Nagy szerelem volt a téka, és most szuper érzés rá visszagondolni

“A videotéka olyan volt, mint a Cinema Paradiso gépháza” – meséli a film egyik szereplője erről az izgalmas, varázslatos térről, ahova minden filmőrült hazajárt. Tékás élménye szinte mindenkinek akad, aki 2000 előtt született és már 10-12 éves korában sem talált jobb szórakozást a filmnézésnél. Bár én már inkább a DVD forradalomban kaptam rá, azért van pár halvány emlékem kazetta kölcsönzésről is – nem tudni miért és hogyan, de a lakótelepi kölcsönzőből egyszer két baráttal kivettük a Sípolj, ha tudod mit nyeltél tavaly disznóvágáskor című rendkívüli horrorparódiát, de havonta visszatérő vendégek voltunk a 10 dolog amit utálok benned polcánál is. A DVD hullámnál aztán eggyel erősebb fokozatra kapcsoltunk – egymás után vettük ki, és néha kis késéssel vittük is vissza a Fűrész, a Zongoralecke, a Cápa, a Taxidermia és a Salo lemezeit. Az Odeon moziba belépve megnéztük milyen plakátokat lehet ingyen elvinni, aztán hátul felmentünk a galériára, lapozgattuk a gyűrűs mappát és kerestük, hogy mi legyen a következő könnyed darab, amit hazaviszünk.

Simon Kornél

Az első Odeon kölcsönző 1993 decemberében nyílt meg, amit utána még több téka követett. A zöld-fehér tagsági jeggyel és sorszámmal együtt mindenkinek megvolt a maga Odeonja – a Corvinban, a Jászain, a Puskin tetején vagy a Művész oldalában. Nem csak a kölcsönző volt személyre szabott, hanem az ott dolgozó, filmes missziót végző eladók is. Egy tucatnyi filmőrült, aki a munkaidőn túl is, tiszta szeretetből (karácsonykor, újévkor, és gusztus huszadikán is), boldogan nyújtott filmes és egyéb életvezetési tanácsadást a betérő vendégeknek, mint egy jó csapos vagy egy türelmes fodrász.

Ezekre az időkre, az első kazettás filmélményekre, a rongyosra nézett jelenetekre (lásd: a borítókép), a visszatekerési mizériára és egy korszak végére emlékszik vissza a Volt egyszer egy téka csapata. Mesélnek a volt eladók, akik a címek helyett sokszor már a katalógusban lévő sorszámok alapján beszéltek a filmekről és máig fel tudják idézni a legbizarrabb, legfurcsább vásárlók kéréseit. A pult mögött állt például Miklauzic Bence (Parkoló), aki a szintén tékásként kezdő Quentin Tarantino nyomdokait követte, de sokat mesél a kölcsönzésről Gigor Attila (A nyomozó, Kút), Mátyássy Áron (Víkend) és Pálfi György is, akinek sokat segített a corvinos csapat a Final Cut vágásának idején: csak odatelefonált, hogy kéne pár film, amiben robbanás van, és mire odaért, két tucat lemez volt neki kikészítve, tele jobbnál jobb robbanásokkal. De mesélnek forgatókönyvírók, filmesztéták, alapítók és sportolók is - mindenki, akinek a kölcsönzés rituáléja és a kazettás filmnézés sokat jelentett.

Pálfi György / Forrás: Vertigo

A beszélgetéseket több vicces és játékos átvezetés köti össze: Simon Kornél, mint a tudományok doktora ismerteti a videokazetta történetét, és bemutatja a kazetta és a DVD-visszapörgető(!) gépeket, Rudolf Péter hajszálpontosan tudja megidézni a különböző vásárló típusokat – a későt, a hozzáértőt, az agresszívat és azt is, aki hosszasan magyaráz Tarkovszkijról, aztán a végén elégedetten kikéri az Armageddon kazettáját.

A témából fakadóan azért egy-egy film részlete is bevillan az emlékek között, például a Tekerd vissza haver! vagy a Shop Stop ikonikus jelenetei, de akkor is megdobban a filmőrült szíve, amikor a férfi-hangalámondásos Leia hercegnő, a Terminátor rácson átnyúló rendőr-robotja vagy az Elveszett frigyláda fosztogatóinak fináléjával zárul egy-egy fejezet. Jó hangulatú, sokszor informatív nosztalgiahullám a Volt egyszer egy téka, ami bár egy bensőséges szubkultúráról mesél, de olyan színesen, sok emlékkel és szeretettel teszi, hogy ezer szálon lehet hozzá kapcsolódni és talán elérzékenyülni is.

Volt egyszer egy téka / dokumentumfilm / 90 perc

Rendező: Csizmazia 'Cheese' Gábor

Szereplő: Pálfi György, Mucsi Zoltán, Rudolf Péter, Gigor Attila, Simon Kornél, Mátyássy Áron, Orosz Dénes, Miklauzic Bence, Hajós András, Puskás Péter

Író: Csizmazia 'Cheese' Gábor

Producer: Berta Balázs, Kárpáti György, Cseh Norbert

Operatőr: Polgár András

Vágó: Polgár András, Bruzsa Gábor

Forgalmazó: Vertigo Média

A filmet A Hetedik sor közepe csapata készítette.