Titanic: Berlin Calling

Partikultúra, éjszakai élet, techno szcéna, drogok, rehab -- sok témát érint és dolgoz fel hitelesen és érzékletesen a film, a Berlin Calling számomra mégis inkább az alkotó magányáról szól, arról, hogy a zeneszerzés, legyen kívülről tekintve egyszerűnek és butának ható tuctuc is, magányos és mással meg nem osztható művelet, amelybe egészen könnyű akár tudatmódosítók nélkül is belecsavarodni. Ickarus -- beszélő név, Martin mindent akar, és joggal hiszi, hogy ez a minden ingyen van, és nem kell érte keményen megfizetnie, és nem csak neki, családjának, kapcsolatának, kiadójának és környezetének is. A Berlin Calling-ból szerecsére ez is tudálékoskodás nélkül derül ki: sem a doktornő, sem Mathilde, sem az édesapa nem tudja Ickarust megváltani önmagától - ez csakis Ickarusnak sikerülhet. A film ezen a ponton ér véget: a lemez elkészül, a buli jól sikerül, végül is itt a happy end. Csak éppen kezdődik előlről az önpusztítás: repülőtéren kezdünk, repülőtéren végzünk, a köztes lét, az útonlevés, az élet folytatódik tovább, nincs kiszállás.