Rögtön a beszélgetés elején előkerültek a generációs különbségek: Csizmadia Attila testközelből élte végig, ahogy Erzsébetváros sötét utcáinak romos épületei új életre keltek, Sipos Bence azonban már akkor költözött a fővárosba, amikorra szinte teljesen kiépült a bulinegyed, ami a romkocsma-evolúciónak egy újabb lépését jelentette.
A rendező ennek kapcsán gyorsan le is dobta az „atombombát”: a film előtt nem igazán ismerte a romkocsmákat, és egyáltalán nem állt közel hozzá (és a pénztárcájához) ez a világ. Az akkorra kiépült szórakoztatóipari központ már csak kevésbé emlékeztetett a kezdetekre, Csizmadia Attila azonban nosztalgikusan emlékszik arra, ahogyan az induláskor ténylegesen a romokból épültek fel meghatározó közösségi terek.
Ma már szinte elképzelhetetlen, de bő huszonöt éve például a Király utca Deák tér felőli része inkább hasonlított egy no-go zónára, mint egy pezsgő, kulturális élettel és vendéglátóhelyekkel teli, kozmopolita területre. Azok, akik fiatalon a romkocsmákban buliztak, majd családalapítási okokból a közegből „kicsekkoltak”, később egy másik életszakaszban visszatértek például a Kőlevesbe, de már ebédidőben, munkaközi szünetben elfogyasztani ott egy menüt.
Csizmadia Attila ehhez a jelenséghez kapcsolva hangsúlyozza a romkocsmák megjelenését követően kialakult vigalmi negyed jelentőségét: jó pár évtizeden keresztül nem volt ilyen területe Budapestnek, ezt a hiányt pótolták a kétezres évek elején induló romkocsmák. Az akkor induló vállalkozók „meglökték a dominót”, ami gyors és radikális átalakulást eredményezett Budapest belső kerületeiben.
Romokból
Sipos Bence tér ki arra, hogy a kétezres évek Budapestje a mából visszatekintve olyan, mint egy misztikus massza, amit csak elmesélések alapján lehet rekonstruálni, ugyanis archív anyagok szinte egyáltalán nem maradtak fenn ebből az időszakból. Ennek okait az alkotók abban látják, hogy az első romkocsmák alapítói (például a film két főszereplője, Kautezky Dávid és Zsendovits Ábel) nem is detektálták, valójában mekkora hullámot indítanak el. Az igény onnan indult, hogy kinőtték a saját nappalijukat és szerettek volna egy helyet, ahol gyakrabban találkozhatnak a barátaikkal és mindenki elfér. Ennek megfelelően nem is jutott eszükbe, hogy ezt a mai szemmel nézve várostörténeti szempontból jelentős időszakot valahogy dokumentálni is érdemes lenne az utókor számára.
Az archív anyagok kérdésénél maradva a rendező elmondja, hogy szerinte ez a néhány év épp egy átmeneti időszak volt a „lakossági” képkészítés szempontjából. Arra tippel, hogy ha ez az egész 5-6 évvel később történik, akkor már több, kezdetleges mobiltelefonos felvétel maradt volna fent, ha pedig valamennyivel korábban, akkor többen mászkáltak volna DV-kamerákkal a hónuk alatt. Ennek kapcsán arról is meséltek, hogy mennyi nehézséget okozott számukra a film készítése során az archív anyagok hiánya. Nem nagy spoiler: nagyot. Sipos Bence elmondta, hogy 1-2 képet ugyan találtak, azonban azokat is csak nagyon nehezen tudták használni a filmben.
Ennek kapcsán került szóba a bulifotók jelensége, amik nagyon népszerűek voltak a kétezres években. Csizmadia Attila szerint azonban akkori fejjel teljesen logikus volt, hogy a romkocsmákban üldögélő, zenélgető fiataloknak nem jutott eszükbe, hogy képeket készítsenek magukról és egymásról. Eközben viszont a partikultúra (például a Hajógyári szigeten működő diszkók miatt) virágzott, és több tízezer bulifotó maradt fenn ezekről a szórakozóhelyekről. A szerkesztő kiemeli, hogy a fő különbség a koncepció meglétében rejlik: a romkocsmák kevésbé tudatosan építkeztek, mint a fősodorbeli bulihelyek.
Az alkotók külön kiemelték Péterfy Bori szerepét, aki a sorozatban narrátorként működött. A filmváltozat viszont elhagyja a narrációt, de Sipos Bencéék mindenképp szerették volna szerepeltetni az énekesnőt, mivel ő is egy fontos, megkerülhetetlen szereplője ennek a kultúrának. Így kellett egy olyan megoldást találniuk, hogy Bori nem beszél, mégis jelen van, méghozzá úgy, hogy a romkocsmák tereiben mozog.
A beszélgetés során szó esik még arról, milyen kihívásokkal néztek szembe, amikor filmet kezdtek készíteni a sorozatból, illetve miért voltak elsőre bizalmatlanok a romkocsmák tulajdonosai, amikor megkeresték őket. Sőt, azt is kifejtjük, hogyan változtak látványosan a romkocsmák évről évre, a Szimpla Kerttől, a Szódán át a Kőlevesig és micsoda édes teher volt minden szezonban kitalálni, mi legyen az aktuális törzshely.
