Pontosan tudjuk: 1988-ban, egy akkori szemlén robbant ki ama verbális csata, amelynek során filmes és televíziós kollégák küldték el egymást egymás anyukájába, ahelyett, hogy felismerték volna végletes egymásra utaltságukat. Rendszerváltástól függetlenül már akkor is evidencia volt, mai napig evidencia: egy kis országban nem létezhet két elkülönülő mozgókép szakma. S a kooprodukció több, mint kényszerszülte üzlet. Finn, lengyel, cseh, svájci, német, holland, dán példákra illik hivatkoznunk, mindenütt (hasonló ütközések árán is) felismerték: 1. közönségük szívesen néz hazai gyártású műveket, 2. a műfaji teríték így sokkal színesebb, gazdagabb, 3. szóhoz jutnak a nagymenők s a fiatal kezdők is, 4. folyamatossá válik az un. nemzeti dramaturgia, 5. a színészek nem kényszerülnek média-bohóci szerepekbe, 6. az írók is méltó feladatokhoz juthatnak...nem sorolom tovább.

Mindnyájan unásig ismerjük honi állapotunkat: tolvajlástól - teljes züllésig. A médiapolitikusok üres vagy hazug érvelésétől a mindenkori kedvezményezettek vigyoráig. Valahány kurátor fecseg tévéjátékokról, kis költségvetésű videófilmekről, "kulturális terítékről" - szabadon teheti, mert nálunk senkisem csíp fülön senkit. Köznyavalyognak a médiamocsok miatt, talán sejtve, hogy pártosodástól függetlenül már öt év múlva a nevüket is elfelejtik. Közben elhever 50 játékfilm, 150 kisjátékfilm, 200 dokumentumfilm, 50 vagy 100 animációsfilm.

Megszámoltam: a Filmszemle hetében műsorra tűztek 6 darab újkeletű magyar filmet, abból 4 darab ment a Duna Televízión, fura időkben. Most éppen elnöke sincs a közszolgálati telejónak. Már gondoltam rá, hogy megpályázom e tisztet. Egy fondorlatos csavarral törölném egész mostani gagyi zűrös műsorrendjét, felszámolnék minden szerződést s tisztes átalánypénzért akár egy évig is hazai gyártású, kész ópuszokat sugároznék, némi BBC-től átvett híradókkal megspékelve. Maradna időm (s pénzem) új, profi szerkesztőségeket, dramaturgiákat, stábokat szervezni. A fantomházat, a kivagyi díszleteket örökre odahagyva - szép csöndben - mondhatni, észrevehetetlenül "lopnék be" egy programot, amelyre nézői idő múltán figyelnének fel: "hiszen ez normális!".