A vöröslámpás ház rendszeres és népszerű vendége Kelepei Jenő, a bohém diák, akit körberajonganak az ott dolgozó örömlányok. A „doktor úr” édesanyja egy nap váratlan látogatást tesz fiánál, aki időközben beköltözött új otthonába, történetesen a Búza utcai bordélyházba. A rendkívüli látogatás egy napra teljesen felbolygatja az addigi rendet. A madame-ot alakító Psota Irénből úrilányokat elszállásoló panzióvezető, a kuplerájban dolgozó éjjeli pillangókból pedig egyszerű, naiv, erkölcsös lányok lesznek. Egy napra a megbélyegzett lányok ártatlanná válhatnak és szembesülhetnek egy másik élet reményével. A társadalom megvetésétől való zsigeri félelem, a “jó hír” megőrzése már önmagában egy groteszk alaphelyzet, mégis együtt tudunk aggódni a lányokkal az anyát alakító Makay Margit látogatásakor.
Egy fiatal lány számára a házasság biztonsága jelentette a boldog élet egyetlen lehetőségét. Mutter, bármennyire is jól tartja lányait, ha jön a kuncsaft, nem várhat, készen kell állniuk. Végtére is a kiszolgáltatott nők és lányok csak a bájaikból tudnak kosztot és kvártélyt előteremteni. Mellettük a dzsentri mulatozók hazárdírozása mutatja meg igazán a korszak kétarcúságát: a holnapot nem ismerő rangos köztisztviselők teszik igazán romlottá a helyet és magát a rendszert. Mindezek után felmerül a kérdés: ki a megvetendő? Aki rákényszerül a legősibb mesterség űzésére, vagy az, aki ezeket szolgáltatásokat szinte előjogként veszi igénybe?
A rendező már az ötvenes években szerette volna feldolgozni a Hunyady-novellát, de az akkori kultúrpolitika nem engedte a filmadaptáció létrejöttét, ugyanis Aczél György ellenezte az állami pénzből finanszírozott kuplerájtörténet leforgatását. A Hunyady Sándor által írt A Vöröslámpás Ház című novellát Örkény István és Bacsó Péter dolgozta át forgatókönyvvé, a film pedig 1977-ben mégis elkészülhetett négy hónapnyi forgatás és másfél hónapnyi utószinkronizálás után. Utóbbira az olasz színésznő, Carla Romanelli szerepeltetése miatt volt szükség.
Makk társadalmi szatíráját a szecessziót idéző képi világ mellett a bámulatos színészi alakítások teszik igazán emlékezetessé. Olyan nagyszerű színészeket láthatunk benne, mint a búgó hangú Psota Irén, Makay Margit, Cserhalmi György, Tarján Györgyi és a pályakezdő Szirtes Ági. Az örömtanyán feltűnik a Szomszédok két legendás gondnoka is, Máriáss József és Raksányi Gellért személyében.
A kolozsvári Búza utcai nyilvánosházat az óbudai Selyemfonó „alakította” a forgatás idejére. Vayer Tamás a díszlettervező az ódon hangulat érdekében többször is átfestette az épületet, és az időjárási körülmények megfelelő fényelése miatt pedig egy áttetsző műanyaggal vonta be az udvart. Tóth János operatőri munkájának köszönhetők a festői képek és álomszerű jelenetek. Az Egy erkölcsös éjszaka hangulatfestő elemeitől, szabadabb történetvezetésétől lesz impresszionista alkotás.Az Egy erkölcsös éjszaka premierjére végül az 1978-as cannes-i filmfesztiválon került sor, annak ellenére, hogy Magyarország egy másik filmet akart küldeni helyette - a fesztivál szervezői viszont ragaszkodtak Makk alkotásához.
A finom komikummal átitatott szatírában látomásokká válnak a keserédes pillanatok. Időutazás a századelő világába, ami jelenünkből nézve oly távoli, mégis álomszerű fűszeres illatokkal hívogat és taszít.
Az Egy erkölcsös éjszaka április 25-től, tíz napon át át lesz ingyenesen megtekinthető a Filmio-n.
