Rajk László (Forrás: Visegrad Film Forum)
Az ötödik kiadáson újra a magyar film került a középpontba: a program a tavalyi év legsikeresebb európai alkotásával, a Saul fiával nyitott, majd másnap reggel Rajk László, az auschwitzi díszletek tervezője tartott előadást. Hiába telt már el sok idő a hazai bemutató óta, többszöri megtekintésre is ugyanolyan erős hatást vált ki a film, a nemzetközi közönség pozitív reakcióját pedig ugyanúgy nem lehet megunni. A vetítés utáni reggelen, az akadémia moziterme zsúfolásig megtelt a négy ország diákjaival és újságíróival: mindenkit az érdekelt, milyen eszközökkel keltették életre a film készítői, a haláltáborok világát. Rajk László részletesen beszámolt a díszlet tervezéséről és kivitelezéséről, az előadása mellé sokféle képanyaggal készült. Az archív felvételek, tervrajzok, és még sosem látott forgatási fotók mellett, külön kiemelte azokat a fényképeket is, amiket titokban készítettek a táborról a sonderkommando tagjai – ezek a fényképek a forgatókönyvben is fontos szerepet játszottak. A nyilvános beszélgetés után, Rajk László egy zártkörű előadáson mesélt tovább egy csapatnyi diáknak A londoni férfi és A torinói ló díszleteiről, amiket szintén ő tervezett.
Agnieszka Holland (Forrás: Visegrad Film Forum)
Az idei program legnagyobb ‘húzóneve’ Agnieszka Holland volt: a második nap reggelén, még a moziterem lépcsője is színültig megtelt a kíváncsi közönséggel. A lengyel filmrendező, a prágai FAMU diákjaként aktív résztvevője volt a 68-as diáklázadásoknak, a The Sin of God című harmadéves vizsgafilmjét – melyet annak idején a börtönben fejezett be – a beszélgetés előtt le is vetítették. Az egyetem után rendezőasszisztensként dolgozott Krzysztof Zanussi és Andrzej Wajda mellett, majd 1979-ben leforgatta első nagyjátékfilmjét, a Vidéki színészeket. Életművére óriási hatással volt a politika és az történelem alakulása: számos alkotását betiltották, cenzúrázták, és munkái miatt egy időre Lengyelországból is kitiltották. Elmondása szerint, a korlátok ellenére mégis a 70-es években érezte magát a legszabadabbnak: a kötöttségek miatt, olyan játékos és metaforikus nyelvet hoztak létre a rendezőtársaival, amely gondolkodásra, és a szimbólumok értelmezésére késztette a nézőket. A beszélgetés során megismertük karrierjének legfontosabb állomásait: a cseh-, a francia-, és németországi éveket, és a tengerentúli munkásságát is. Olyan minőségi tv-sorozatok egy-egy epizódját készítette, mint a kultikus Drót, vagy a hurrikán-sújtotta New Orleansban játszódó Treme. A rendező saját bevallása szerint, ezekben a nagyszabású amerikai produkciókban nagyon sokat tanult az emberekről, és a forgatáson belüli erőviszonyokról is. Az előadást, második nagyjátékfilmje, az 1981-ben készült Robbanásveszély zárta, melyet felforgató politikai nézetei miatt szintén betiltottak Lengyelországban.
Rajk László és Agnieszka Holland előadásán kívül, a vendégek között ott volt Katriel Schory, az Izraeli filmalap vezetője, Fridrik Thór Fridriksson izlandi rendező, aki a 80-as években vált világhírűvé kísérleti- és dokumentumfilmjeivel, és a kétszeres Oscar-díjra jelölt jelmeztervező Paco Delgado is. A Kanári-szigetekről származó Delgado, a kosztümök történetmesélő szerepéről, és a nézőre tett hatásáról tartott mesterkurzust – korábban olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Pedro Almodovar, Alejandro González Iñárritu és A dán lány rendezője, Tom Hooper.
Borbás Dávid: Wartburg
Az előadásokon kívül, a négy visegrádi ország (Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország) egy-egy iskolája is bemutatott egy rövidfilmes válogatást, itthonról idén a Metropolitan Egyetem diákjai vetítettek. Borbás Dávid Wartburg című dokumentumfilmje egy botcsinálta rablópáros igaz történetét rekonstruálja, akik 2009-ben megpróbáltak kirabolni egy falusi postát, kocsijuk azonban a menekülés előtt lerobbant a helyszínen. A rendező választ próbál találni a tragikomikus rablási kísérletre: mi vezette odáig ezt a két embert, hogy ilyen tettre szánják el magukat, és vajon hogyan alakult a sorsuk a történtek után. Bendó Zsuzsanna Tízezer című kisfilmjében egy pénzügyi válságban lévő színésznek csupán pár órája van arra, hogy lánya számára összeszedjen valahonnan 10000 forintot. Varga Tamás nagyszerű a megtört színész szerepében, akinek a büszkeségénél, csak a lánya iránti szeretete az erősebb. Batka Máté rendezésében készült LÁV on the MÁV, egy kedves, 21. századi tündérmese: két külön vonaton várakozó fiú és lány éppen telefonszámot cserélne az ablakon túlról, az utolsó számjegy elmutogatása előtt, azonban elindul a lány vonata. A fiú másnap összeírja a száz lehetséges telefonszámot ami elvezethetne a lányhoz, majd elkezd tárcsázni, a vonal végén pedig újabb és újabb történetek várják. A vetítést Kemény Eszter Parafrázis című kisfilmje zárta: egy középkorú férfi, egy kihalt barokk palotában elmélkedik a női nem nagyszerűségéről és kegyetlenségéről. Minden szoba más érzést kavar fel benne, egy dolog csak a biztos: az imádott/gyűlölt nő személye.
A filmiskolák vetítéseit minden nap kora délutánra időzítették, talán ezért nem volt akkora teltház rajtuk, mint az esti előadásokon. Nagyon érdekes és tanulságos volt látni, mennyire más stílust képviselnek egy-egy iskola hallgatói: a szlovák akadémia filmjei játékos, meseszerű műfajokban gondolkodnak, a LODZ diákjai a dokumentum- és animációs filmeket kedvelik, a bukaresti egyetemen pedig egyaránt szeretnek kísérletezni a formával és a történettel is. Minden vetítés után lehetőség volt személyesen is elbeszélgetni az alkotókkal, az esték pedig Pozsony egyik leghíresebb belvárosi szórakozóhelyén folytatódtak tovább. Egy átlagos asztaltársaságnál nagyjából 5-6 ország felsorakozott: szlovákok, lengyelek, románok, magyarok és berlini magyarok is, de akadt aki Kolumbiából érkezett a szlovák fővárosba. Ezt a közvetlen hangulatot egyetlen filmfesztivál sem tudja felülmúlni, a sok fiatal és lelkes filmkészítő, egyperces ismeretség után, már Tarr Béla munkásságáról vitatkozott.
