Készítettél már animációs filmet gyerekrajzokból, dokumentumfilmet a magyar bajszokról, díjnyertes kisfilmeket, több tv sorozatnak is rendezője voltál és most készülsz első nagyjátékfilmedre. Szereted váltogatni a műfajokat?

Nem hiszek a műfaji határokban. Inspirál, ha sokféle műfajban, stílusban fogalmazhatok. Szerintem minden történetnek meg kell találni a saját, egyedi formáját. Ezek keveredhetnek, animáció élőszereplőkkel vagy épp dokumentumfilmes elemekkel, megélnek akár egymás mellett egy filmen belül is.

A filmezés mellett idén egy újszerű filmfesztivált is szervezel. Honnan ered az öltet, hogy tető alá hozd az első nemzetközi gyerekfilm fesztivált itthon?

Már a Filmművészetin megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék gyerekfilmmel foglalkozni, mert a szürrealitás, a játékosság és a kreativitás bátran megjelenhet ebben a műfajban. Emellett egy hatalmas űrt látok a hazai filmgyártásban, mivel szinte egyáltalán nem készülnek gyerek- és ifjúsági filmek. A Cinemira Nemzetközi Gyerekfilm Fesztivállal szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mennyi csodálatos gyerek és családi film készül Európában.

Fotó: Gyerekfilm Akadémia

Miért kopott ki a vászonról itthon ez a műfaj?

Igazából teljesen értetlenül állok ez előtt. A hetvenes, nyolcvanas években számos gyerekeknek készült hazai film ment a mozikban és a tévében, és nagy nézettséget hozott, mindenki szerette ezeket. Most alkotói és döntéshozói oldalról is csekély rá az érdeklődés, miközben meggyőződésem, hogy ennél nincs is fontosabb. Az én generációmnak közös hivatkozási alap a Szaffi, a Macskafogó, vagy épp az Ötvös Csöpi filmek.

Lényeges, hogy a gyerekek a saját országukban készült filmeken szocializálódjanak?

Életbevágóan fontos, hogy a gyerekeknek saját a kulturális közegükben, sajátos közép-kelet európai humorral, karakterekkel meséljünk az őket érintő kérdésekről. A mai gyerekek amerikai filmeken nőnek fel, amik nagyon profik és jók, de egészen más világban játszódnak. A gyerekfilm egyedi műfaj, kevés tudásunk van itthon arról, miképp lehet jól csinálni. Az elmúlt években számos európai gyerekfilm fesztiválon vettem részt, hogy tanuljak és lássam, hogy a nálunk ezen a téren jóval előrehaladottabb skandináv országokban, Belgiumban vagy épp a szomszédos Csehországban hogy megy ez. Meggyőződésem az is, hogy a hazai nézők moziba csalogatásának első lépése a gyerekfilm, mert ha már gyerekkorban van jó élményünk magyar filmekről, akkor felnőttként is nyitottabbá válhatunk a hazai alkotásokra.

Volt hatásuk a gyerekkori filmélményeidnek arra, hogy a rendezői pályát választottad?

Nem feltétlenül. Én azért szeretek filmezni, mert azt érzem, hogy ez az egyetlen olyan munka, ami teljes mértékben leköt, mert annyira komplex és nehéz és bonyolult és izgalmas. Imádok együtt alkotni, közösen létrehozni egy sajátos világot, amiben el lehet merülni és beszélni emberi kapcsolatokról, érzelmekről, a körülöttünk lévő világról.

Fotó: Szabó Timka

A Gyerekfilm Akadémia létrehozójaként tovább is adod a filmes tudást.

Igen, most már több mint öt éve alapítottam meg a Gyerekfilm Akadémiát, aminek a keretében évközben filmes foglalkozásokat tartunk 10-18 éveseknek, emellett nyári táborokat és most már gyerekfilm fesztivált is szervezünk. Csodálatos a gyerekekkel dolgozni, mert elképesztően lelkesek, őszinték, kreatívak és szórakoztatóak.

A digitális generáció könnyebben boldogul a filmes eszközökkel is?

Kifejezetten az a célunk, hogy a gyerekek az egyébként is a kezükben lévő mobiltelefont ne csak passzív játékra, hanem alkotásra is használják. Én azt látom ezeken a foglalkozásokon, hogy a gyerekek a technikai eszközökkel jóval ügyesebben bánnak, mint a felnőttek, mert nem félnek bármit kipróbálni, megnyomni, viszont nem tudják jól használni a kütyüket. Mi azért vagyunk ott, hogy a technikai eszközök iránt táplált érdeklődésüket, függőségüket összekapcsoljuk a kreativitásukkal. Hirtelen akár egy kötelező olvasmány is érdekessé válik számukra, ha azt maguk vihetik filmre, vagy épp saját történeteiket alkothatják meg. Máris mást jelent, hogy már megint mobilozik a gyerek.

Fotó: Szabó Timka

Milyen trendeket látsz az említett külföldi gyerekfilm fesztiválok kínálatában?

Úgy látom, hogy az európai filmeseknek még bőven van mit tanulni Hollywoodtól gyerekfilmek terén. A gyerekek nézői elvárásai nagyon magasak, hiszen Harry Potteren nőttek fel. Most megy a keresgélés, hogyan lehet értékes európai gyerekfilmeket létrehozni úgy, hogy azokat tényleg meg is akarják nézni a gyerekek. Erős a társadalmi témák megjelenítése az európai gyerekfilmekben, ami fontos, de meg kell találni azt a formát, amin keresztül ez tényleg eljut a gyerekek szívéhez. Hozzám nagyon közel állnak például a francia A kis Nicolas nyaral, vagy a brit Paddington filmek, amik családról, barátságról szólnak, de gyereknyelven és gyerekszemszögből.

Mi az, ami szerinted ilyen szempontból igazán meg tudja fogni a gyerekeket egy filmben?

Szerintem az, ha elfelejtünk minden olyat, ami felnőtt szemüvegen keresztül láttatja velünk a világot. Ha merünk kapcsolódni saját gyermeki énünkhöz, akkor meg tudjuk találni azt, ami a gyerekeket most is megszólítja. Sokat változik a világ ritmusa, a szokásaink, viszont a lelkünk, alapvető érzelmeink, kapcsolataink nem változnak. Azokat a témákat kell megfogni, ami a gyerekek lelkét érinti: az anya, apa, testvér, iskola, barátok, első szerelem, nyaralás, csalás, hazugság, őszinteség, szeretet, elfogadás, biztonság, amik a legfontosabb kérdések szerintem egy gyerek életében. Ha mindezt játékosan, humorral tudjuk megfogalmazni, akkor bízom benne, hogy ez mindig érdekes lesz a gyerekeknek.

Milyen szempontok alapján válogatjátok a Cinemira versenyére az alkotásokat?

1500 nevezés érkezett, ami messze felülmúlta a várakozásainkat. Az előzsűri feladata az volt, hogy csak olyan filmeket válasszanak be, amit ők maguk gyerekként, vagy a gyerekeik is szívesen megnéznének. Több olyan alkotás is volt, ami szakmailag magas színvonalúnak találtunk, számunkra érdekesnek tűnt, de a gyerekeknek ijesztő lett volna, vagy nem lett volna elég szórakoztató. Alapvető szempont volt még, hogy 10-, max.15 percesek legyenek, és hogy az egész családnak élményt nyújtsanak.

Fotó: Szabó Timka

Van terved saját gyerekfilmre?

Van. A szívemhez nagyon közel áll egy történet, amit adaptálni szeretnék, Lakner Artúr Édes mostoha című regénye. Ez volt az első olyan könyv, amit gyerekként önállóan olvastam el. Egy gyönyörű klasszikus mese, az Annie és a Nanny Mcphee keveréke.

Milyen filmes projekten dolgozol jelenleg, mennyit árulhatsz el róla?

Jelenleg előkészítem az első nagyjátékfilmemet. Ez egy romantikus vígjáték, nem gyerekfilm, de annyi kapcsolata van a gyerekekhez, hogy az egyik főszereplő egy 11 éves kisfiú és mellette még három másik gyerekszereplő is megjelenik. Most zajlik a szereplőválogatás, helyszínkeresés, és a tervek szerint nyáron indul a forgatás.