Hajni tavaly ősszel a Nipkow ösztöndíjprogram keretében Berlinben töltött három hónapot, a német fővárosban fejlesztette Ich bin Marika munkacímű filmtervét. Az 1992 óta létező program résztvevői külön mentort kapnak és különböző előadásokon, szemináriumokon bővíthetik tudásukat a forgatókönyvírásról. Számos magyar rendező nyerte el korábban a Nipkow-ösztöndíjat: többek között Mundruczó Kornél, Horvát Lili, Fliegauf Bence és Schwechtje Mihály, de Bodzsár Márk is itt fejlesztette az Isteni műszakot.
Külön falka / Forrás: Mozinet
„Az első pár hét azzal telt, hogy a Külön falka hátizsákját letegyem, ebben segített, hogy az itthoni dolgoktól nagyobb fizikai távolságba kerültem” – emlékezett vissza a rendező, aki szinte rögtön az elsőfilmje hazai premierje után utazott ki. „Hogy mennyire hasznos a konzulens, az emberfüggő, de akit mellém társítottak, baromira sokat segített: inspiráló volt a jelenléte és izgalmas karakterfejlesztő gyakorlatokat csináltunk.” A segítségével sokat tudott haladni a történettel, emellett az előadások is tágították az írói eszköztárát.
„Az egész világból érkeztek író-rendezők, például Grúziából, Kínából, Izraelből vagy Libanonból. Izgalmas volt rálátni mások munkáira. És az is jó volt, hogy érzékelhettem más alkotók nehézségeit, és azt, hogy ezek a problémák milyen gyakran közösek. Volt rá tér és érdeklődés, hogy ezeket megosszuk és megbeszéljük egymással.”
Hajni mindig is a társadalom filmekben méltatlanul alulreprezentált tagjaira fókuszált, a Last Callban például egy emigrálásra készülő nagymama utazás előtti, sorsdöntő napját dolgozta fel. Hétköznapi mikrotörténetekhez nyúl mély empátiával, láthatóvá és átérezhetővé tesz olyan egyéni sorsokat, amelyek mellett amúgy hajlamosak vagyunk elrohanni. Az Ich bin Marika története még formálódóban van, de már most biztos, hogy ezúttal is egy olyan főhőst talált magának, aki jellemzően csak távolinak tűnő élettörténetekkel találkozhat a tévében.
Kis Hajni és Dietz Gusztáv a Külön falka forgatásán / Fotó: Konda Brigitta
Az 56 éves Marika egy szupermarket főkasszása, pirosas hajával rögtön kitűnik, minden vevőhöz van egy jó szava, otthonát két masnis ölebével osztja meg. „Életvidám, energikus jelenségként” jellemzi őt a rendező, akinek életébe alapvető felfordulást hoz rég nem látott szerelme, Répási Jani feltűnése. Az idillbe azonban csúnyán belerondít, hogy a férfi továbbmegy Németországba dolgozni.
Jani egy autópálya karbantartójaként helyezkedik el, egy félreértett utasítás következtében viszont tömegkarambolt okoz, és börtönbe kerül. Marika utánamegy, hogy segítsen neki, az ügyvéd azonban rengeteg pénzbe kerül. Hogy munkát kapjon kint, hazudik a képzettségéről és a nyelvtudásáról, majd egy módos német házaspárnál helyezkedik el idősgondozóként.
Az Ich bin Marika többek között eltérő kultúrák – Nyugat- és Kelet-Európa – találkozásáról, az ebből fakadó feszültségekről, és ezek leküzdéséről szól. Hajnit régóta foglalkoztatja az idős kor és az idősgondozás jelensége, nagy számban költöznek át Lengyelországból, Magyarországról és más Kelet-Közép-Európai országból középkorú, nehéz anyagi körülmények között élő nők Németországba, hogy náluk még idősebb embereket ápoljanak. Több ilyen történettel találkozott, egy családi barátja például tanárként kényszerült erre az útra.
Első vizsgafilmjét 2.em címen idősek otthonában forgatta, melynek a főszereplője szintén egy gondozó volt Erdélyből. “Mélyen érint az idős kor törékenysége, sok ember itt kezd el csak igazán élni, és leépíteni a hamis identitás részeit, melyeket egy élet alatt gondosan felépített.”
Az Ich bin Marika kétnyelvű film lesz, és magyar-német koprodukcióként tartja megvalósíthatónak. Marika és Jani mellett két német főszereplője lesz. A 89 éves Susanne, aki annak ellenére megkedveli Marikát, hogy a magyar nő hazugságai hamar lelepleződnek. Susanne férje, Ulrich viszont hallani sem akar arról, hogy egy idegennel ossza meg a házat.
A szereplők egymásra utaltságát és nehéz együttélésüket akarja bemutatni Hajni, és ezzel párhuzamosan képet adni egy mindinkább gyakorivá váló társadalmi jelenségről, és a lassan elöregedő Európáról. A film műfaját drámának lőtte be. “Alapvetően nem vígjáték, de szeretném úgy tálalni, hogy tudjunk magunkon nevetni. Tudjunk úgy szembenézni magunkkal, hogy az nem éppen hízelgő ránk nézve, de ilyenek is vagyunk.”
Kis Hajni Dietz Gusztávval és Horváth Zorkával / Fotó: Bankó József
A napokban írta meg a film első treamentjét, mely most 92 jelenetre van bontva és már a film vizualitásáról is vannak elképzelései: „Formailag szeretném elemelni, nem szeretném, hogy végig szigorúan realisztikus legyen. Azon gondolkodom, hogyan lehetne Marika képzeletvilágát megjeleníteni. Korához képest gyermekibb lélek, az ő agyán keresztül szeretném egy picit néha elemelni a valóságtól a filmet. Persze még semmi nincs kőbe vésve.”
Hajni elzárkózott attól – főleg a munka ilyen korai szakaszában –, hogy a film üzenetéről beszéljünk, de az mindenképpen kiérződött a szavaiból, hogy szerinte mélységesen rászorulunk egymásra itt Európában. A szolidaritás és összefogás szükségessége nem is lehetne aktuálisabb téma, látva az ukrajnai háború borzalmait, és mellette azt is, hogy Európa rég nem látott határozottsággal és egységben áll ki a megtámadott ország mellett.
Jelenleg egyedül dolgozik Hajni az Ich bin Marikán, de nem zárja ki, hogy a jövőben más, akár német író is becsatlakozik a fejlesztésbe. Berkes Juli producerrel külföldi pályázatokon is indulni szeretnének a filmtervvel. „Nem tudom pontosan megfogalmazni miért, de nagyon fontosnak érzem, hogy ez a film elkészüljön” – tette hozzá a rendező.
