A magányos erdei kunyhó legalább annyira evidens helyszínválasztás egy horrorhoz, mint a barátságtalan ormok között magasodó kísértetkastély, az elhagyatott szanatórium vagy épp a világtól elzárt kis falu, ahol a belterjes helybéliek már szorgosan fonják a gyúlékony vesszőembert a főtéren. A néző egyből tudja mi vár egy ilyen helyen a szereplőkre, akik odavetődnek. Cibulya Nikol horrorja annyiban eltér a sablontól, hogy hősnője, Irma már az érkezéskor meg van róla győződve, hogy másnap véget ér az élete. Önbeteljesítő jóslat vagy stressz okozta tévképzet? Bármelyik is legyen, a terhességének utolsó napjaiban lévő nő nem igazán tesz ellene azzal, hogy édesanyja halálának évfordulóját pont egy elzárt helyen lévő családi nyaralóban akarja tölteni, ahol a morbid előérzeten kívül még szellemek is gyötrik. A helyzeten az sem javít, hogy sikerül rábeszélnie legjobb barátnőjét és a féltestvérét is, hogy csatlakozzanak hozzá a hétvégére az isten háta mögötti házban. A vendégeket ugyan kissé meglepi Irma várandóssága, de nem ejti őket különösebben kétségbe sem a labilis lelkiállapota, sem pedig a szemmel látható tény, hogy nagyjából már bármikor megindulhat nála a szülés.
A közvetlen állami támogatás nélkül készült Holnap meghalok azzal a hazai független hullámmal érkezett, amivel már olyan nagy halak is, mint a Magyarázat mindenre vagy a Fekete pont, ám ezekkel ellentétben feltűnőbb az alacsony költségvetés. Maroknyi szereplője a fő helyszínnek számító apró nyaralón kívül legfeljebb a környező erdőben vagy a tóparton barangol. Persze egy horrornak nem feltétlenül állnak rosszul az ilyen kötöttségek, gondoljunk csak a low-budget horrorkészítés olyan hollywoodi ikonjaira, mint Jason Vorhees, aki mindig egy erdei táborban szeretett a legjobban lecsapni, vagy az Evil Dead főhősére, aki egy erdei kalyibában köszörülte a láncfűrészét a démonok által megszállt szerencsétleneken. Bár a helyszín a szépen felújított erdei nyaraló képében itt is stimmelne, Irma nem áll neki vérengzeni, így a gore effektekkel sem kellett bajlódnia az alkotóknak, leszámítva egy rövid, de annál fájdalmasabbnak tűnő foghúzásos jelenetet. Ahhoz a történethez viszont, amit a film el akar mesélni főhősének egyedül viselt terhességről, családi és kapcsolati hálójának szétziláltságáról, kifejezetten illik a lassú tempó, a fenyegetettség érzetének fokozatos növelése. Vérfürdő helyett a film Irma terhelt pszichéjében mártózik meg, családi traumáit hozza felszínre, miközben a természetfelettivel is kacérkodik. De mintha egyik irányba sem akarna igazán elköteleződni.
Cibulya Nikol rendező-forgatókönyvírónak ez az első nagyjátékfilmje, de a terhesség, a várandós nők kitettsége visszatérő témái, Láz című rövidfilmjében Semmelweis küzdött a nők számára halálos ítélettel felérő gyermekágyi láz és a vaskalapos orvostudomány ellen, Mária Terézia szül című szatirikus kisfilmjében pedig a királynő vajúdásából lesz közügy és társadalmi esemény a Habsburg-udvarban. A Holnap meghalok leginkább az anyaságtól való rettegés szempontjából ábrázolja a terhességet, az egyedül maradt Irma fejében a közelgő halál egyenlő gyermekének megszületésével. A neki megjelenő szellemek – egy beteg nő és egy lila virágokkal játszadozó kislány – saját gyerekkori traumáit, az anyjával való viszonyát, a bűntudatát idézik fel és az egész folyamat megismétlődésétől való félelmét vetítik ki. Persze nem csupán allegorikus látomásokról van szó, Irmával különös dolgok esnek meg, elveszíti időérzékét, és a kísértetek támadásainak is tanúja lesz. Akadnak a filmben rémisztőbb pillanatok, sötétben kibontakozó alakok és váratlan veszélyek. Cibulya és operatőre, Kiszler Dániel ehhez letisztult látványvilágot teremt, amelyben a fenyegető sötétség és a nappali erdő hangulatos, zöld képei alkotnak érdekes kontrasztot. A zene viszont néha egészen fantáziátlan módon mímeli az amerikai kísértetfilmek, pl. a Démonok között jellegtelen, morajló, dübörgő tónusait, máskor viszont meglepő popdalos választásokkal dobja fel a jeleneteket.
Miközben Irma egyre nehezebben bírja a látomásokat, múltbéli sérelmei miatt konfrontálódik barátnőjével és féltestvérével, majd hirtelen beállító, elhidegült férjével is. Kurta Niké nem süllyed egyből a totális őrületbe, érzékenyen adagolja a törékenységet és zavarodottságot a karakterének, amivel sikerül megőriznie Irmával szembeni rokonszenvünket, még ha a főhős egyre meredekebb dolgokat is művel. A legjobb barátnőjét, a hozzá hasonlóan fényképész Stefit alakító Piti Emőkével többnyire jól hozzák az egymástól rivalizálás és párkapcsolati okokból megromlott, de a közös emlékekben azért még mindig megnyugvást találó legjobb barátnőket. Sokkal kevesebb kémia van Stefi és újdonsült barátja, a hippiszerű mentőorvos között, aki leginkább csak teng-leng a ház körül, de egy pillanatra sincs meg az érzet, hogy ők egy párt alkotnának. A Donát nevű fiúnak ugyanakkor vannak filozofikus gondolatai életről-és halálról, a Nyersanyagból ismerős Baki Dániel egyszerre rejtélyes és rokonszenves, és egy darabig úgy is tűnik, mintha lenne valami köze a nyaralóban zajló furcsa eseményekhez, de ez aztán mind megy a levesbe, mivel a film az utolsó szakaszban már teljesen megfeledkezik a karakterről, mielőtt az bármi lényegeset hozzátehetne a cselekményhez. Kerekes Márton eközben folyamatosan a vicces és az idegesítő között billeg Irma szarkasztikus öccse, Marci szerepében, de a féltestvérek közötti, picit távolságtartó viszonyt legalább hihetően megindokolja a film, még ha nem is aknázza ki az ebben rejlő drámai lehetőségeket.
Pozitívum, hogy a Holnap meghalok viszont legalább nem rágja a néző szájába, hogy pontosan miért is kísérti ennyire a múltja Irmát, bár a sokszor megismételt flashbackek a lila virágszirmokról azért erősen utalnak a történtekre. Cibulya mer vizuálisan mesélni és ráhagyni a nézőre, hogy illessze össze a darabkákat. Ebben az alkotók máris bátrabbnak mutatkoztak, mint számos kortárs külföldi kollégájuk, akik tucathorrokkal tömik meg a streamingszolgáltatók kínálatát. Csakhogy a filmnek pont olyan hirtelenséggel szakad vége, mint ahogy az elején Irma kocsija lefullad a sárban. Mintha hiányozna a fent említett kirakósból két-három darab, persze enélkül is látjuk, hogy mit ábrázol a kép, de az üres részek azért szúrják a szemet. Ami biztosan elmondható, hogy Cibulya filmje szerzői oldalról tesz újabb kísérletet a horror hazai meghonosítására, és ezzel sokkal jobb nyomon jár, mint a nagyköltségvetésű, de teljesen félresikerült Post Mortem tette azt pár éve, még ha nem is sikerül teljesen megtalálnia a célt.
