Tolnai Szabolcs: Érzékelhetően van bizonyos vetélkedés a régióban működő fesztiválok között, Szarajevó, a belgrádi FEST, vagy éppen Zágráb és Trieszt mind nagyon erősek, a piac tehát elég telített. A mi fesztiválunkat egyértelműen az arculata különbözteti meg a többitől, hiszen, ahogy a neve is mutatja, az európai filmre koncentrál, kifejezetten az európai szellemiséget kívánja képviselni. A program összeállításánál éppen ezért alapvetően az európai erős szerzői filmeket preferáljuk, de fontos az is, hogy a kiválasztott és vetítésre kerülő alkotás képes legyen a közönséggel jól kommunikálni. A hagyományokhoz híven idén is sok elsőfilmes mutatkozik be nálunk, mert azt is különösen fontosnak tartjuk, hogy minél több pályakezdő rendezőnek adjunk lehetőséget.
Filmhu: Milyen irányba fejlődhet tovább az idén már 22 éves fesztivál?
T. Sz.: Ennek a rendezvénynek jó ideje kialakult a koncepciója, amin már nem változtatnánk. Ugyanezt szeretnénk minél magasabb színvonalon folytatni, minél szebben kicsiszolni az apró, de fontos részleteket. A 90-es évek elején, az induláskor, még szó sem volt európai filmfesztiválról, akkoriban lepergett itt minden, amit csak el lehet képzelni. A háborús ország embargós körülményei között már az is nagy teljesítmény volt, hogy filmes eseményt rendezünk. A fesztivál, ahova abban az időben még a kerítésen át ugráltam be, most már szorosan hozzátartozik az életemhez, és mindenkiéhez, aki együtt dolgozott azon, hogy a mai profilja kialakuljon. A közönség jelentős része környékbeli, nagy a vajdasági mozilátogatók száma, de Magyarország déli részéről is sokan átjönnek egy-egy vetítés kedvéért és egyre nagyobb a szélesebb nemzetközi érdeklődés is. A programnak évek óta központi eleme a legfrissebb magyar produkciókat csokorba gyűjtő válogatás. Idén a Liza, a rókatündér, a Délibáb, a Parkoló, a Senki szigete és a Drága Elza is vetítésre került, ezt a szekciót Siflis Zoltán állította össze, de a retrospektív vetítések között szerepelt a Szegénylegények is. A kimutatások szerint a nemzetközi fesztiválok közül a palicsi mutatja be messzemenően a legtöbb magyar filmet, tehát nem túlzás azt mondani, hogy ez jelenleg a magyar filmek legnagyobb fesztiválja. Ehhez képest Magyarországgal nincs komolyabb kapcsolatunk, nem is igazán tudnak rólunk, pedig ezen mindenki hasznára lehetne változtatni.
Filmhu: Mi lehet ennek az oka?
T. Sz.: Néhány éve volt egy próbálkozás arra, mely végül is tőlem eredt, hogy Szegeddel együttműködve bonyolítsuk le a fesztivál egy részét, kössük össze a két várost. Le is ment Szegeden egy program, ami elég jó visszhangra talált. A kezdeményezés aztán mégsem folytatódott, talán rossz volt a politikai pillanat, mi megteremtettük a kapcsolatot, elindítottuk a történetet, de az itteni politikusok nem álltak mögénk. Valójában az volt a probléma, és ezt értésemre is adták, hogy az akkori magyar városvezetésnek nem tetszett, hogy nem vagyok a helyi magyar párt tagja. És egy ilyen fontos nemzetközi kezdeményezés, mely a két ország, a két közösség, és a magyar kisebbség hasznára válhatna, nem jöhet egy outsidertől, egy filmestől. Akkor inkább ne legyen, mondták. Azóta mi is más irányba indultunk el, másfelé halad a fesztivál, új megoldásokat keresünk arra, hogy az értékeinket, kapcsolatainkat építgessük és bővítsük. A rendezvény hátteréről mindenképp el kell mondani, hogy a költségek 70-80%-át a belgrádi kulturális minisztérium, a Vajdasági Tartományi Művelődési Titkárság és Szabadka városa állja, ehhez jön még a magánszponzorok, partnerek és helyi együttműködők támogatása, akik nélkül nem lehetne ezt a hetet ebben a formában lebonyolítani. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi koncepció működőképes, a minőséget persze a végtelenségig lehet javítani. Például el tudnék képzelni a játékfilmek mellett egy erős dokumentumfilmes programot is, ami lehetővé tenné, hogy az európai filmet valóban teljes spektrumon mutassuk be, bár Szerbiában több ilyen témájú, igazán színvonalas fesztivál működik, csak Belgrádban ezek közül legalább három. Jó lenne továbbá jövőre a jelenleginél több fiatalt, filmes diákot Palicsra vonzani a fesztivál idejére, akár egy szakmai workshop vagy tábor keretében. Ezzel érdemes lenne foglalkozni, mert szép lehetőség rejlik benne.
Filmhu: Mi a személyes kedvenced az idei programból?
T. Sz.: Alapvetően meghívásos fesztivál vagyunk, viszont mindig szívesen fogadunk javaslatokat, ha valami eljut hozzánk, azt minden körülmények között megnézzük. A nemzetközi versenyprogram összeállításában Petar Mitrić-nek nagy szerepe van, a művészeti igazgató Nikolaj Nikitin. Általában azt keressük, ami az adott pillanatban meghatározó, ami olyan erős vonalat képez, hogy úgy ítéljük, később fontossá válhat az európai filmben. A filmfinanszírozás egész Európában nehéz ügy mostanában, ezért tartjuk kiemelkedőnek például azt a négy-öt rendezőből álló különleges madridi filmes csoportot, akik iszonyú kevés pénzből, szinte támogatás nélkül, de folyamatosan dolgoznak. Ez a néhány ember eltérő konstellációban vesz részt egymás filmjeiben, és Berlintől Locarnoig fontos díjakat hoznak el. Lenyűgöző az esztétikájuk, mert nagyon egyszerűen beszélnek igazán összetett témákról, valahogy mindig megtalálják a módját, hogy celluloidra forgassanak, és a munkáikban közös a bizarr science fiction vonal. A mesterséges intelligencia lehetőségei és veszélyei, az ember és a gép kapcsolata, az idegen lények olyan kurrens témák, amik egyébként is érdekelnek mindenkit, de ezek a munkák mindezt nagyon tiszta, lecsupaszított formában tárgyalják. Ahogy a sajtótájékoztatón is elhangzott, az igazi SF nem a technikára fordítható pénzben, nem a felépített űrhajókban, hanem csakis a fejedben van, hiszen előbb minden ott születik meg, amiből aztán valódi eszköz lehet. Ez különleges és fontos gondolat, ezért örülünk, hogy ezeket a rövid- és játékfilmeket az Underground Spirit szekcióban bemutathattuk.
Underground Spirit válogatás
