Kapcsolódó anyagok

Az Egy zuhanás anatómiája kapta a legjobb francia film César-díját

Megeszi a lelkünket az idei nemzetközi Oscar-mezőny

Az Oppenheimer gyűjtötte a legtöbb Oscar-jelölést, ismét van magyar a jelöltek között

Noha hazájában a kétezres évek eleje óta elismert színházi és filmes színész, valamint a legrangosabb európai filmdíjak birtokosa, Sandra Hüller nemzetközi hírneve kétségtelenül óriásit nőtt 2023-ban. Két, főszereplésével készült film (Egy zuhanás anatómiája, Érdekvédelmi terület) is bemutatkozott a 76. Cannes-i Filmfesztiválon, melyek a legfontosabb díjakat hozták el a riviéráról.

A hírhedten kemény német színjátszásból érkezve szinte bármire hajlandó a kamera előtt, de rendezői szerint azonnal kiszagolja, ha valaki öncélúan állítja őt kihívások elé. Nagyot fordult vele a világ, Jimmy Kimmel kérdezgeti a gyerekkoráról amerikai tévénézők milliói előtt, ő azonban nem sokat törődik a sztársággal, sőt kifejezetten fél attól, milyen hatással lesz a későbbi munkásságára.

 

Minden egy lelkes irodalomtanárral kezdődött

Sandra Hüller 1978 áprilisában született az egykori NDK-ban. Gyerekkorát egy Friedrichroda nevű városkában töltötte a vadregényes türingiai erdők közelében. Szülei pedagógusként dolgoztak, életük pedig a klasszikus német kisvárosi idillben és csendességben telt.

„Gyerekként nem igazán voltak hobbijaim” – emlékezett vissza Hüller. „Nem voltam tagja semmilyen sportcsapatnak vagy bármi hasonlónak. Verseket próbáltam írni otthon, ami azt illeti, ez olyasmi, amit ma is szívesen csinálnék, de nem igazán megy. Aztán az iskolai angol és német tanárom létrehozott egy drámacsoportot és azt mondta, szerinte lenne hozzá érzékem. Én pedig hittem neki és elmentem, mert mindig is nagyon kedveltem őt és megbíztam benne. Rögtön az első próba nagyszerűen telt, sokat nevettünk és felszabadultnak éreztem magam. Onnantól én is úgy éreztem, talán ez nekem való lehet.”

Sandra Hüller a 2023-as cannes-i filmfesztiválon / Forrás: Vanity Fair

A berlini fal leomlását követően a drámacsoportot rendszeresen utaztatták Berlinbe különböző színházi foglalkozásokra és fesztiválokra. Hüller életében először tapasztalhatta meg a nagyvárosi élet kulturális pezsgését, amely azonnal beszippantotta és megerősítette lelkesedését. Diákszínjátszóként is kitűnt intelligens és pontos értelmező képessége, valamint erőteljes és zabolátlan érzelmi jelenléte, amely minden alakítására jellemző. Az egyöntetűen biztató visszajelzések hatására Hüller folytatta a színjátszást az iskola befejezéséig.

„Tizenhét évesen úgy döntöttem, hogy színművészeti főiskolára fogok jelentkezni, noha a környezetemben minden felnőtt igyekezett erről lebeszélni. De úgy voltam vele, megpróbálom, ha pedig nem működik, legalább kiderül, hogy ez az egész nem nekem való.” Ehhez képest 1996-ban elsőre felvették a legendás berlini Ernst Busch Színművészeti Akadémiára, ahol kivételes tehetsége gyorsan szárba szökkent.

 

A színpadi lét nem gyakorolhat rá nyomást

Már egyetemi hallgatóként felhívta magára a művészeti elit figyelmét, és az ország legfontosabb teátrumaiban állhatott színpadra. A hírhedten kemény német színházi színészet extrém elköteleződést követel meg mindenkitől, egy-egy előadás bemutatását kora reggeltől késő éjszakáig tartó, fizikailag és mentálisan is megterhelő próbaidőszak előzi meg a hét összes napján, olykor hónapokon keresztül. Emiatt a német színészképzés is ehhez mérten embertpróbáló. Az Ernst Busch növendékeinek munkabírása, elszántsága és gyakran határokat feszegető bevállalóssága pedig kelendővé teszi őket a színházi és filmes alkotók számára egyaránt.

A 2023-as Európai Filmdíj átadóján / Forrás: Toronto Star

Hüller eleinte a színészetre kompetitív, teljesítmény-alapú tevékenységként tekintett és a minél nagyobb, minél több elismeréssel járó eredményeket hajszolta, ám a későbbiekben már egészen más érdekelte a hivatásában:

„Rájöttem, a tény, hogy jelmezt viselek és valaki más szavait mondom, olyan dolog, amit nem tudok eltakarni. Szóval nekem sem kell megfeszülten azt tettetnem, hogy nem egy színész vagyok, aki színpadon áll. Nyugodtnak kell lennem és elfogadnom, hogy nem mindent én irányítok. Megtanultam, hogy a színpadi lét nem gyakorolhat rám nyomást. Ez egy ajándék, amit az adott pillanatban élvezni kell. […] Számomra a színház közösségi tevékenység, aminek a színpadon állók és a közönségben ülők ugyanolyan aktív részesei és formálói. Ami a széksorok közt történik, ugyanúgy hatással van ránk, mint fordítva, mert a valódi figyelemnek elképesztő ereje van, amit mi színészek mindig érzünk.”

2003-ban a Heute magazin az év legjobb fiatal színésznőjének választotta a friss diplomás Hüllert, aki elhagyta Berlint és vidéki színházakban vállalt szerepeket, majd a svájci Bázeli Színház társulati tagja lett. Bázelben kiváló társulat működött, az előadások pedig rendszeresen keltettek lelkes kritikai visszhangot. Hüller főszerepet kapott a Rómeó és Júliában, majd a svájci drámaíró Lukas Barfuss nagysikerű és provokatív darabjában, A Szüleink szexuális neurózisai színpadi adaptációjában. Ezek az alakítások számos producer és casting rendező figyelmét keltették fel, Hüllerhez pedig egyre több meghívó érkezett különböző filmes szereplőválogatásokra.

 

Epilepszia és női Hamlet

Első nagyjátékfilmes munkája Hans-Christian Schmid Requiem egy lányért című filmjének főszerepe volt, melyre három forduló után választották ki a filmes rutinnal nem rendelkező Hüllert. A Requiem egy epilepsziás lány szenvedéstörténetét meséli el, aki kétségbeesésében egy vidéki paphoz fordul segítségért, a férfi az ördögűzést látja az egyetlen lehetséges gyógymódnak. A felkavaró, nyomasztó és nem kevéssé tragikus filmben Hüller a színpadi szerepeitől eltérő karaktert formál meg. Míg a színházban a tudatosság, a nüansznyi részletek fontossága legalább olyan fontos jellemzője volt, mint az érzelmi mélység, a filmben Hüller sokkoló és végletekig naturalista módon jeleníti meg a súlyos mentális betegségtől és az abszurd kínzásoktól szenvedő nő kálváriáját.

Requiem egy lányért

„Ez a film ma is nagyon sokat jelent számomra. Szerintem nagyon pontos, bátor és fájdalmas alkotás, ami egy lehetetlen helyzetet mutat be. Mindenki igyekszik a hite szerinti legjobbat cselekedni, miközben egyre többet ártanak egy amúgy is szenvedő embernek.”

A filmet a Berlini Filmfesztiválon mutatták be, ahol többnyire pozitív fogadtatást kapott. Sok kritikus emelte ki Hüller nyers és fájdalmas játékát, amely Charlotte Rampling zsűrielnököt is meggyőzte, így Hüller elnyerte a legjobb színésznőnek járó Ezüst Medve-díjat, majd ugyanebben az évben a Német Filmdíjat is.

Mindeközben folyamatosan építette színházi pályafutását is. Máig kitartó és szoros munkakapcsolatot alakított ki Johan Simons rendezővel, a bochumi színház művészeti vezetőjével, akivel progresszív, kísérletező, olykor egészen meghökkentő előadások sorát hozták létre. Kettejük Hamlet-adaptációja különösen emlékezetessé vált, már csak amiatt is, hogy Hüller alakította a címszereplő dán királyfit.

„Sandra lenyűgözően intelligens, bármit képes eljátszani, amit elképzel. Ugyanakkor nem vált gyorsan a karakterek között, nem tudja csak úgy cserélgetni a szerepeket. Számára minden előadás érzelmi és pszichés utazást jelent” – nyilatkozta róla Simons, akivel már kilencszer dolgoztak közösen.

Sandra Hüller  / Fotó: The Hollywood Reporter

Sokakat megbotránkoztatott I. Erzsébetként a Szűz királyné című darabban, ahol egy meztelen férfitestet ábrázoló jelmezt viselt a női ruha alatt, de szerepelt olyan musicalben is, amit Kurt Cobain és Courtney Love dalok ihlettek. Egy biztos, Hüller számára a színház a kísérletezés, a járatlan utakon barangolás terepe. Kíváncsisága és a konvenciókat leküzdeni akaró hozáállása igazi modern színházi ikonná tette Németországban. 2011-ben kislánya született, akivel a mai napig Lipcsében élnek, ám a családi életét igyekszik teljes mértékben elzárni a nyilvánosság elől:

„Szerintem nem feladatom, hogy a munkámban megmutassam, ki vagyok és mit gondolok magánemberként bármiről. Ha valakit nagyon érdekel, milyen vagyok valójában, írjanak egy levelet és legfeljebb elmegyünk meginni valamit.”


A román fővárosból az Oscar-gáláig

Karrierjében minden korábbinál nagyobb felhajtást eredményezett a Toni Erdmann. Maren Ade keserédes filmjében egy magányos édesapa Németországból Bukarestbe utazik, hogy meglepje munkamániás lányát, aki egy multinacionális cég tanácsadójaként a vállalati világ lélekörlő mindennapjait éli. A meglepetés rosszul sül el, ám az édesapa elhatározza, hogy megtanítja lányának, vannak az életben fontosabb dolgok a karriernél, amikért igazán érdemes élni, ehhez pedig egy Toni Erdmann nevű üzletembernek adja ki magát. Beférkőzik lánya munkatársainak köreibe, hogy aztán számos abszurd, ám nem ritkán elgondolkodtató és megható helyzetbe sodorják magukat, miközben megpróbálnak újra közel kerülni egymáshoz.

A Toni Erdmann túlzás nélkül azonnal klasszikussá vált, a 2016-os Cannes-i Filmfesztivál legnagyobb közönségkedvence volt, mely a zsűri különdíját is kiérdemelte. Hüller aprólékos, precíz, mégis törékeny módon jeleníti meg a boldogtalan, sebezhető és szeretetre vágyó hősnőt. Ráadásul ehhez a szerephez köthető minden idők egyik legabszurdabb szülinapi bulijelenete, de kitörölhetetlen emléket okoz az a pillanat is, amikor egy bukaresti panelban elénekli Whitney Houston Greatest Love of All című dalát.

Toni Erdmann

Alakítását a szakma egésze méltatta: a Sight & Sound szerint „maszkszerű, feszes, erőt mutató ridegsége alatt finoman jelennek meg a csalódottság és elveszettség valódi mélységei.” A kritika és a közönség rajongása Amerikában is figyelmet generált, Oscar-díjra jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában, Hüller pedig életében először kóstolhatott bele a hollywoodi csillogásba, vörösszőnyegek és gálavacsorák világába.

„Különleges időszak volt, ma is felfoghatatlan, mennyi mindent éltünk át. Első Cannes, első utazás Amerikába, első Golden Globe, aztán első Oscar” – számolt be ellentmondásos élményeiről. „Producerekkel és ügynökökkel találkoztam, szó volt amerikai filmszerepekről is (ezekből aztán nem lett semmi). Mint egy hosszú álom, ami azóta sem ért véget. Ma sem tudom, hogy éreztem magam valójában. Zavart voltam, persze, jól éreztem magam, de amikor hazajöttem, nem tudtam, mihez kezdjek. Minden olyan befejezettnek tűnt, nem tudtam, hogyan tovább.”

 

Raktári munkást szívesen játszik, nácit nem

Ha Amerikában nem is, az európai filmes közegben, különösen a franciák között, hirtelen mindenki vele akart filmet készíteni. Rengeteg megkeresést kapott, rendezők és producerek sokasága házalt nála a terveivel. Hüller azonban megőrizte mértékletességét és körültekintően vállalt csak szerepeket. Szokatlan és új kihívásokra vágyott. A 2018-as In den Gängen című filmben egy szupermarket dolgozóját alakítja, aki beleszeret egy raktári munkásba. A szerep kedvéért Hüller megtanult targoncát vezetni és szakszerűen kezelni a járművet, amelyről hivatalos szakvizsgát is tett:

„Nagyon büszke vagyok erre, ez egy valódi képesség, valódi szaktudás, ami némi biztonságot is ad. Bármikor el tudok szegődni raktári munkásnak, ha úgy adódik. Mármint komolyan, az ember sosem tudhatja, milyen irányt vesz az élete.”

In den Gängen

Ebben az időszakban ismerkedett meg Justine Triet forgatókönyvíró-rendezővel, akivel a 2019-ben bemutatott Szex és pszichoanalízis című filmen dolgoztak együtt először, melyben Hüller egy végletekig frusztrált filmrendezőt alakít. A közös munka mindkettejükben mély nyomot hagyott, Triet kezdeti fázisban lévő új filmtervét a Szex és pszichoanalízis hatására már célzottan Hüllerre írta. A nagyrészt a koronavírus-járvány alatt megírt forgatókönyv az Egy zuhanás anatómiája címet kapta.

Ezzel egyidőben Hüller felkérést kapott a brit kultrendezőtől, Jonathan Glazertől, hogy játssza el Hedwig Hösst, Rudolf Hössnek, az auschwitzi koncentrációs tábor vezetőjének feleségét. Hüller egész pályafutása során következetesen elzárkózott minden olyan szereptől, amelyben nácit kellett volna alakítania.

Kifejezetten zavarta, hogy az amerikai és nyugat-európai filmesek túlnyomó többsége csak hasonló jellegű szerepekkel keresi meg a német színészeket és beskatulyázzák őket ebbe a kategóriába. Másrészt perverz dolognak tartotta a történelem legsötétebb korszakát fikciós formában rekreálni: „Ott ülsz a sminkben, valaki épp bepúderezi az orrodat, aztán bemész a szetbe és azt kiabálod, hogy Heil Hitler?! Ez teljesen obszcén!”

Szex és pszichoanalízis

Azonban Glazer kitartóan győzködte Hüllert, mi több, azt állította, vagy vele vagy sehogy nem vág bele a forgatásba. Egy hosszúra nyúlt beszélgetés során végül meggyőzte a színésznőt arról, ez a film merően más lesz, mint az eddig látott holokausztfilmek, így végül igent mondott a szerepre.

 

Auschwitzban jött rá, hogy nincs igaza Meryl Streepnek

Az Érdekvédelmi területben a Höss család hétköznapi idilljét láthatjuk a számukra kirendelt rezidencián, miközben közvetlenül a szomszédukban a történelem egyik legborzasztóbb tragédiája zajlik. A banalitásában nyomasztó és formailag távolságtartó filmben Glazer nem csupán azt bizonyítja, hogy még mindig lehet újszerűen mesélni a témáról, hanem a kollektív emlékezet elkopásának és az embertelenség természetének ijesztően releváns kapcsolatáról is mesél.

Eredeti helyszínen forgattak, a koncentrációs tábor közvetlen szomszédságában fekvő egykori Höss-rezidencián. Glazer gyakran nem tájékoztatta a színészeket arról, milyen szögből és mekkora képkivágásban fognak látszani az adott felvételek során, a forgatási térben pedig senki más nem tartózkodott rajtuk kívül. A térfigyelő kamerák képeire emlékeztető vizuális forma teret engedett a szabadabb, improvizatívabb játékstílusnak, melytől a film még hitelesebb és megdöbbentőbb.

Érdekvédelmi terület

„A stáb odalent volt a pincében, sosem tudtuk, mikor melyikünket veszi a kamera” – mesélte a forgatásról. „Nem ismertük az irányokat, nem tudtunk előnyösebb profilt keresni vagy pontosan jelbe megérkezni. Olyan volt, mintha csak megfigyelni akarnának minket. Teljesen más érzéseket keltett bennem, amiket konvencionálisabb módszerekkel sosem értünk volna el.”

Hüller számára a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy személyes énjét teljesen elzárja Hedwig Höss figurájától és egyetlen őszinte érzelmét se ajándékozza a karakternek. A szerep megformálása során meg sem próbált közös érzelmi metszeteket, megragadható emberi vonásokat keresni Höss személyében. Emiatt a filmben egy kiüresített, félelmetesen tompa alak jelenik meg, aki nem érez sem bűntudatot, sem bármi mást. Sokkoló jelenet, ahogyan egy zsidó nőről levetett szőrmekabátot próbálgat a hálószobájában, majd a gyerekeivel és a kutyájával játszik a kertben. (Egyébként a filmbeli kutya a való életben is Hüller kutyája.)

„Meryl Streep egyszer azt mondta, szeretned kell minden karaktert, akit megformálsz, akkor is, ha azok gonoszak. Bár rendkívül sokra tartom és nagyon szeretem őt, szerintem nincsen igaza. Egy percig sem voltam képes szeretni Hedwig Hösst, és soha nem is fogom.”

 

Nem tudta, hogy bűnös vagy ártatlan

Justine Triet filmjében alig fél évvel az Érdekvédelmi terület forgatása után Hüller már a beszédes módon Sandra névre keresztelt írónő történetén dolgozott, akit férje megölésével vádolnak. Az ártatlansága bizonyításáért küzdeni kényszerülő nő nem csupán a bíróságon kell helytálljon. Gyászoló feleség, akinek ráadásul a gyermekéért is felelősséget kell vállalnia egy szélsőségesen fájdalmas élethelyzetben. Azonban a film jóval bonyolultabb szerkezetű történetet mesél el, visszaemlékezések és ellentmondásos helyzetek árnyalják és csavarják meg egyre jobban az összképet. Sandra ártatlansága egyáltalán nem evidens, miközben fokozatosan értesülünk egykori férje sötét titkairól is.

Sandra Hüller és Justine Triet a 2023-as César-díj átadón 

A felszínen feszült és fordulatos krimi, mélyebb rétegeiben komplex családi dráma és filozofikus film a psziché és emlékezés bonyolult viszonyáról. Hüller, mint kulcsszereplő, óriási felelősséget vállalt magára: a teljes szerkezet az ő szövevényes és megfejthetetlen személyisége köré épül, ő a film agya és szíve. Ráadásul a film során végig idegen nyelveken, angolul és franciául beszél, amely Hüller szerint bizonyos értelemben az alakítása javára is vált:

„Rengeteg forgatókönyvet olvasok, ahol a karakterek úgy beszélnek, mintha földönkívüliek lennének. Itt minden egyes szót elhittem. Talán azért, mert nem az anyanyelvemen íródott és emiatt nem érződött semmi idegennek vagy zavarónak. Modernnek hatott, semmire sem hasonlított, amit korábban olvastam.”

A film nézői a mai napig vitákat folytatnak különböző fórumokon a filmbeli Sandra ártatlanságát illetően. Maga Hüller sem tudta, hogy az általa megformált karakter bűnös-e. Hiába kérlelte Triet-t, hogy árulja el, mi az igazság, a rendező erre nem volt hajlandó. Hüller ennek hatására meg sem próbált előtörténetet gyártani magának, nem gondolkodott a figura motivációin azon túl, ami a forgatókönyvben szerepelt.

Egy zuhanás anatómiája

Ez a metódus nagyban eltér a nyugati színészet általános szabályaitól. Míg a legtöbb alkotó a lehető legteljesebb módon szeretne belakni egy karaktert, megismerve azon részleteket is, amik kimaradnak a filmből, addig Hüller csakis a szkriptre támaszkodott. Alakításában Sandrát a pszichológiai játszmák általános ismerete és a belső ösztönösség elegye mozgatja. Szinte minden cselekedete értelmezhető egy családjáért küzdő nő erőfeszítéseként és egy gyilkosságot megúszni próbáló manipulátor védekezéseként is.

 

Királynőnek hívják

Mivel az Érdekvédelmi terület utómunkája alaposan elhúzódott, az Egy zuhanás anatómiájával egyszerre mutatták be a 76. Cannes-i Filmfesztiválon. Miután kiderült, hogy két remekműben nyújt emlékezetes alakítást, a Los Angeles Times újságírójától megkapta a „Cannes Királynője” titulust. Uralkodását azóta is elismerések sokasága hirdeti: Európai Filmdíj, Golden Globe-jelölés, egyszerre jelölték legjobb női főszereplő és legjobb mellékszereplő BAFTA-díjra, valamint versenyben van az Oscar-díjért az Egy zuhanás anatómiája főszerepével. A két 2023-as filmjét összesen 10 Oscarra jelölték.

Minden eddiginél nagyobb médiafigyelem irányul rá, interjúk és tévéműsorok sokaságában szerepel, Hollywood prominens alakjai pedig egyre nagyobb számban nyilatkoznak róla elismeréssel, ami akár filmes felkérések előjeleként is értelmezhető. Hüllert azonban más dolgok foglalkoztatják:

„Szeretem a jelenlegi életem. A lakásom, a hétköznapjaim, nem érzek hiányt, amit be kéne töltenem, nem vártam arra, hogy végre beköszöntsön a hírnév. De ez talán azt is jelenti, hogy az emberek jobban elhiszik, hogy képes vagyok dolgokra, amikről nem tudták, hogy meg tudom csinálni [...] Mára rájöttem, hogy a legjobban azt szeretem a munkámban, ha csendben dolgozhatok, megmutathatom magam és lezárhatom utána. Ez most nem lehetséges, ezt megértettem.”

Egy zuhanás anatómiája

Miközben egyik gáláról jár a másikra és a kötelező köröket rója a médiában, Hüller a színházat sem engedte el. Rendezői bemutatkozására készül, futó előadásait játssza és készít elő új projekteket. Emellett két osztrák filmhez is aláírt, melyek 2024 első felében forognak majd, de borítékolható, hogy folyamatosan keresik őt szerepajánlatokkal. Elkötelezett művészként, akitől távol áll mindenfajta allűr és sallang, igyekszik jól felhasználni a hírnevét és kollégáit is segíteni vele. A nevével fémjelzett színdarabok jegyeladásai a sokszorosára nőttek az elmúlt időszakban.

Hüller egész pályafutására jellemző a fáradhatatlanság, a művészi kísérletező kedv és a zsigeri őszinteség. Bármilyen döntéseket is hoz saját karrierjével kapcsolatban, már most kitörölhetetlen nyomott hagyott az európai filmművészetben és bizonyossá tette, bármibe is vágjon bele, arra érdemes odafigyelni. Amikor egy interjúban arról kérdezték, még mindig ugyanolyan lelkes-e hivatásával kapcsolatban, így felelt:

„Néha elegem van az egészből, ki akarok szállni, mindenféle alternatíván gondolkodom és arról álmodozom, hogy annyi pénzem van, amennyi mellett évekig nem kell dolgozni. Gondolom ezzel nem vagyok egyedül. De aztán minden újra egyensúlyba kerül, és megint azt érzem, ez a legjobb döntés, amit életemben hoztam.”

Felhasznált irodalom:
Címlapkép: Sandra Hüller / Fotó: Reuters