Ellentmondó megítélések
Fontos, hogy a mai tizenévesek annak a vizuális környezetnek a kódjait, amelyben élnek megtanulják „olvasni”. Ennek során nem lehet, és nem is szabad kanonizált „textúrát” használni. Éppen Hartai László említette nemrég a filmhunak adott interjúban, hogy Anglia médiaoktatásából sokat át lehetne venni. Nem azért, mert ott létezik egy egységes tanterv a vizuális oktatásban, hanem mert a tanárok szinte teljes szabadsággal dolgoznak, mindegyikük a saját „olvasata” szerint közelíthet a témához.
Annak ellenére, hogy az oktató DVD-t szerkeszteni egy friss és vitákat fakasztó filmből nagyon jó ötlet -- és eddig talán egyedülálló is --, biztos, hogy nem lesz egyszerű dolga annak a médiapedagógusnak, aki ezt az anyagot kívánja majd felhasználni az oktatásban. Csak a legfelkészültebb tanároknak merném javasolni, és semmiképpen sem a témában még bizonytalan „kezdőknek”. Nekik, akik nemrég kezdték el a mozgókép- és médiaismert oktatását, néhány év gyakorlat után ajánlott, hogy Fliegauf filmjét, mint segédanyagot felhasználják.
A feldolgozás problémái már a film megítéléséből adódnak, hiszen Fliegauf filmje igencsak megosztja a nézőket. A filmhu Dealer-hez kapcsolódó vitafórumán krogstad szerint „Az atmoszféra, amit a "világ" fesztiváljai és kritikusai hangoztatnak semmi egyéb, mint közönséges monománia eredménye, az összes Fliegauf-opusz erről szól -- ettől válik erőszakolttá és semmitmondóvá, mert nem egy őszinte kutatás eredménye a világ, amit föltár, hanem egy mániáé, és ez a mánia nem is feltár, hanem eltakar, mindent, ami nem illik bele: ettől lesz olyan egységes, monoton, unalmas, hosszú, kiszámítható, művi.”
Más netezők Tarr Béla, Tarkovszkij mellett tartják számon Fliegauf Benedeket, és képi világát egyenrangúnak tartják az előbb felsoroltakéval. „Drámai erejű, nagyformátumú filmet tett elénk második rendezésében Fliegauf Benedek. A Dealer egy olyan fiatal alkotó világlátásának tökéletes gondolati egységgé és szuggesztív látványvilággá épített lenyomata, akinek súlyos mondandójához vitathatatlan vizuális tehetség járul” – állítja qwqw. Szerencsére nincs egységes értelmezés, ezért is jó a választás, hiszen egy olyan órán, ahol mód és lehetőség van, nyilván „érettebb” tizenévesekkel, alkalmas vitaindítónak.
A téma, a drogfogyasztás is olyan, hogy bármely közép-, de ma már akár általános iskolában is alkalmas lehet arra, hogy tanár és diák között újfajta, az eddigi tekintélyelvű szemléletmódtól eltérő párbeszéd kezdődjön, ami a tanárnak is segíthet abban, hogy saját szerepét a megváltozott viszonyok között újraértelmezze. Mindez persze a tanár felkészültségén, és azon is múlik, hogy mennyire meri saját oktatói képességeinek határait feszegetni, mer-e, tud-e tanítványai mesterévé válni.
 |
| Dealer - részlet a hosszabb verzióból. |
Azt is figyelembe kell venni, hogy a 45 perc hosszúságú, vagyis egy klasszikus tanórára méretezett digitális oktatósegédletet nem szabad tanári magyarázat nélkül egy az egyben levetíteni. Az első rész, Fliegauf Benedekkel készített, több mint félórás interjú folyamatos tanári magyarázatot igényel. Az alkotók szándéka az volt, hogy ne „lebutított”, szájbarágós, magyarázó szöveg készüljön a filmhez. Elengedhetetlen, hogy az oktató ismerje az egész filmet -- a Dealerből csak a junkie jelenet van a DVD-n --, sőt ajánlott a korábbi Fliegauf filmek ismerete is. A tanárnak rendelkeznie kell pszichológiai és filozófiai ismeretekkel is.
Rendezői üzenet
A tizenéves korosztályt mélyen érintő probléma a depresszió, amellyel kapcsolatban Fliegauf elmondja „A film hangulatában és élményvilágában nagyon nagy szerepe van a depressziónak. Amikor depressziós voltam, akkor ezt láttam, ilyennek éltem meg. Kierkegard mondta azt, ami azóta közhely lett: hogyha valamiről beszélünk, vagy valamit megmutatunk akkor, nem tudjuk miért, de vele kapcsolatos szorongás el kezd enyhülni. Véleményem szerint azért, mert ha megmutatom ezt a depresszionált tudatállapotot, akkor valaki, aki megnézi ezt, és ő is hasonló tudatállapotban van, magyarul nagyon szomorú, rettenetes, kilátástalan helyzetben találja magát, és nagyon nagy az önvádja, akkor azt mondja, nagyon jó, hogy más is van, aki így látja a dolgot, mint ahogy én. Aztán máris ketten vagyunk, majd kiderül, hogy hárman, négyen, öten, nagyon sokan.”
Egy másik helyen az öngyilkosság kérdése merül fel, amely szintén mélyen érinti a mai tizenéveseket. Ezzel kapcsolatban azt mondja a rendező, hogy az öngyilkosság során nem a test elpusztítása a cél, hanem az egóé. A médiatanárnak ennél a témánál is hitelesen kell kiállnia diákjai elé, és elfogadható magyarázatokat adni. Továbbá nem árt, ha a szöveg megértéséhez röviden ismerteti Freud, Kierkegaard és Nietzsche teóriáit is.
Módszertanilag mindenképpen az a szerencsés, ha a tanár egyszerűen két vagy három órára osztja el a Dealer alkotójával készített interjút, mert ellenkező esetben a film gerjesztette vita, és a magyarázatra váró kijelentések könnyen szétfeszítik a 45 perces órakeretet.
Az interjún kívül a DVD tartalmaz még két másik részt is, az egyik a junkie jelenetet, a másik pedig ugyanennek a résznek a rendező magyarázatával ellátott verziója. Ez a két „extra”, és maga a film is, formai eszközként használt lassúsága, és képileg nem túlterhelő jellege miatt, nagyon jó anyag a középiskolások számára a vizuális értelmezés gyakorlásához.
Dicsérendő, hogy megszületett egy olyan DVD, amelynek célja, egy fiatal magyar filmes szinte mindenkit érintő témáján keresztül igyekszik a bennünket körülvevő vizuális környezet megismeréséhez segédletet adni. A Dealer alkalmas arra, hogy nagyon jól felkészült pedagógusok és egy érdeklődő, aktív osztály tagjai között messzire vezető, sok szempontból értelmes, érdekes párbeszéd alakuljon ki. Az ötlet kiváló, követésre érdemes. Várjuk az újabb filmelemző DVD-ket, Mundruczóval, Hajdu Szabolccsal, Pálfi Györggyel, Török Ferenccel és a többi fiatal rendezővel.
