Veszélyes lehet a mozi! - olvashatjuk a könyv borítóján. Pedig már a tördelőnél volt a kötet, és még nem találták meg a megfelelő címet, még mindig „Pályaindulások” munkacímmel futott, amit a szerző saját bevallása szerint is „félelmetesen utált” és be kell látni, igaza volt, valóban nem kifejezetten olvasócsalogató. Forgács Nóra Kinga szerkesztő elmesélte, hogy bár nagyon tetszett nekik a jelenlegi cím, sokáig parkolópályán tartották, mert erősen utal Szilágyi Fanni Veszélyes lehet a fagyi című debütfilmjére és nem szerettek volna egyetlen alkotót kiemelni a címlapon. Hogy mégis ez lett a befutó, annak köszönhető, hogy a prae.hu indulásakor, a portál mottója „A művészet veszélyes!” volt, így a cím nem csak a kötet tematikájára, de forrásvidékére is utal.
Hasonló módon jött létre a borító is. Szintén a szerkesztő fejéből pattant ki az ötlet: „Amikor az ember az egyik legtermékenyebb fázisában van, elalvás előtt, akkor csúsztam bele az álomba, és - akár csak az Insta Reelsekben - megjelent előttem, ahogy egy cica lever valamit az asztal széléről. Az én képzeletemben ez egy kamera volt. Szerencsére a kiadónak és Szabó Imola Juliannának, a címlap tervezőjének is tetszett. A macska ráadásul nem csak Szeleczki Rozália Cicaverzumára utal, hiszen a könyvben szereplő több alkotásban jelennek meg macskák.”
Dombai Dórában régóta érlelődött a kötet gondolata, hiszen közel másfél évtizede dolgozik filmkritikusként, így nap mint nap figyelemmel követte a magyar film alakulását és úgy érezte, hogy szerencsés a magyar rendezőnők csillagállása. Nem csak egyszerre jelentek meg női alkotók a pályán, de az is feltűnő volt, hogy rögtön magabiztos, és viszonylag nagy filmkorpusz kötődik a nevükhöz, ráadásul mindemellett szembeötlő volt a filmek tematikai és formai változatossága is. Ahogy teltek az évek, egyre inkább erősödött igény benne, hogy jó lenne erről rendszerezett formában írni.
Szilágyi Zsófia: Egy nap / Fotó: Vertigo Média
A kötet tíz fiatal kortárs rendezőnő eddigi pályáját mutatja be, a szelektálás pedig egyszerre volt nehéz és könnyű elvégezni. Dombai és Forgács anyagi okok miatt nagyon szigorú terjedelmi korlátok között mozoghattak csak, így radikálisan kellett leszűkíteni az alanyokat. „Olyan alkotókban gondolkodtunk, akiknek az írás alatt legalább egy moziban bemutatott nagyjátékfilmje már volt. Ezzel azonban a rendkívül izgalmas kortárs magyar dokumentumfilmet és az animációt is ki kellett zárnunk, ahol egyébként még korábban zajlott le egy nagyon izgalmas generációváltás. Pedig mindkét műfajban erőteljes a női jelenlét. Ezután viszont hamar összeállt a tíz név. Amikor megkerestem Nórát a tervemmel, már a szinte kész volt az elemzendő csapat, és csak kicsit kellett változtatni az összetételen.” Igyekeztek releváns alkotókat felvonultatni a könyvben, akiken keresztül meg tudják mutatni, hogy milyen ma Magyarországon filmet csinálni, élni és nőnek lenni.
Felmerült a kérdés, hogy mennyire kultúrharc a döntés, hogy csak nők filmjeiről esik szó a kötetben. A szerző elmondta, fontos neki, hogy ez nem egy feminista irányultságú mű és az elemzési szempontjai sem azok. Elsősorban azt szerette volna bemutatni, hogy milyen változatosak ezek a filmek minden szempontból, a fiktív világoktól kezdve, amiket bejárnak, a problémákon át, amelyről beszélnek, egészen a hangig és stílusig, amelyen megszólalnak. „A másik fontos cél a kötet létrejöttében pedig az volt, hogy be tudjam mutatni, a filmszakma milyen sokat haladt a demokratizálódásban és, hogy talán ha elérjük a kritikus tömeget, akkor elmúlik az a nyomás is, hogy a női alkotóknak valamiféle női filmes képnek kelljen megfelelniük, és talán akkor nemtől függetlenül sokkal szabadabban alkothatnak majd.”
Forgács Nóra Kinga hozzátette, neki szerkesztőként nem a női film témája adta fel a leckét, hanem hogy a könyv felépítése. Mivel Dombai Dorka nagyon korán bevonta a közös gondolkodásba - amit szerencsés körülménynek tart -, még egy szöveg sem volt készen, amikor a koncepción már együtt tudtak gondolkodni. Kiemelte, hogy nem szerette volna, ha tíz különálló tanulmány követi egymást, ezért kérte a szerzőt, hogy legyenek visszatérő kérdések, gondolatok és motívumok, amelyek összekötik a fejezeteket.
Horvát Lili: Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre
Az alapkérdések között felmerült, hogy a rendezők és műveik hogyan kapcsolódnak a magyar filmes hagyományokhoz, a nemzetközi kortárs filmes trendekbe, illetve, hogy nőiség miképpen jelenik meg az alkotásaikban. „Igyekeztünk olyan könyvet létrehozni, amelyben a fejezetek önállóan is élvezhetők, miközben az egész kötet is koherens. Illetve fontosnak tartottuk, hogy úgy legyen a szakma számára is érdekes, hogy a nyelvezete miatt mégse zárjon ki olyan olvasókat sem, akik érdeklődnek a kortárs film iránt, csak nem jártak filmszakra” - emelte ki Forgács Nóra Kinga. Saját bevallásuk szerint ez megnehezítette a dolgukat, mert ők maguk sokat foglalkoznak szakszövegekkel, és túl kellett emelkedni a berögződéseken, hogy mindenki számára könnyen befogadható mű jöjjön létre.
Fel lehetett volna tematikusan is építeni a könyvet, hiszen sok filmben visszatérő elemként jelennek olyan témák, mint a menstruáció, vagy a szüzesség elvesztése. De Dombai és Forgács kifejezetten ez ellen szerettek volna menni, és kibontani a női film heterogenitását. „Miközben elvitathatatlan, hogy ha nő rendez filmet akkor abban van valami olyan megfoghatatlan közös, amit ugyan ki lehet tapintani, de megfejteni nem. Talán valamiféle empátia ez.”
A szerző egy-egy fejezetet szentel Szilágyi Zsófia, Horvát Lili, Kerékgyártó Yvonne, Zomborácz Virág, Lakos Nóra, Grosan Cristina, Szilágyi Fanni, Kis Hajni, Szakonyi Noémi Veronika és Szeleczki Rozália művészetének.
A Veszélyes lehet a mozi a Prae Kiadó gondozásában jelent meg és megvásárolható a webshopjukban, illetve több hazai könyvesboltban.
