Oscart érhet Kenneth Branagh legszemélyesebb filmje

A 60-as évek végén, Észak-Írországban játszódó Belfast egy kisfiúról szól, akinek a legnagyobb gondja a világon, hogy vajon ő is tetszik-e a csinos osztálytárs lánynak. Otthon összetartó, békés família vigyázza, egy bölcs tanácsra vagy elmés megjegyzésre bármelyik családtagtól lehet számítani, a legjobban mégis az apa krédója marad velünk: “Légy jó fiam, vagy ha jó nem lehetsz, akkor legalább légy óvatos.” Nem véletlen, hiszen a város békéjét zavargások és pokolgépek robbanásai dúlják fel, akik korábban szomszédok voltak, hirtelen ellenségekké válnak. A régi ír hagyományoknak megfelelően viszont a család a háborús állapotok elől a tengerentúlra készül kivándorolni.

 A “bajoknak” (Troubles) nevezett, három évtizednyi konfliktus 1968-ban robbant ki a britpárti protestáns és az önálló, független és egységes Írországot követelő katolikus republikánus lakosság között. Kenneth Branagh 1960-ban született Belfastban, családja az északír polgárháború elől menekült el hazájából. Branagh rendezőként és színészként korai mozisikereit kiváló Shakespeare-adaptációkkal (V. Henrik, Hamlet) érte el, ám rendezőként az utóbbi évtizedben a hollywoodi bérmunkák felé kanyarodott, mint a Thor, a Hamupipőke vagy a minden szinten rettenetes Artemis Fowl.

Stúdiófilmjei között személyes indíttatásból talán egyedül a Gyilkosság az Orient expresszen született, amelyben önmaga játszotta el Agatha Christie híres nyomozóját is. Ezekhez képest a fekete-fehérben forgatott, személyes hangvételű dráma éles váltás: a filmet eddig csak fesztiválokon játszották, ahol a kritika egyöntetű lelkesedéssel fogadta, Torontóban pedig a közönségdíjat is elnyerte. A jelek arra utalnak, hogy Branagh talán Oscar-jelölésre is számíthat.

A Belfast az Egyesült Államokban november 12-én, Magyarországon viszont csak jövőre, február 3-án kerül a mozikba.