 |
- Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?
- Nagyon nehéz „a jelenben zajló folyamatok” dokumentációjának szakmai követelményét összeegyeztetni a közalapítványok egy-egy (csonka) évre szóló finanszírozási rendszerével. Az államháztartási előírások kényszerzubbonyát húzzák a produkciókra azzal, hogy év elején (többnyire tavasszal) döntenek azokról a filmes pályázatokról, amelyekkel december végéig el kell számolni.
Ez a szisztéma szinte kizárja a társadalmi folyamatok egyidejű követését. Arra kényszeríti a filmest, hogy hőseivel utólag „elmeséltesse”, ami történt. Innen a sok „beszélő fej” a mai történetekben is. Sokat árt ez a módszer a dokumentumfilmek hitelességének is. (Nem azért, mert a szereplők szándékosan hamisítanak, hanem mert az emlékezet már rövid távon is szubjektív és szelektív.)
A Zárt karokkal című film esetében a gyártó nagyvonalú anyagi hozzájárulásával tudtuk részben áthidalni ezeket a nehézségeket.
- Mi tette emlékezetessé a forgatást?
- Anekdotával sajnos nem szolgálhatok. A felvételek során nem sok mulatságban volt részünk. Többnyire feszült és olykor drámai helyzetek sokaságát éltük át, valahányszor Tiszavasváriban forgattunk. Azért akad a filmben néhány keser-édes pillanat, ami a stábot is felvidította. Ezek a poénok az eddigi vetítések alkalmával mind „bejöttek” és remélem, hogy egy-egy pillanatra a szemle közönségét is megmosolyogtatják.
