Janisch Vera: 2005-ben felvételiztem az akkor induló Grunwalsky-osztályba. A második forduló feladata volt, hogy két rövid újságcikkből írjunk filmszinopszist. Választani lehetett közülük, de én mindkettőt megírtam. Eltelt négy év, amikor felvetődött, hogy hosszabb rövidfilmet készíthetünk és bennem az azóta is hordozott történetek megfilmesítésének vágya feltámadt. Először nem is a mostani történettel kezdtem el komolyan foglalkozni, Schulze Éva tanárnő segítségével, hanem a másikkal. Aztán holtpontra jutottam, nem sikerült megoldanom azt a történetet és akkor elkezdtem ezen dolgozni. Ahogy haladtunk előre a forgatókönyvírással, egyre fontosabbnak érzetem a szerelemféltés, a féltékenység témáját, hiszen a hírekben, híradókban nap mint nap hallottam hasonló híreket.
A film előzetese
filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
J.V.: Mivel ez a film diplomafilmnek készült, ezért operatőrt a párhuzamos, Kende János által vezetett operatőrosztályból kellett választani. Az egyetem alatt többekkel dolgoztam, aztán negyedévben megbeszéltem Csepeli Eszterrel, hogy próbáljuk ki a lányrendező-lányoperatőr együttmunkálkodást. Először csináltunk együtt egy tv-játékot, ami jól sikerült, tehát nem teljesen nulláról kezdtünk. A gyártásvezetőmet Sípos Annát szintén a Filmművészetiről választottam, a forgatás megkezdése előtt majdnem fél évvel kezdtünk együtt gondolkodni. De számomra a legfontosabb résztvevője ennek a filmnek a főszereplő Rába Roland, akire tulajdonképpen íródott a szerep. Rolanddal ez volt a harmadik közös munkánk, nagyon jó vele együtt dolgozni. Ő színészként igazi alkotótárs, ugyanakkor nagyon jól instruálható. Fontos tagja volt a stábnak az asszisztensem Simon Ádám, aki bár csak egy héttel a forgatás előtt került be a csapatba, de szívvel-lélekkel, egyedüli asszisztensként vitte a hátán a produkciót, állt mellettem és sokat segített abban, hogy úrrá tudjak lenni sokszor nehéz helyzeteken is. De mondhatom, hogy az egész stáb zseniális kis csapat volt, Eszterrel mindvégig azt mondtuk, velük akár egész nyáron forgatnánk – nem éreztük a fáradtságot. Mindenki legjobb tudása szerint tette a dolgát, akár hajnali négykor egy szúnyogokkal teli patakparton, akár éjjel egykor egy pláza kihalt folyosóján dolgoztunk.
filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
J.V.: A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak is pályázaton kell elnyerni a támogatást, mint más kezdő alkotóknak. Pályázati úton nyertünk fejenként egymillió kettőszázötvenezer forintot, ennyi volt a kiindulópont. Mivel a leendő film 13 helyszínen forgott és majdnem 20 jelenetből épült fel, tudtuk, hogy keresnünk kell koprodukciós partnert, mert ez az összeg nem lesz elég. Több helyre elküldtem a forgatókönyvemet és nagy szerencsémre Sipos Gábor, a Laokoon Filmtől visszajelzett, meghallgatott, látott a dologban fantáziát és végig nagyon segítőkész volt. Még egy koprodukciós partnerünk volt, a Vision Team, ez is nagy segítség volt, hogy spórolni tudjunk a költségeken a lámpa- és kamerabérlés terén. De említhetném a Budapesti Rendőrfőkapitányságot, vagy az utómunkába besegítő Post Edisont is – mindenhonnan kaptunk számunkra rendkívül értékes segítséget, olyan „beszállást”, amit ha pénzért kellett volna „előteremteni”, nem lett volna miből. Sokat agyaltunk a költségeken, végül azért sikerült mindig a legjobbat kihoznunk a lehetőségekből. Úgy érzem a legjobb stábom ez volt az egész egyetem alatt, sokat köszönhetek nekik abban, hogy ez a film létrejött.
filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
J.V.: A forgatásról nem tudok kiemelni konrkét élményt, mert az egész nagyon szuper volt. Örömmel és jókedvvel dolgoztam. A legjobb élményem a forgatás előtt volt, amikor Sipos Gábor vállalta a koproducerséget a film létrejötte érdekében. Ezt az eredményt személyes sikerként éltem meg, hiszen a forgatókönyv, a korábbi munkáim és a személyes találkozás alapján döntött arról, hogy beszáll, hogy segít ennek a diplomafilmnek a létrejöttében.
filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
J.V.: A legrosszabb élményem, ahogyan a legjobb sem, nem a forgatáshoz köthető. A forgatás kezdete előtt két nappal elkaptam egy olyan vírusvertőzést, ami miatt a kezdés előtt két nappal már nem tudtam lábra állni, teljesen legyengültem, halasztanunk kellett az első napot, nem tudtunk elindulni a kitűzött dátumon. Az utolsó ruhapróbákat például skype webcam-en néztem otthonról. Amikor az első nap elkezdődött, nem is hittem, hogy minden így sikerül majd, de a stáb, a munka hihetetlen energiát adott, egyre jobban éreztem magam. Lehet, hogy most viccesnek hat, de nehezítette a munkánkat a hajnali és éjszakai forgatások alkalmával támadó szúnyoghadsereg, mindannyian sokat szenvedtünk tőlük.
filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
J.V.: Konkrét filmet most nem emelnék ki, igyekezni fogok minél többet megnézni. Természetesen azon leszek, hogy az osztálytársaim filmjeire feltétlen eljussak, ha már négyen is versenyben vagyunk.
filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?
J.V.: Nem szoktam esélyeket latolgatni, de bármilyen elismerésnek rettentően örülnék, persze gondolom ezzel nem vagyok egyedül.
filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?
J.V.: A legrosszabb egy majdnem baleset volt, ami nagyon megijesztett. Az egyik mellékszereplő az idős Ráday Imréné Pápa Erzsi volt, a Ódry Színészotthonból. A Jászai Mari téri aluljáróban forgattunk az újságárusnál. A jelenetben Pápai Erzsi Rába Roland előtt áll a sorban és lassan számolgatja az aprót. A szituáció úgy ér véget, hogy Roland kirohan az üzletből, de előtte kirántja Pápai Erzsi kezéből a marék aprót, ami szanaszét gurul a földön. Nagyon sokszor futottunk neki, de az apró sehogy sem akart lehullani. Az egyik felvétel alatt Roland már rohant volna ki az üzletből, de ahogy húzta Pápai Erzsi kezét, ő túlbillent az egyensúlypontján és leesett a földre. A jelenetben Katona László szerepelt még, akinek az arcán már felvétel közben lehetett látni, hogy valami történt. A kamera még akkor is forgott, amikor Roland és Laci falfehér arccal felsegítette Pápai Erzsit, aki hosszan győzködött mindenkit, hogy semmi baja nincsen. Pápai Erzsi ugyanis nemcsak megbillent, ahogy korábbi felvételeknél, hanem el is esett, és a feje bezuhant két vasrúd közé. Hát, ezt az ijedtséget nem kívánom senkinek.Legjobb helyzetet nem tudok kiemelni, az egész forgatás tele volt vicces és jó élményekkel, amik összeségében tették olyan jó hangulatúvá a munkát amilyen volt. Abban bízom, hogy ezt nemcsak én éreztem így – erről a többieket kellene megkérdezni.
filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?
J.V.: Az első forgatási napon „FÉRFI LAKÁSÁBAN”.
{extrainfo}
filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?
J.V.: A filmszemle után kezdjük el a film fesztiváloztatását, ezért nem gondolkoztam még ezen konkrétan, de mindeképp szeretném, hogy eljusson más helyekre is.
filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?
J.V.: Nem gondolkozom számokban, minden nézőnek, aki eljön és megnézi a filmet nagyon fogok /fogunk örülni. Minden néző és minden visszajelzés fontos. Azért csináltam a filmet, mert el akartam mondani egy történetet, beszélni akartam egy helyzetről és az a célom, hogy megérintsem az embereket, hogy elgondolkodjanak, hogy valamilyen formában hatni tudjak rájuk.
filmhu: Mi a legmeghatározóbb élményed a Magyar Filmszemlével kapcsolatban?
J.V.: Kiskorom óta járok filmszemlére, voltak fontos filmek és élmények. De az eddigi legfontosabb szemle számomra 2006-ban volt, amikor az elsőéves dokumentum-vizsgafilmem a Hát kösz… versenybe került a dokumentumfilm szekcióban. Nagyon jó élmény volt úgy lenni először a Filmszemlén, hogy én is résztvevője - és nemcsak szemlélője - vagyok az eseménynek. Így vagyok ezzel most is. Izgatottan.
Olvasd el a film forgatókönyvét!
