„Elsősorban a szívre hat (bolond, aki nem hagyja, hogy hasson)”
Heti rovatunkban a hazai filmes szakma egy-egy képviselőjét kérjük fel, hogy ajánlja örök vagy aktuális mozgóképes kedvencét, melyet valamilyen oknál fogva megtekintésre érdemesnek tart. Az egyetlen kritérium, hogy a választott alkotás hozzáférhető legyen moziban, tévében, interneten vagy DVD-n. Más megkötés nincs, játékfilm mellett dokumentumfilmet, animációt vagy sorozatot is ajánlhatnak a felkértek, legyen szó magyar vagy külföldi produkcióról.
Teszler Tamást az Országos Diákzsűri főszervezőjeként ismerhette meg a filmszakma az ezredforudlót követő években. Később az Odeon-Lloyd moziban volt filmes rendezvényszervező és üzemvezető, majd a MaNDA-ban Balázs Béla Stúdió-referens és a Premier Kultcaféban újrainduló Örökmozgó Filmmúzeumban műsorszerkesztő. Tíz éve a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál munkatársa, két rövidfilm gazdája. Jelenleg az Ernelláék Farkaséknál című Hajdu Szabolcs-film alternatív terjesztője.
„Be kell vallanom, gyerekkoromban nem jártam túl sokat moziba, az ott látott filmekből pedig szinte semmire sem emlékszem. Nem volt ez másképp a szekszárdi Panoráma moziban abszolvált Szenvedélyek viharában című hollywoodi klasszikussal sem. Rémlett a hegyvidéki puszta közepén álló családi ház, meg a vadregényes tájban lobogó hajjal távolba néző főhős, aki bánatában világgá megy, ahol egy tengeren ringatózó hajó gyomrában nőkkel meztelenkedik, miközben nagyon szakállas. Temérdek - számomra mégis felidézhetetlen - kaland és érzelem szőtte át a történetet, amely végére lebénul az Anthony Hopkins által zseniálisan alakított apa, Brad Pitt pedig (akinek a neve akkor semmit sem mondott nekem) megvívja utolsó csatáját a medvével. Hosszú és szép filmre emlékeztem, azt hiszem, többször sírtam is a vetítés alatt.
Tavaly karácsonykor ismét láttam Edward Zwick rendezését. A ködös emlékek miatt az újdonság erejével hatottak az élvezetesen elmesélt történet fordulatai. A táj és a fényképezés tényleg szép, és nem csak Anthony Hopkins nyújt kiemelkedő alakítást. Egyedül a zenéből kaptam többet a kelleténél: Hollywood negédes vonósai rendre „túlüvöltik” a filmet. Viszont nagyon tetszett az, ami miatt a Szerelemre hangolva című remekművet is szerettem: a történet egy egész életet átfogó tablón mutatja be az emberi kapcsolatok érzelmi hullámmozgásait, pontosabban azt, hogy az érzelmek szinkronitása és aszinkrontása milyen sorsszerű örömökkel és tragédiákkal tarkítják az életet. A Szenvedélyek viharában elsősorban a szívre hat (bolond, aki nem hagyja, hogy hasson), de két szemtörölgetés között érdemes azért odafigyelni az egymást keresztező sorsvonalak tűpontosan megrajzolt struktúráira is. Fontos útmutatóként szolgálhatnak, vérmérséklettől függetlenül.”
November 15-én kilencedik alkalommal rendezik meg az Inkubátor Program pitchfórumát. Mi pedig szokásunkhoz híven egyenként bemutatjuk az alkotókat és filmterveiket.
Az alkoholbetegség, a sehová sem tartozás témakörét járja körbe Till Attila harmadik nagyjátékfilmje, az És mi van Tomival?, ami október 31-én kerül a mozikba
Október 29-én indul az első BIFF, azaz a Budapest International Film Festival a Corvin moziban. A november 3-ig tartó eseményen olyan filmeket láthat először a magyar közönség, mint a Velencében körülrajongott The Brutalist, Andrea Arnold legújabb könnyfakasztója, a Bird vagy épp a német Oscar-nevezés, A szent füge magja.
Szimler Bálint első nagyjátékfilmje a hazai poroszos oktatási rendszer hétköznapi kudarcain keresztül mutat rá azokra a beidegződésekre és komplexusokra, amik össztársadalmi szinten is nehezítik az életünket.
Nők, akik áttörték az üvegplafont, és rendezőkké tudtak válni a sokáig férfiak uralta magyar filmszakmában. Honnan jöttek ezek az úttörő nők? Hogyan jutottak el az első filmjükig? És hogyan folytatódott a pályájuk? Szederkényi Olga exkluzív portrésorozata a kezdetektől a rendszerváltásig új megvilágításba helyezve vizsgálja a magyar filmtörténetet.