A boszorkányhit az európai néphagyományban még mindig tapasztalható jelenség. Ezek szerint léteznek démoni erővel bíró nők, varázslók, a férfierő tönkretevői. A boszorkányok a nőiség negatív oldalának szimbólumai, azoknak a sötét tulajdonságoknak, amelyektől retteg a férfinép, ezért agresszíven rájuk támad, hogy elpusztítsa őket. Megjelenhet lidércnyomásos rútság vagy csábító szépség képében, attribútumai közé tartozik a mezítelenség és a hegycsúcsokon megrendezett boszorkányszombat szertartása is.
Zsigmond Dezső új filmje az erdélyi havasok között, egy gyimesi faluban játszódik. A helyi kocsmában egy mulatozást követően az indulatoktól felhevülten bicskázás történik. A városból rendőr százados érkezik az ügy kivizsgálására. A bűnügy felderítése közben kiderül, hogy a megszúrt férfi felesége boszorkányos életet él, akit korábban már csecsemőgyilkossággal is megvádoltak. A nő minden tavasszal, Szent György napján felkerekedik, hogy elhagyja féltékeny férjét, és a hegyekben kóborolva mindig más férfiakkal, pásztorokkal vagy vadászokkal háljon. A százados nyomába ered, mígnem az ismeretlen erdei ösvényeken nyoma vész. Az erősítésként utána érkező fiatal, e vidékről származó rendőr hadnagy újabb nyomozásba kezd, hogy az események kusza szálait kibogozza, és eltűnt kollégáját megtalálja. A falusiaktól hallott legendák, a hitvilág alkotó elemei, a pogányság és vallás, az erotika és az éjszakai lidércek örvénylő folyó módján szippantják magukba a nyomozót, miközben ő idegenül bolyongva kénytelen szembesülni saját származásának rejtélyével is.
|
| Az erdélyi havasok között |
A Vadlány – Boszorkánykör a csángók között, egy fiatalok és öregek által egyaránt nagy kedvvel mesélt legendát bont ki. A vadlányt eredetileg vadászok fogták el, ám amikor megtudták, hogy gyermeke van, visszaengedték az erdőbe. A férfiak pedig, akik ilyen vadlányokkal vagy boszorkányokkal találkoztak, súlyosan megsérültek vagy eltűntek. Ez szolgálja az alapot a filmbeli történethez, ahol a főhős nemcsak a misztikus hiedelemvilágot faggatja, de saját eredetére, identitására is rákérdez. Ehhez a fenséges erdélyi táj biztosítja a hátteret, az égbetörő hegycsúcsok, a sebes folyású patakok, a mesebeli sötétségbe burkolódzó völgyek festői látványa. A film képi világa így olykor Szőts István több mint félszázados klasszikusát, az Emberek a havasont idézi. Zsigmond Dezső számára ez ismerős terep, korábban számos dokumentumfilmben ábrázolta már ezt az eltűnőben lévő világot, ami most is legfőbb erőssége.
|
| A dokumentarista elemek jól működnek, a szociográfia hiteles |
A mítosz komoly dolog, nem lehet félvállról venni. A valóság értelmezésére szolgáló alternatív világmagyarázat, ahol az elbeszélésben a természet és társadalom jelenségei természetfeletti lények és legendás hősök képében jelennek meg. A rendezői szándék az volt, hogy a dokumentum és játékfilm eszközeit egyszerre felhasználva emléket állítsanak az ősi, magyar hitvilágnak. A rendező ezért a két műfaj határvidékén kénytelen lavírozni, és bizony a senki földjén könnyű eltévedni. A Vadlány – Boszorkánykör dokumentarista elemei jól működnek, a szociográfia hiteles. A játékfilmes megoldások viszont zötyögnek és nyikorognak, mint a rendőrautó motorja a hegymenetben. A konfliktusok túlságosan mesterkéltek, kiszámítottak és kiszámíthatóak, főhősünk is a kelleténél naivabban viszonyul újdonsült, de emlékeiben ismerős környezetéhez. A mítosz berozsdásodott részletei csikorogva kelnek életre, más részük pedig tovább alussza tetszhalott álmát. A legenda leegyszerűsített, olykor bagatellizált bemutatása miatt csak az nem világos, mi közünk ehhez a modern meséhez. Nem leszünk részesei a közös hitvilágnak, amit továbbra is csak az izzó tekintetű parasztemberek szavaiból ismerhetünk meg. Nem osztozhatunk a kollektív tudat közös kincsében, a mítoszban, ahogy mélylélektani magyarázatában sem, amelyben a boszorkányok a képzeletbeli megtestesülései a férfiban lévő női vonásoknak, az anima sötét oldalának. Bánatunkra a Vadlány – Boszorkánykör műalkotásként nem, csak dokumentumként figyelemre méltó dolgozat.
