K.Z.: - Ha a hatvanas évek filmes csúcsteljesítményeit nézed, akkor láthatod, hogy ez egy kedvelt téma volt, méghozzá pontosan ezzel a fajta sartre-i egzisztencializmussal fűszerezve. Lásd a Bergman vagy Antonioni filmeket! Aztán ezt a közönség valahogy elfelejtette. Tehát a témát többek között marketing megfontolásokból is elő lehetett venni. Ha már ennyire szétszedtük a filmet, azt is el kell mondani, hogy ez egy nagyon értékes mű, ami a problémakezelés érzékenységét tekintve bergmani ambícióval készült. És e tekintetben lekörözi a mai nagyokat, akár Lynch-et vagy Jarmusch-t is.