A sakk iránti érdeklődésedet a film keltette fel, vagy már eleve szerettél sakkozni?
Iskolás koromban jártam sakkszakkörre, és a legnagyobb eredmény, amit sikerült elérnem, egy megyei harmadik hely volt. Szóval már gyerekkorom óta kísér a sakk.
Szurmay- Palotai Piroska sakkszakértő mesélte egy interjúban, hogy hiába pont a te karaktered nem sakkozik, téged érdekelt a legjobban a játék, ki is hívtad őt sakkozni a forgatáson. Volt esélyed győzelemre vagy akár döntetlenre ellene?
Nem volt esélyem. Hozzá képest zöldfülű vagyok.
Meg tudod fogalmazni, hogy mit szeretsz a sakkban?
Szeretek gondolkozni rajta. Előre végig kell gondolni a lehetőségeket a lépéseknél. Tulajdonképpen ez versengés a másik agyával. Számomra izgalmas kihívás és stratégiai játék egyszerre.
Szerinted van párhuzam a sakkozás és a színészet között? Arra gondolok például, ahogy a sakkban, úgy sokszor a színpadon vagy a forgatáson is több lépéssel előre tudod, mit fog a partnered és mit fogsz te csinálni.
Ilyen szempontból van kapcsolat. Amikor színészként játszom, ott is tudom, milyen íveket kell befutni, és próbálom úgy alakítani a kisebb jeleneteket, hogy egy nagyobb ívre fel tudjam őket fűzni.
Váradi Gergely a Mesterjátszmában
Az improvizatív színészet viszont jóval kevésbé szabályozott, mint a sakk. Ott nem tudod, mi lesz a partnered következő lépése. Azt a fajta színjátszást is szereted?
Igen. Szeretem benne, hogy meglep az adott partner, valamilyen új helyzetet generál, amire reagálni kell. Tulajdonképpen csak dob egy labdát. Igen, lepjenek meg, azt szeretem.
A Mesterjátszma esetében nyilván volt egy kötött forgatókönyv. Voltak azért meglepetések a forgatáson? Dobtak olyan labdát, amit nem vártál?
Biztos voltak, de ezek azért viszonylag kis, finom dolgok. Például ha egy jelenetet különböző szögekből és plánokkal felveszünk, akkor azért nagyjából ugyanazt kell csinálni, mint előtte. Viszont ezeken a kereteken belül nagy a mozgásterünk. És azért is voltak ilyen labdák, mert nagyon jó partnerekkel dolgoztam együtt.
Hogyan talált meg téged ez a szerep?
Azt a pletykát hallottam, hogy a Barna (Tóth Barnabás rendező – a szerk.) látott a Guerillában, ott kinézett magának, és úgy volt, hogy felkér erre a szerepre, de akkor forgattam A besúgót, és emiatt nem tudtam elvállalni. Aztán a Mesterjátszma csúszott, és akit szereztek helyemre színészt, a csúszás miatt már ő nem ért rá, emiatt Barna még egyszer felhívott, és igent mondtam neki.
Miért mondtál igent a filmre?
Mert én is kinéztem magamnak a Barnát, én is szerettem volna vele dolgozni.
Akkor az, hogy milyen filmhez hív, nem is volt fontos?
Természetesen fontos volt, de számomra nagyon meghatározó, hogy kivel dolgozom együtt, mert az nagy hatással van a színészi működésemre, és Barnában nem csalódtam ilyen szempontból.
Miért gondolod őt jó rendezőnek?
Mert bizalmas helyzetet tud teremteni, amiben merek sérülékeny lenni, merek törékeny lenni, merek rossz lenni, és nem érzem azt, hogy görcsösen kellene akarnom mellette bármit is. Ezzel tulajdonképpen felszabadított. Már-már azt éreztem, hogy sok helyen túl nagy szabadságot kapok tőle. De jól csinálta, mert tudott vezetni, felszabadult voltam közben, jó volt Barnával dolgozni.
Megütötte a fülemet, hogy akkora szabadságot adott neked, hogy mertél rossz lenni. Ez mit jelent pontosan? Hiszen az ember jó szeret lenni a szakmájában.
Persze, de muszáj ahhoz rossznak lenni, hogy aztán jó legyen.Természetesen az a törekvés, hogy működjön a jelenet, és én is jó legyek benne. Csak sokszor ez nem sikerül elsőre, több mindent ki kell próbálni, kacskaringós utakat kell bejárni, hogy aztán megtaláljuk, mitől lesz jó a jelenet. Ha az ember nem mer a próbák alatt vagy az első felvételek alatt rossz lenni és vállalkozni, akkor nem biztos, hogy jó lesz a végeredmény.
Van némi hasonlóság a Guerillában és a Mesterjátszmában eljátszott karaktered között. Mindkét filmben minimalista visszafogottság, konok tekintet jellemzi a játékod, minél kevesebb érzelmet mutatsz ki. Érezted a Guerilla árnyékát, amikor a Mesterjátszmában játszottál?
Ez lehet a Guerilla árnyéka, de az is lehet, hogy belőlem fakad, és faarcú színész vagyok.
Ezt nem kritikának szántam, Steve McQueen is ilyen típusú színész volt.
Csak vicceltem, nem vettem annak. Ez inkább fakad belőlem, mint a két karakter hasonlóságaiból vagy különbözőségeiből.
Ez azt jelenti, hogy te a való életben egy visszafogott, az érzelmeit csak ritkán kimutató ember vagy?
Introvertált vagyok mostanában, de néha meg nagyon extrovertált.
Aki már látta a Guerillában, A besúgóban, és majd most a Mesterjátszmában az introvertált Váradi Gergelyt, annak tudsz olyan darabot vagy filmet ajánlani, amelyben egy nagyon más, extrovertált oldaladat mutatod?
Például a Hajszálrepedésben, Szelestey Bianka kisfilmjében, ami kijutott Cannes-ba. Egy nagy szakítást ábrázol, és nem játszom benne jófejet. Ezt is nagyon szerettem csinálni.
Visszatérve a Mesterjátszmára, abban már egy fokkal egyenesebb, erősebb jellemvonásokkal rendelkező karaktert játszottam, mint a Guerillában vagy A besúgóban. Azok inkább voltak nyálkás, simulékony emberek, nem lehetett róluk eldönteni, hogy jót vagy rosszat szeretnének. István hozzájuk képest egészen egyenes és gerinces.
A film végére klasszikus hőssé válik. Miközben a magyar filmekben ódzkodni szoktak ettől a hőstípustól.
Igen, és szerettem ezt csinálni, mert eddig inkább antihősöket formáltam meg.
Most persze túlzok, de jó érzés – egy szerepen keresztül legalábbis – megmenteni a világot?
Nagyon jó érzés.
A Mesterjátszmát szinte végig egy műteremben forgattátok, ahol felépítették a vasúti szerelvényeket. Ezek a látványos díszletek inspirálóan hatottak a játékodra?
Egyrészt igen, másrészt az is inspiráló volt, hogy én még nem forgattam stúdiókörülmények között. Nagyon kíváncsi voltam, így milyen lesz ez a munka. És lenyűgöző volt: négy ember mozgatta a vonatot a sarkainál fogva. Szerintem mindenképpen segítettek ezek a díszletek, meg a bezártság érzése is. Érdekes, hogy a bezárt terek végigkísérték az eddigi pályafutásom.
Arra gondolsz például, hogy A besúgóban kis kollégiumi helyiségekben szervezkedtetek, meg jó sokszor hallgattak ki téged kis szobákban?
Igen, de ez a színházi előadásokra is igaz, mivel inkább a független színházi területen mozgok, és ott mindig eldugott pincékben, különleges terekben játszunk. Ez már a gimnázium óta kísér.
Ezek szerint nem volt hiányérzeted, hogy milyen jó lett volna a pusztában, egy száguldó vonaton forgatni?
Mátészalka környékén a nyolcvannal menő vonaton! Amúgy nem volt ilyen gondolatom, de most, hogy mondod, szívesen lennék Tom Cruise a száguldó vonaton.
A Mesterjátszma egy híres kisregényen, Stefan Zweig Sakknovella című művén alapul, viszont jelentősen eltér attól, ez tényleg egy szabad adaptáció. Azért elolvastad?
Elolvastam, általában úgy működöm, hogy szeretek minél többet megtudni az adott anyagról: érdekel a kor, a körülmények, az akkori emberek, helyzetek és viszonyok. Ez beépül a kis agyába az embernek, még ha ez konkrétan nem is látszik meg a végén.
Ezek szerint szeretsz utánajárni a karaktereid hátterének. Itt adta magát, hogy utánaolvass az '56-os eseményeknek. Végeztél kutatómunkát a forradalommal kapcsolatban?
Itt annyira nem. A családban vannak rokonok, akik túlélték az '56-os időszakot, az ő történeteiket ismerem, velük beszélgettem erről az időszakról.
Harcoltak '56-ban?
A nagyapám politikai fogoly volt, ’50-ben csukták le, és 58-ban engedték ki, elmondta, hogyan néztek ki ezek a börtönök, mesélt ahhoz hasonló dolgokat, ahogy Hajduk Károly karakterét kínozták a filmben. Felfestette nekem ezt a korszakot.
Azon valaha elgondolkoztál, ha 1956-ban vagy fiatal, vajon te is fegyvert ragadtál volna?
Igen, azt hiszem, én is harcoltam volna. De arra is gondoltam, hogy lehet most ezt mondom, de ha ilyen helyzetbe kerülök, akkor aztán mégsem tenném.
Arra utalsz ezzel, hogy az Uránia kávézójában könnyű azt mondani, hogy fegyvert ragadunk, de teljesen más mindezt élesben átélni, és úgy hozni egy döntést?
Igen. Mégis azt hiszem, megtenném, mivel vannak hazafias érzelmeim. Sajnos nagy igazságérzettel áldott meg a sors.
Van egy jelenet, amire külön rá akartam kérdezni, mert kimondottan ritka, hogy magyar film közben nézek egy verekedést, és Jason Bourne jut az eszembe. Amikor a vécés verekedést vettétek fel, előkerült esetleg Bourne neve?
Nem került szóba sajnos ez a név. Ezt a jelenetet úgy vettük fel, hogy Borival (Péterfy Bori – a szerk.) és a kaszkadőrökkel előzetesen összeraktunk egy nagyjából pontos koreográfiát, és azt gyakoroltuk pár alkalommal. Aztán amikor bementünk az épített díszletbe, akkor kiderült, hogy kell változtatni dolgokat a koreográfiában. Ezeket is begyakoroltuk, és ott különböző falak kivételével sikerült felvenni ezt a bunyózást.
Jó élmény volt a kamera előtt bunyózni?
Péterfy Borival jó élmény bunyózni.
Kérlek, fejtsd ki, miért.
Mert Péterfy Bori!
Az is előre meg volt írva, hogy úgy akar kizökkenteni téged, hogy végignyalja az arcod?
Igen. Remélem, emiatt irigykednek sokan.
Volt bármilyen halálközeli élményed, amihez tudtál kapcsolódni a szerep eljátszásakor?
Baleseteim voltam. Konkrétan halálközeli élményem nem volt, még sosem futott végig előttem az életem. Olyan volt, hogy sokkos állapotba kerültem.
Mit értesz sokkos állapot alatt?
Jégkorcsolyáztam, elestem, és úgy megütöttem a tüdőmet, hogy nem kaptam levegőt pár percig. Fulladoztam, és ez ijesztő volt. Vagy olyan is történt, hogy beszáguldott velem a ló egy erdőbe, és felkent egy fára.
Ezt gondolom, megérezted.
Igen, a combom hatalmasra dagadt. Azt hittem először, hogy eltört a combcsontom, ami azért durva lett volna. Aztán rájöttem, hogy a vállam nem oké, és kint vagyok a puszta közepén, ahonnan valahogy haza kéne jutnom.
Egyedül voltál?
Ketten voltunk, csak a másik ló is megvadult, ledobta a lovasát, majd mindkét ló hazafutott.
Ott maradtatok ketten, te sebesülten, az erdőben lovak nélkül. Ezután mi történt?
A másik lovas támogatott haza.
A besúgó
A besúgó hatalmas siker volt, rengetegen nézték. Ha jól gondolom, ez komoly váltást hozott az életedbe, hirtelen sokan felismertek téged, odamentek hozzád az utcán. Introvertált emberként ezt mennyire élvezed?
Jól esik, de talán annak jobban örülök, hogy ők örülnek. Ha láttál valakit a képernyőn, aztán meglátod az utcán, ez valamiért örömöt vált ki. Velem is történt már ilyen, megláttam valakit, és megörültem, Úristen, ott van! Valóban megéreztem, hogy sokan látták A besúgót, de nagy váltást azért nem hozott az életembe, és szép lassan elcsendesednek ezek a hullámok.
Ha jól gondolom, elég idő eltelt már A besúgó első évada óta, hogy kellő távolságból mondj véleményt róla. Elégedett vagy vele?
Igen, elégedett vagyok. Én próbáltam beleadni mindent. Nyilván most már látom azokat a megoldásokat, amiket lehetett volna máshogy csinálni, de jó szájízzel zárult le bennem ez a dolog. Ha elárulhatok egy titkot, amikor néztem a kész sorozatot, számomra a negyedik epizód végétől indult be igazán. Onnantól kezdtem igazán élvezni, de nyilván én ismertem a teljes történetet.
Mi történt a negyedik epizód végén?
Amikor a táborban félrehívnak, és szétverik a nemesebbik felemet.
Ha tippelned kell, eddig hányszor kérdezték meg tőled, hogy lesz-e második évad? És mit szoktál erre a kérdésre válaszolni?
Sokszor kérdezték, és ez még mostanság is megtörténik, ami jót jelent. Ezek szerint még mindig várják az emberek. Válaszolni pedig azt szoktam, hogy reménykedünk.
A Mesterjátszma című pszichothriller rendezője Tóth Barnabás, írója Tóth Barnabás és Fonyódi Tibor, producere Szurmay János, Szabó Máté, Ruzsinszki Ádám, Agnes Fernandes és Nikolits György. Az operatőr Másik Szőke András, a vágó Szalai Károly, a zeneszerző Keresztes Gábor. A film sakkszakértője Szurmay-Palotai Piroska női FIDE-mester.
A film a Nemzeti Filmintézet támogatásával, az Origo Film Group Zrt. támogatásával, az Innoplay produkciójában és Romwalter Judit koproducer jóvoltából a SPARKS Camera & Lighting koprodukciójában készült. A film 2023. november 9-én a JUNO11 Distribution forgalmazásában került a hazai mozikba.
