A csütörtök esti díjátadón először a diákfilmek kerültek sorra. Kozák Zsuzsa a diákfilmzsűri tagja keveselte a beérkezett munkák és nézőik számát, de örömét fejezte ki, hogy a középiskolás korosztály is foglalkozik dokumentumfilmezéssel. Felhívta a figyelmet arra, hogy a tíz versenyfilm közül nyolc a különböző kisebbségekkel foglalkozott, a díjak átadásánál részletesen indokolta döntésüket.
Péterffy András a „nagy” zsűri nevében arról beszélt, hogy a második Dialektus még javában keresi az identitását, ami abból is látszik, hogy a döntéseket nem egyhangúlag hozták meg, a vélemények eltértek. Az idén elhunyt Magyar N. Attila posztumusz díjban részesült, valamint róla elnevezett díjat kaptak fiatal alkotók.
A zsűri döntéseit nézve sem lett egyértelmű, mit nevezhetünk antropológiai, illetve néprajzi filmnek. Elsődleges szempontjuk mindenesetre nem a tudományos alaposság, jelentőség volt, hanem az, hogy az adott alkotás filmként működjön. A fődíj odaítélésében biztosan szerepet játszott, hogy ez a két értékrendszer találkozott, és néprajzos szemmel is jelentős dokumentum született, ami a hozzá illő formát is megtalálta.
