatt az újdonság erejével hatottak az élvezetesen elmesélt történet fordulatai. A táj és a fényképezés tényleg szép, és nem csak Anthony Hopkins nyújt kiemelkedő alakítást. Egyedül a zenéből kaptam többet a kelleténél: Hollywood negédes vonósai rendre „túlüvöltik” a filmet. Viszont nagyon tetszett az, ami miatt a Szerelemre hangolva című remekművet is szerettem: a történet egy egész életet átfogó tablón mutatja be az emberi kapcsolatok érzelmi hullámmozgásait, pontosabban azt, hogy az érzelmek szinkronitása és aszinkrontása milyen sorsszerű örömökkel és tragédiákkal tarkítják az életet. A Szenvedélyek viharában elsősorban a szívre hat (bolond, aki nem hagyja, hogy hasson), de két szemtörölgetés között érdemes azért odafigyelni az egymást keresztező sorsvonalak tűpontosan megrajzolt struktúráira is. Fontos útmutatóként szolgálhatnak, vérmérséklettől függetlenül.”
Megérkezett magyar mozikba a Lakos Nóra Véletlenül írtam egy könyvet című rendezése, ami a gyerekek és a családok életéről és problémáiról szól játékos, elemelt hangvételben.
A Filmhu és az NFI közreműködésében készültő Filmgyár podcast adásaiban a hazai mozgóképipar, a filmfinanszírozás és a filmgyártás szakterületeiről beszélgetünk filmesekkel és a Filmintézet szakembereivel.
Nők, akik áttörték az üvegplafont, és rendezőkké tudtak válni a sokáig férfiak uralta magyar filmszakmában. Honnan jöttek ezek az úttörő nők? Hogyan jutottak el az első filmjükig? És hogyan folytatódott a pályájuk? Szederkényi Olga exkluzív portrésorozata a kezdetektől a rendszerváltásig új megvilágításba helyezve vizsgálja a magyar filmtörténetet.