Nagy András operatőr (balról második) / Fotó: Fülöp Flóra
1990. októberében a taxisok és az áruszállítók több napra megbénították az országot, miután az Antall-kormány hirtelen 65 százalékos benzináremelést jelentett be, többek között az orosz olajszállítás akadozásának köszönhetően. Játékfilmekben szinte soha nem foglalkoznak a rendszerváltás utáni történelmünkkel, a nemrég bemutatott, 2006-os eseményeket összeesküvés elméletbe csomagoló, kampányfilmnek is beillő Elk*rtuk pedig aligha támaszt követendő példát. A Blokád esetében viszont sokkal több bizakodásra van okunk: a rendszerváltás időszakának egyik legjelentősebb politikusát és legnagyobb krízisét mutatja be, alkotói között a történelmi filmek terén sokszor bizonyított Köbli Norbert forgatókönyvíró (Apró mesék, Félivlág, A vizsga, Örök tél) és Nagy András operatőr (Fehér tenyér, Bibliothèque Pascal, Örök tél) is szerepel.
Az alapötletről Lajos Tamást, a film producerét kérdezem: “Régóta akarok filmet csinálni a rendszerváltásról, ami filmes szempontból nehéz téma, mert lényegében azt látnánk, hogy idősödő urak és lánglelkű egyetemisták ülnek egy asztal körül és vitatkoznak a demokráciáról. Viszont Köbli Norbival arra jutottunk, hogy a taxisblokád nagyon látványos, vászonra kívánkozik.”
Lajos Tamás / Fotó: Fülöp Flóra
Annak, hogy az Alkotmány utcát miért nem a taxik borítják el, egyszerű oka van: a tényleges blokádot nem Budapesten, hanem Mogyoródon veszik fel. “Nem tudjuk lezárni a hidakat, a főváros túl magas árat kért volna értük. A hídfők díszletét a Hungaroring területén építettük fel, sínpárt is fektettünk, a város látképét pedig zöld háttérrel fogjuk hozzá adni.”
A producer, aki szerint a közel másfél milliárd forintból készülő film az eddigi legnagyobb szabású munkája, és egyben eddigi legnagyobb kihívása, bízik benne, hogy egyaránt érdekli majd azokat a nézőket, akik megélték az eseményeket és azokat is, akik csak hallomásból ismerik őket. “Próbálunk úgy beszélni a rendszerváltásról és a taxisblokádról, hogy mindenki számára érdekes és befogadható legyen.”
Az utca egyik végén a rendező tesséket vezényel, így végre megindulnak a járművek: szürkére mázolt daruskocsi, vízágyúval és hókotróval felszerelt rendőrségi járművek dübörögnek többször is végig a Parlament irányába. Egy fekete kocsi halad szorosan a nyomukban, amire hosszú kamera kránt riggeltek, a sofőr mellett pedig Nagy András operatőr ül.
Amint elül a zaj, Köbli Norberthez fordulok. “Megfogadtam, hogy élő emberről nem fogok filmet csinálni, de újra és újra beletenyerelek. Itt viszont a két jelentős szereplő, Antall József és Göncz Árpád már nincs közöttünk, tehát történelmi személyiségekké váltak, ahogy a pártjaik sem léteznek már” – válaszolja arra, hogy miben más ezúttal a közelmúlt eseményeit feldolgozni a nagyobb történelmi távlatokhoz képest.
“Nagyon furcsa, hogy nálunk minden aktuálpolitika, még akkor is, ha mondjuk Szent István és Koppány szembeállásáról vagy Mátyás király életéről írsz filmet. Ha olyat olvasnak egy forgatókönyvben, hogy SZDSZ vagy MDF, akkor reflexből megkapod, hogy húha, de hát ezek nagyon közel vannak, lehet hogy darázsfészekbe nyúlsz. Pedig a taxisblokád már egy 31 éves történet, külföldön meg egy-két évvel ezelőtti történéseket is feldolgoznak filmben, ők gyorsan reagálnak.”
A taxisblokád, mint lehetséges filmtéma régóta az orra előtt lebegett, de igazán akkor kezdte el foglalkoztatni, amikor jobban utánaolvasott és szembesült vele, hogy Antall József kórházban volt a taxisblokád alatt, mert a nem sokkal korábban diagnosztizált rákbetegsége miatt súlyos műtétet hajtottak végre rajta. “Miközben vasárnapra tetőzik a konfliktus az utcákon, számára odabent egy személyes dráma zajlik le, ami az életéről szól, és hogy egyáltalán ki tudja-e tölteni a miniszterelnöki tisztségét. Nagyon megtetszett ez a sztori, külföldön már rég megfilmesítették volna. Benne van a történetben a rendszerváltás összes illúziója és az azokból történő kiábrándulás.”
Köbli Norbert / Fotó: Fülöp Flóra
Kiemeli, hogy nem arra vállalkoztak a filmmel, hogy kinyomozzák, miért is mentek valójában az utcára a taxisok: “Annyit mesélünk el, amennyit Antall József a napokban tudott és tapasztalhatott. Kitekintünk ugyan másokra is, de a súlypont a miniszterelnökön van.” A barikád túloldalát Kovács Krisztián fogja képviselni a taxisok szószólójaként, valamint Kádas József is jelentősebb szerepet kap az egyik taxisként. A konfliktust az író egy görög drámához hasonlítja, amelyben mindkét félnek igaza van, a jó eszménye vezérli őket, mégis elkerülhetetlen az ütközés.
És hogy miért mennek vissza egészen 1956-ig? “Sokan mondták, hogy Antall nem egy szimpatikus figura, életében is sokat cikizték, azzal hogy savanyú jóska, merev, nem mosolyog sokat, nem elég barátságos. Milyen főszereplője lesz a filmnek, hogyan lehet vele azonosulni? Én egyébként egyáltalán nem ilyennek látom, hanem nagyon szellemesnek és karizmatikusnak, sőt, ő eddig az egyetlen történelmi figura, akinél nem estek ki csontvázak a szekrényből, miután elkezdtem vele foglalkozni. De úgy éreztem, hogy a nézőnek meg kell ismernie fiatalon, hogy végig vele tudjon maradni. A film negyedében egy ifjú, csillogó tekintetű, jóképű tanárt fogunk látni, akit imádnak a diákjai, de ‘56-os kiállása miatt eltiltják tőlük.”
Köbli a taxisblokád idején még gyerek volt, de arra emlékszik, hogy szülővárosát is érintette: “Dombóváron erős blokád volt, perszen nem mindenki értett persze vele egyet, a mi családunk sem feltétlenül gondolta azt, hogy jól teszik, hogy lezárják az egész országot.” Antall személyével kapcsolatban leginkább a “nyugodt erő” szlogen maradt meg neki. “A Kacsameséket sem néztem, amikor megszakították a halála miatt. Koleszos voltam, valaki bejött szólni, hogy meghalt Antall József, de akkor még nem láttam a jelentőségét. El sem tudtam volna képzelni, hogy egyszer filmet írok róla.”
“Antallt egészen az 50-es évektől kezdve figyelték a titkosszolgálatok, ezekből a dokumentumokból is kiderül, hogy milyen erkölcsi tartással csinálta végig a szocializmus éveit.” Osskó Judit interjúkötete mellett Kónya Imre és Marinovich Endre által sajtó alá rendezett, Antall miniszterelnökségéről szóló hivatalos iratokat, jegyzőkönyveket és visszaemlékezéseket is átböngészte. A saját szavaival úgy érzi, hogy Antall hősi figura, ezért “a filmmel méltó embernek emel szobrot.”
Végh Zsolt / Fotó: Fülöp Flóra
Biciklin érkezik Antall József titkára, akit Végh Zsolt formál meg a filmben. Az Aranyéletből is ismert színészről közeliket vesznek a kamerakocsival, nagyjából háromszor megy végig az üres úttesten. Antall Józsefet két színész, ifj. Vidnyánszky Attila és Seress Zoltán alakítja a filmben, ma egyiküknek sincs jelenete, de az idősebb Antallt alakító Seress civilben a helyszínen tartózkodik. A Vígszínház társulatának Jászai Mari-díjas tagja örömteli feladatnak, de furcsa érzésnek tartja eljátszani a politikust. “Ha nagyon szárazon nézem, akkor egy szereppel az a dolgom, hogy megszeressem. Antall József egy szerep, nekem ezt meg kell szeretnem, függetlenül attól, hogy részese és tanúja a történelemnek. Ezt félre kell tennem, ami egy kicsit tudathasadásos dolog.”
A forgatókönyvben viszont szerepel egy mondat, ami alapvetően megvilágította számára Antall emberi oldalát. Emellett az eltelt három évtized is megváltoztatta a szemléletét Antall József személyével kapcsolatban. “Semmiféle elfogultság nincs bennem, egyszerűen rájöttem, hogy értek egy embert, akit akkoriban elutasítottam. Amikor a taxisblokád zajlott, nem az ő pártján álltam. Fiatal voltam, nagyon nem az én generációmhoz tartozott. Távolinak tűnt, napjainkhoz képest eleve sokkal kevesebb információ állt rendelkezésre a politikusról az ember számára arról hogy az mit képvisel és hogyan. Az idők folyamán viszont a rendszerváltás időszakát, és benne Antall szerepét is átértékeltem, gondolom nem vagyok ezzel egyedül.”
Seress Zoltán / Fotó: Fülöp Flóra
A felkészülés során megnézte az egykori miniszterelnök interjúit, tévévitáit, a parlamenti és az MDF-en belüli beszédeit. Jelentős segítségnek tartja Osskó interjúkötetét, ami Antall halálának 20. évfordulójára jelent meg. “Sokat meg lehet belőle tudni arról, hogy mit gondolt a világról, családjának történetéről, édesapja örökségéről. Képességeiből és felkészültségéből adódóan egyfajta jövőképet is felrajzolt, nyilván a történelem azóta úgy alakult, ahogy, de nagyon sok erős és pontos mondat van benne, ami ma is elgondolkodtató.”
Fontos momentumként élte meg, amikor találkozott Antall Györggyel, az egykori miniszterelnök idősebb fiával. “Családi beszélgetés volt, amire eljött velem Tóth Ildikó is, aki Antall feleségét játssza a filmben. Nagyon izgalmas és felemelő társalgás volt, sok kérdésemre választ kaptam.” Antall kórházi drámája fontos a filmben, viszont Seress szerint a forgatókönyvnek sikerül elkerülnie a melodrámát. “Nincs túltolva. Nagyon jók az arányok, ami tetszik nekem, mert másképp nem is lenne hű Antall személyiségéhez.”
Nagy András, Tősér Ádám, Lajos Tamás, Köbli Norbert / Fotó: Fülöp Flóra
A mai napot megrendítő időutazásként éli meg. “Most, hogy láttam a daruskocsikat felvonulni, megint átéltem, milyen félelmetes volt az egész. A taxisblokád alatt csak egy hajszálon múlt, hogy nem lett nagyobb baj, és ezt éreztük is. Nálunk vértelen forradalom volt, ami a rendszerváltás nagy erénye, viszont így elmarad a kioldás is. Valószínüleg ez is eredményezte a helyzetet. De most már úgy látom, hogy az akkori, feszültségtől terhelt, ám megőrzött józanság volt, ami ezt a helyzetet végül megoldotta.”
Lassan egy órája álldogálunk az egyre hidegebbre forduló időben a fotósokkal és a stábtagokkal az útpadkán, mire elérkezik a várva várt rendőrroham ideje: először a hatósági zsigulik szirénáznak végig, majd jön a csapatszállító, végül pedig egy rendőr statisztákkal megpakolt, klasszikus Ikarus busz. A felvételt meg kell ismételni, így a kameráskocsi is bemutatja, mire képes, legalább hatvannal farol vissza a kezdőpozícióba. A sajtónap viszont a végéhez közeledik, így a jelenet folytatást valószínűleg már csak a moziban fogjuk látni.
A Blokád a Film Positive gyártásában, a Nemzeti Filmintézet 1 milliárd 472 millió forintos támogatásával készül. Várhatóan 2022 őszén kerül a mozikba.
