Most, amikor klaviatúrámon kopogtatok, a HírTV még éppen nem férve bőrében montázsokkal kérődzi vissza az úgymond jobboldal előbb diadalként rágott vereségét + Veress András püspöki szóvivő játékidőn túli közbeszólása. Senki nem mondja e papi személynek, hogy menne inkább az árvízi gátakra lelkesíteni. Pogány, de keményen dolgozó magyarjai közé. Stumpf István szintén érdekes média-jelenség: hol társadalomtudósi arculattal áll elő, hol dühödt, vesztes politikusi pofázmánnyal, alig különbül B. Zsoltnál.

Én magam Váncsa Istvánnal tartok: „nyugi, nyugi, fiúk, lányok, tessék üddögélni, meditálni, lazítani, emésztgetni a történteket...” - ajánlja s pontosan érthető, miért degradálják plebejus személyiségét alkalmi média-bohóccá.

A baloldalinak definiált ATV-n két csinos fiatal médiahölgy dicsérgeti egymást és a mögöttük magasuló Fridit kivételes munkamániájáért. Mintha itt sem tudnának ama hallgatólagos törvényről, hogy a média médiatémában kussoljon, ne lopja nézői idejét büdös öndicséreteivel, merthogy az nem illő! Általában képtelenek vagyunk helyre öklözgetni közszereplőinket: Baló György új mosószerként reklámozta listavezető/?/ választási műsorát, fél -, és negyedművelt riporterek a Nap-keltéből veséző kérdések helyett vigyorogtak és feszengtek, a jó Betlen Jani későesténként értetlenségből vizsgázott, a kereskedelmiek vígan sasszéztak tova az országot érintő témák mellett, stb...stb... amikor össze-összecsuklottunk Orosz Józsi nyakatekert felszínességétől, Fiala nyavalyatörésétől, stb...stb... fideszék ujjal mutogattak a ballib-média szégyenteljes erőfölényére (hah!).

Időről időre eltünik...
A jövő-menő, dzsolidzsókerszerű médiaszereplők (Havas Henriktől Verebes Istvánig, Farkasházy Tivadartól Albert Györgyiig, Kóczián Pétertől Claudiáig, Szily Nórától Szilágyi Jánosig, Sebeök Jánostól Müller Péterig, és így tovább...) igazából nem nyomnak a latban, nem képviselnek lényüknél többet, mint az alkalmi kerekasztalok hősei sem: „a történeti hiány (luk) betömködésénél”.

Magyarországi tapasztalat szereposztásaink konzerválódása. Vegyünk egy olyan szimpatikus embert, akit éppen Hankiss Elemérnek hívnak. Kis kisiklásoktól eltekintve magányos kovboj társadalomtudós lenne a nacionáléja. Viszont több évtizede már, hogy ötletgazdaként tippeket szolgáltat egy eszményi haza megcsinálására. S az nem akar beválni. Mármint a haza nem képes a javaslatokat gyakorlatba átvinni. Hankiss időről-időre eltűnik /valahol professzorkodik/, azután megjő s jegyzeteiből kezdi elölről az egészet. Immár nemzedékek váltják egymást anélkül, hogy szerveződnének Hankiss-módra. Ő meg nem gyakorol önkritikát. Ma, május 1-én nagykoalíciót javasol, miközben O.V. várbeli nagygyűlésén ujjal mutogat a fináncoligarchiára, fenyegetőzik, a véres kard körbe hurcolászására mozgósít. 

Az istenadta nép sok anonim képviselője nemcsak szavazott, besorolt, focipályásan szurkolt Gyurcsány 'goalkeeper'-nek, átellenben Orbán zavarodott "hátvédnek", de jónéhány talpraesett ötlettel is észre vétette magát: item 1. a politológusok, független szakértők eleve írják ki homlokukra, melyik párttól kapják fizetésüket, item 2. a nyíltan pártoskodó újságírók, dróton rángatott médiafigurák ne az ellenféllel, saját csapatukkal törődjenek, item 3. kár gyalázkodni, kár túlígérni, item 4. visszafelé már semelyik politikai erő nem mutogathat, mert őmaga is jelen volt ott, anno...item 5. minden reklámfelületről takarítsák el a kampányt s ragasszák teli bugyigumival...

Alig két napja lepasszoltam egyik vezető közvéleménykutató cégünk kérdező biztosát. Elnézést kértem az úrtól, hisz tudnivaló, milyen keveset fizetnek egy-egy fél órás anyagért. S nem könnyű megfelelő alanyra találni (hogyan szúrtak ki?). Mégis, azonfelül, hogy fejfájdító a ravaszul kiagyalt kérdésekre jól, őszintén megválaszolni, elhárítottam a kétfedelű esélyt, miszerint kiadom magam, tagadva, hogy magam is társadalmi titkok föllebentésével foglalkoznék (beleértve egy ilyen vállalkozás üzleti-emberi titkait), nevem nyomán ők is rájönnének egy efféle macska-egér harcra, mint rejtvényre ? Vajon a függöny mögött, a szavazófülke magányában nem ez megy? S ezért óvatoskodik a jogosultak harmada? Netán hallomásból tudják, hogy az ókori athéni demokráciában a népgyűlési határozatok nagy tétje az osztraküszmosz elvén alapult: ott a vesztes indítványtevőt cserépszavazással száműzték tíz évre? S a nagy Periklész többször kockáztatott?!