A Sterczer Hildával készült interjúkötet, A hópárduc felesége adta az ötletet, hogy Hilda gyászfeldolgozására koncentrálva, az ő nézőpontjából kellene feldolgozni Erőss Zsolt halálát. Csoma a könyv elolvasása után két nappal teljesen véletlenül összefutott az özveggyel egy élelmiszerboltban. „Ezt jelnek vettem, és azt gondoltam, hülye vagyok, ha nem megyek oda hozzá. Bátorságot vettem magamon, bemutatkoztam, és elmondtam, hogy filmet szeretnék készíteni az életéről.”
„A film már nagyjából össze volt vágva, és kerestük, hogy milyen zene szóljon a vége főcím közben” – tért át a második jelre, amit meg akart osztani. Sterczer Hilda pszichológusa, Tapolyai Emőke a karácsonyi ebédnél a lányának, illetve a lánya férjének mesélt arról, hogy készül a Magasságok és mélységek, egy hitről, a gyászról és a hegyekről szóló film. „A lány férje majdnem leesett a székről, mivel éppen akkor írt egy dalt, amiben vannak magasságok, mélységek, hegy és hit. Őt úgy hívják, hogy Balla Gergely, és a Platon Karataev nevű együttes frontembere.”
.jpg)
A sajtótájékoztató résztvevői / fotó: Varga Dénes
A zenész ráírt Csomára, a figyelmébe ajánlotta a számot, ami a rendezőnek rögtön megtetszett, és ez lett a stáblista kísérőzenéje. Teljesen véletlenül pont ugyanabban a hangnemben készült, mint Balázs Ádám filmzenéje, így ahhoz is jól illeszkedik.
A harmadik jel váltotta ki a legnagyobb nevetést a sajtótájékoztatón. Miskolcra jövet a Szomorú szamuráj című számot hallgatták Kozsótól, és teljesen ledöbbentek, amikor elértek ehhez a részhez:
„Mert nem az a vagány, kinek földig ér a lába,
és a háta közepén kinőtt a szárnya
Vagy féllábbal fellábal
Minden földhányásra: A Csomolungmára”
Csoma mindezt úgy fogta fel, hogy még a „fiatalsága zenéjében” is el volt rejtve egy jel, amiből megerősítést nyerhet. És persze a humorforrást is rögtön meglátta ebben a véletlenben.
Mániákusság és rokonlelkűség
A Magasságok és mélységek világpremierjének a Miskolci CineFest adott otthont, aminek a rendező kifejezetten örült: „Korábban kisjátékfilmem nem jutott be ide, úgyhogy ez most elégedettséggel tölt el. Nagyon szuper helyszíne lett a film premierjének.”
Csoma Sándor részletesen beszámolt a Magasságok és mélységek készítésének menetéről, kitérve arra, hogy a magyar filmben szokatlan módon, miért egy kortárs, valós személyről forgatta le az első nagyjátékfilmjét: „Nem az történik, hogy számba veszem, milyen témák érdekelhetik legjobban a nézőket, hanem az - és most ez nagyon ezoterikusan hangzik -, hogy elkezd hívni egy téma.”
Csoma Sándor és Trill Zsolt / fotó: Varga Dénes
„A hegymászás, illetve Erőss Zsolt karaktere is nagyon közel állt hozzám, sokat jártam túrázni fiatal koromban. A hegyek között, a természet közelségében mindig otthon éreztem magam, és Zsolt mániákusságában kicsit megéreztem a rokonlelkűséget a saját filmkészítői mániákusságommal” – fejtette ki, miért köteleződött el a hegymászó mellett.
Azonban egy komoly akadályba ütközött. Hollywoodi dramaturgiát követve vitte volna filmre Erőss Zsolt történetét, de ez elképesztően drága produkció lett volna, ezért jegelte az ötletét. „Végül nem kellett várnom nagyobb pénzekre, elég volt a kisebb büdzsé is, ugyanis sikerült találnom egy olyan perspektívát, amit újszerűbbnek érzek. Van ez a mondás, hogy minden történetet elmeséltek már. Szerintem úgy lehet új történeteket kreálni, hogy a meglévő történeteket más perspektívából mutatjuk be.”
Családi vonatkozása is van annak, miért Sterczer Hilda gyászát állította első mozifilmjének középpontjába: „Édesanyámnál rosszindulatú daganat jelentkezett, kemoterápiára, illetve sugárkezelésre vittem, és folyamatosan szembesültem azzal, hogy ritkul a haja, a szervezete egyre kevésbé bír ellenállni a ráknak. Hál' Istennek legyőzte a betegséget, de alkotóként a gyász témája nagyon elkezdett foglalkoztatni, és rádöbbentem, hogy kevés film van, ami ténylegesen ezt a témát dolgozza fel."
Sterczer Hilda videóüzenetet küldött / fotó: CineFest
Csoma elmondása szerint a gyászt tabuként szokás kezelni, ezért misszióként fogja fel a filmjét, ami talán segíthet abban, hogy nyíltabban beszéljünk erről a nehéz témáról. Sterczer Hilda is ezt az aspektusát emelte ki a filmnek a videóüzenetében:
„Jó, ha tudunk egy képet alkotni arról, mi zajlik le egy ember életében, amikor a legnehezebb pillanatait éli, amikor gyászban van. Csoma Sándor igazán érzékeny módon nyúlt a témához és bízom benne, hogy segítséget tud adni azoknak, akik egy nehéz életszakaszban vannak, megértést tud adni önmagukhoz, akiknek pedig ilyen van a környezetében, empatikusabban fognak viszonyulni hozzá.”
A magasban Sterczer Hildával
„Szerencsére gyorsan megtaláltuk a közös hangot” – emlékezett vissza a rendező az első találkozásokra Hildával. „Többen is érdeklődtek nála, és nagyon örült neki, hogy nem olyan rendező kezébe került a projekt, aki még nem járt a hegyekben, és mindenképpen egy akciófilmet akart forgatni 8000 méter magasságban. Mesélte, hogy látta az Everest című filmet, és végigröhögte, hogy mennyire hamis az egész.” Csoma néhány évvel ezelőtt feltúrázott az Everest alaptábor fölé 5500 méter magasságig, a sajtótájékoztatón is felelevenítette az élményt:
„Az oxigénhiány okozta magassági betegség jelei ott már mindenkin mutatkozni szoktak, úgyhogy az ember megtapasztalhatja, hogy a természethez képest milyen aprócska. Önmérsékletre ösztönöz és fejleszti a személyiséget, amikor az ember rájön, hogy nem ő van a világ központjában, hanem a hegy esetleg megengedi, hogy valameddig eljusson rajta, és a hegymászó körültekinthessen ezek között a gyönyörű nyolcezres csúcsok között.”
Sterczer Hilda végigkísérte a forgatást, a rendező rendszeresen küldött neki fotókat, és kikérte a véleményét, például arról, mennyire hiteles a hóbarlang, amit a produkció kedvéért kiástak. Amikor először megnézte a filmet, akkor többször elsírta magát, jellemzően azokon a pontokon, ahol ugyanúgy történtek az események, mint a valóságban. A fikciós részek először kizökkentették, de Csoma elmondása szerint Hilda már annyiszor látta a filmet, hogy most már azokat is be tudja fogadni.
Erre előre nem lehet felkészülni
Pál Emőkének ez az első főszerepe magyar filmben, korábban a Békeidőben és a Valan – Az angyalok völgye című thrillerben tűnt fel. A korábbi filmes tapasztalataiból okulva azt a feltételt szabta, hogy mindig az évszaknak megfelelő ruhába öltöztessék. Egy késő őszi forgatáson nyári ruhákat kellett viselnie, és nem szeretett volna ismét egy ilyen helyzetet. „Ezt teljesítette a csapat, aminek nagyon örülök” – tette hozzá.
A felkérésre egy hosszú folyamatként emlékszik Pál Emőke, egy-másfél évig „függött a levegőben”, hogy ő alakítja-e majd Sterczer Hildát. „Én sem akartam úgy beleugrani, hogy nem próbáljuk ki egymást. Volt egy bő egyhetes casting folyamat, amikor csak azt figyelte Sándor, hogy milyen velem dolgozni, meg tudom-e csinálni, és aztán megszületett a döntés.”
.jpg)
Pál Emőke / fotó: Varga Dénes
„Nagy kihívásnak gondoltam, de nem ijedtem meg a feladattól, inkább nagyon örvendtem neki. Szerencsére nem láttam át, hogy milyen mélységei lesznek bizonyos pontokon érzelmileg és lelkileg ennek a folyamatnak. De erre előre nem is lehet felkészülni.”
Úgy alakult, hogy ő sokkal kevesebb találkozott Sterczer Hildával, és inkább rábízta a rendezőre a kutatási folyamatot: „Sándor szűrőjén keresztül ismertem meg Hilda történetét. Amikor beszéltem vele, Sándornál bátortalanabb voltam, azt éreztem, nem merek rákérdezni, hogy ne tépjem föl a sebeit.”
Ez nem egy Erőss Zsolt-film
A filmnek egyértelműen Sterczer Hilda a központi alakja, és ahogy a sajtótájékoztató moderátora, Gyöngyösi Lilla is kiemelte, Erőss Zsolt karaktere itt a hiányával tűnik ki: „Kevésszer látjuk őt magát, viszont mégiscsak ő az események katalizátora.”
A 2013-ban elhunyt hegymászót alakító Trill Zsolt is kiemelte, hogy ő minden adandó alkalommal elmondja az embereknek, hogy készüljenek fel arra, hogy ez elsősorban nem Erőss Zsoltról szól, hanem a tragédia feldolgozásáról. „Abban a pillanatban, amikor igent mondtam, ezt el kellett fogadnom” – mondta el Trill, aki ugyanakkor örömmel játszaná el ismét a hegymászót egy olyan filmben is, ami már inkább Erőss Zsoltra fókuszál.
„Mindig azt mondom, hogy ez egy hegymászófilm, csak a hegymászó családok életét mutatjuk meg, és nem egy kalandfilmet készítettünk” – tette hozzá Sümeghy Claudia producer, aki arról is szót ejtett, hogyan viszonyult ahhoz, hogy valós eseményeket dolgoztak fel: „Ez a történet ajándék egy alkotóközösségnek, de egyben nagy felelősség is, hiszen Hilda reakcióját akkoriban rengeteg kritika érte, intenzív nyomás nehezedett rá a sajtó részéről, és emiatt elakadt egy időre a gyászfolyamatban.”
„Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy Sándor minket kért fel az első nagyjátékfilmünk után” – mondta el a Juno11 másik alapítója, Topolánszky Tamás Yvan, utalva arra, hogy a Curtiz után a Magasságok és mélységek a gyártó cég második nagyjátékfilmje.
„Nagyon kevés olyan példám van itthonról, igazából nem is tudok olyan embert mondani, aki hozzá hasonlóan rendezőként, pontosabban alkotóként exponenciálisan fejlődik” – dicsérte Csomát. „Nem igazán vannak csalódást okozó kisiklások a pályáján, továbbá van egy konzekvens és jól felépített jövőképe a saját karrierjét illetően.”
„Arról nem is beszélve, hogy egy nagyon fontos missziónk Claudiával és a Juno11-vel, hogy olyan filmekhez kapcsoljuk hozzá a saját energiánkat, amelyek üzenetet fogalmaznak meg és értéket próbálnak átadni, és a Sasi filmje ilyen” – fogalmazott meg még egy okot, hogy miért állt a Juno11 a Magasságok és mélységek mellé.
Bátran szűkül a kép
Amellett, hogy újszerű perspektívát alkalmaz a film a történetmesélésben, a képaránya sem szokványos. Azt találták ki, hogy azzal párhuzamosan, hogy Hilda egyre jobban bezárkózik a gyászába, a kép is egyre inkább szűkül. A kezdetben a szélesvászon egészét betöltő kép először a 6-7 perc környékén vált arányt, amikor a főszereplő megtudja, hogy a férjével baj történt, és onnantól egyre jobban szűkül egészen a film csúcspontjáig.
Csomáék a lelki folyamatokat akarták izgalmas vizuális megjelenítését akarták izgalmas módon megjeleníteni, és a rendező Hajdu Szabolcsot idézte, hogy miért szánta rá magát erre a kockázatos kísérletezésre. Ő mondta mindig neki, hogy „bátorságot rakjunk a filmbe, mert bátortalansággal nem lehet filmet készíteni.”
„Ez egy nagy technikai kihívás volt” – mondta el Tóth Levente operatőr. „Előre fel kellett készülni, hogy ne utólagosan legyen levágva majd a kép, hanem már a felvételeknél így is komponáljunk. Jelenetekre lebontva el voltak előre készítve a maszkok a kamerához.”
„Ez azért is volt kockázatos, mert a vágás során sokszor szokott egy-egy jelenet helyet cserélni, átkerül például a végéről az elejére. Itt viszont nem tehettem meg azt Leventével, hogy ő egy bizonyos képarányra komponál, és utána egy teljesen más képarányban mutatjuk be a moziban” – vette át a szót a rendező.
Minden rendező álma
A forgatás idején hét, most már nyolcéves Nagy Enikő alakítja a hegymászó házaspár nagyobbik gyermekét, aki lelkileg megterhelő jelenetek egész sorában ragyogóan megállta a helyét. „Sasi megnézett, utána anyával vártunk, és utána Sasi úgy döntött, hogy engem választ. Ez nagyon meglepett, utána rögtön mentem, amikor kérte, és csak neki köszönhetem, hogy most itt vagyok” – emlékezett vissza a kiválasztás folyamatára.
Sümeghy Claudia és Nagy Enikő / fotó: Varga Dénes
Enikőnek ez volt az első filmszerepe, szórakozásként fogta fel, és nem munkának. Emlékei szerint könnyű volt alkalmazkodni a felnőttekhez és mindenki kedves volt vele. Tényleg jó emlékei fűződhetnek a forgatáshoz, mert határozott igennel felelt arra a kérdésre, hogy akar-e még filmekben szerepelni. „Úgy tudtam beleélni magam, amikor bármi történt, hogy az igazi családomra gondoltam, mert onnan jöttek az igazi érzelmek” – mondta el az alakításáról.
„Sokszor improvizált is, ami nagyon szuper volt, az volt a kedvencem” – dicsérte a gyerekszínészt Csoma. „Volt olyan, hogy csak úgy elmondtam, hogy körülbelül miről beszéljen, és akkor ő a saját szavaival, a saját fantáziájával előadta. Igazából nagyon könnyű dolgom volt, minden rendező álma egy ilyen gyerekszereplő.”
A Magasságok és mélységek szeptember 22-től látható a mozikban.
