1975-ben Mészáros Márta történelmet írt, ő volt az első női rendező, aki elnyerte a rangos fesztivál fődíját. A korábbi években többször kritizálták a fesztivált a nemek aránya miatt (ez sok A-kategóriás fesztiválon máig visszatérő probléma) a 25. Berlinálén viszont már jobban ügyeltek arra, hogy egyenlő arányban kerüljenek nők és férfiak a programba. Wolf Donner filmkritikus és a fesztivál későbbi igazgatója, a Die Zeit akkori számában a “nők évének” kiáltotta ki az 1975-ös rendezvényt: “Nem a családi otthonban zajlik a nemek harca, sokkal inkább ezekben a nőkben, a kamera előtt és mögött is, ők vannak fókuszban, ezekben az új női filmekben: itt van egy tudatos női szemszög, melyet a férfiaknak sokszor nehéz megérteni.”

Mészáros Márta a bemutatón / Forrás: Magyar Nemzeti Filmarchívum

Más szempontból is igyekeztek színesen válogatni, például ebben az évben majdnem az összes szocialista országból érkezett film, a versenyszekcióban Mészáros Márta végül olyan rendezőkkel került szembe, mint Jirí Menzel (Aki aranyat keres), Krzysztof Zanussi (Mérleg) és Woody Allen (Szerelem és halál).

Ezelőtt az izgalmas év és a nagyszerű, Arany Medvét érő film előtt tisztelegtek múlt héten a 69. Berlini Filmfesztiválon. A moziterembe lépve a főszerepet játszó Berek Kati mély tekintete nézett vissza ránk a film egyik jelenetéből, majd ahogy megtelt a terem, a szekció kurátora elsőként Ráduly Györgyöt hívta a színpadra. A Filmarchívum vezetője a felújítás folyamatáról mesélt, a hangok és a kép digitális restaurálásáról, utóbbit a film operatőrével, Koltai Lajossal konzultálva készítették el.

 
 
 
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
 
 

Mészáros Márta ma este személyesen mutatta be az Arany Medve-díjas Örökbefogadás felújított verzióját. #berlinale #classics #adoption #örökbefogadás #mészárosmárta

Filmhu (@magyarfilmhu) által megosztott bejegyzés,

A rövid technikai bevezető után Mészáros Mártán volt a sor, a 87 éves rendező pedig sajátos, szellemes stílusában elejétől a végéig elmesélte milyen élmény volt számára a fesztivál. Felidézte, milyen nehezen engedték el őt itthonról Nyugat-Berlinbe, nem is igazán értették, hogy miért kéri el a fesztivál ezt a fekete-fehér, szerény filmet egy magányos nőről és a magyar valóságról. “Furcsa egy ízlésük van a németeknek, de mondták, hogy jól van Márta, menjél.” - fogalmazott. Kelet-Berlinbe szállt le a repülőgépe, majd autóval vitték a nyugati határ drótkerítéséig, a másik oldalon pedig már egy teljesen új világ fogadta, az akkori politikai közegben még inkább megérintette, hogy láthatja a Nyugatot. Közben a fesztiválon nagyjából annyit tudtak Magyarországról, mint ”az egyik a kommunista országok közül”.

Vígh Gyöngyvér és Berek Kati / Forrás: MNF

A Berlinale sodrásában nagyon jól érezte magát, sörözött, szórakozott a többi vendéggel, majd a végén elkezdték kiosztani a díjakat. Kapott egy hívást a katolikusoktól, akik díjat akartak adni neki, ő elment hozzájuk, és meg is kapta. Aztán jött egy hasonló hívás az ökomenikus zsűritől és a zsidó közösségtől is, akik szintén az Örökbefogadást díjazták, majd a végén jött a telefonhívás a fődíjról is. A díjátadó ceremónián még fel sem dolgozta mi történik vele, nem is értette a nyelvet, de nem zavarta. Beültették az első sorba, boldogan nézegette a gyönyörű sztárokat, majd a legutolsó kategóriánál bemondták a nevét, és kérték, hogy fáradjon a színpadra, ahol Claudia Cardinale átadta neki a fődíjat.

“Utána hazarepültem, a reptéren a fiam és a lányom vártak, nem volt nagy ünnepség. Hazamentem, főztem egy levest, kitakarítottam és ott volt nálam az Arany Medve, amivel elkezdődött egy új élet.” A díj hatására más országokba kezdték el hívni rendezni és itthon is könnyebben kapott pénzt a későbbi terveire. A vetítés előtt még csak ennyit mondott: “Vigyázni kell, nehogy még egyszer megtörténhessen, hogy egy ország, egy város kettészakadjon. Nem mondom, hogy jó szórakozást, de remélem egy új élménnyel lesznek gazdagabbak."

Forrás: MNF

A film főhőse Kata (Berki Kata), a negyvenes évei elején járó, vidéki özvegyasszony, aki egy helyi fafeldolgozó-üzem gyártósorán dolgozik. A magányos nő évek óta együtt van házas szeretőjével, de ennél egy sokkal szorosabb kötődésre vágyik – gyermeket akar szülni, a férfi viszont hallani sem akar róla. Ekkor ismerkedik meg a szomszédos intézetből megszökött, 15 éves Annával (Vígh Gyöngyvér, aki a való életben is állami gondozásban nevelkedett), aki a szerelmével való találkozókhoz keres egy szobát. A két kötődésre vágyó nő összebarátkozik, Katában tovább erősödik az anyai ösztön és minden energiáját arra fordítja, hogy rendbe rakja Anna életét.

Koltai Lajos csodásan megkomponált, bensőséges képein rajzolódik ki a két nő alakja: Katának minden pillantásából a csendes bölcsesség és régóta húzódó magány árad, az ösztöneire hallgató, problémás tinédzsert pedig elragadják az érzelmei, vérszerinti szüleitől elfordul és a szerelembe menekül. Mindketten hús-vér emberek, akik bár sokat hibáznak a közösen eltöltött idő alatt – Katát néha túlságosan elragadják az ébredő anyai ösztönök, Anna pedig a sértett tinédzserek érzelmi szélsőségeit járja be – de mégis ráterelik egymást a helyes útra.

Forrás: Magyar Nemzeti Filmarchívum

A bemutató után a berlini magyar intézet, azaz a Collegium Hungaricum Berlin minifesztiválján másik két alkotásával együtt újra levetítették az Örökbefogadást, majd Hanna Schygulla német színésznő részvételével beszélgetést is tartottak. Rainer Werner Fassbinder filmjeinek állandó főszereplője így mesélt a Mészáros Márta filmjéről: "Teljesen örökérvényű, semmit sem szépít meg. Sőt, kifejezetten árnyalt. Bár a nők között sokféle verseny zajlik, a film a fejlődésről szól, az összetartozás érzésének és a bizalomnak az erősödéséről".

Az Örökbefogadás digitálisan felújított verzióját ma este az Uránia dísztermében vetítik, a rendező jelenlétében.

Borítókép: Berek Kati / Forrás: Magyar Nemzeti Filmarchívum