Az író-rendezőnek nem fontosak az évfordulók, az Eldorádó-t sem vette elő a jubileum miatt. De egyébként is tartózkodik az újranézésétől: „Minden snittjét ismerem a filmnek, valahogy nem megy ki a fejemből.” Az Eldorádó valóban bővelkedik a felejthetetlen jelenetekben, amelyekből többet fel is elevenítettünk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy fiatalkori emlékeket vagy a fantázia szüleményeit látjuk-e a filmben. Bereményi kereskedő nagyapja tényleg aranyrudakat rejtegetett a lakásában? Gyerekként tényleg majdnem meghalt diftériában? Igaz, hogy az orvos, csak azután kezdett el foglalkozni vele, hogy aranyat kapott? A nagyapa tényleg agyonverte a lovát? 

Rengeteg izgalmas és meghökkentő részletet mesélt el Bereményi a gyerekkoráról, a Teleki téri piac szélhámosokkal és ügyeskedőkkel teli világáról. A betegsége következtében annyira lesoványodott, hogy a bőrredő a hüvelyk- és a mutató ujja között átlátszó lett és lila. Szinte mindent újra kellett tanulnia, „áldott, gyönge gyerek” volt, akinek minden standos köszönt a piacon. Nagyon szeretett ott lenni, ismerte a trükköket, elárulta például, hogyan lehet csalni a krumplival.

Eperjes Károly az Eldorádó című filmben

Az Eldorádó mellett a Megáll az idő és az 1956-os emlékei is szóba kerültek. A levegőből szimatolta ki a forradalom nagyszerűségét: „10 éves gyerekként október 24-én kiléptem az utcára, beleszagoltam a levegőbe és szabályosan berúgtam tőle.” Arról mesélt, hogy abban a pár napban szerették egymást az emberek, amit a mai Magyarországon sehol nem lehet tapasztalni. A forradalom leverése után nem gyászt, hanem önelégültséget és nyugalmat tapasztalt a városban. Azt az érzést, hogy „megmutattuk, megcsináltuk”.

Részletesen elmesélte annak a napnak a történetét, amikor lehetőséget kapott rá, hogy filmet rendezzen. Nemeskürty István, a Filmgyár leköszönő elnöke ajánlotta fel neki. Két órával később egy barátjától hallott először Magyary István professzorról, aki a magyar közigazgatást próbálta megreformálni. Ezt égi jelnek vette, pár órával később szerzett egy elsárgult emlékiratot Magyary tudóstársaságáról, ami az első rendezése, A tanítványok alapjául szolgált.

A tanítványok

A meg nem valósult projektjeiről is kérdeztük a Hídember rendezőjét. Nem bánja, hogy nem készült el a magyarság vándorlásáról szóló Levédia, „csak rossz vért szült volna”. Dolgozott egy filmen Kádár Jánosról, és kiderült, hogy Can Togay-jal tíz évvel ezelőtt írtak egy forgatókönyvet Hunyadi Jánosról. Nemrég látta a Brexit című filmet, ami kapcsán elmondta, hogy ilyesmit szívesen forgatna: valódi emberekről, akik a saját nevükön szerepelnek a filmben. Mondjuk Orbán Viktorról és Gyurcsány Ferencről.

Befejezésképpen felemlegettük a 2010-es Apacsok-at, amelyben Bereményi Géza színdarabját vitte filmre Török Ferenc. Elmesélte, hogy egyszer ő is elment Cseh Tamással a bakonyi indiánok közé, de nem szippantotta be a szerepjáték, röhögőgörcsöt kapott, amit lepleznie kellett. Persze az ő életében is megvan az indiánozás megfelelője, valami, ami segít neki, hogy ne szürküljön bele a hétköznapokba. Érdekes dolgokat árult el készülő memoárjáról, még pár hónap kell neki, és leadja a kéziratot. A beszélgetést megtalálod Spotify-on, letöltheted Soundcloudról, illetve az alábbi lejátszóra kattintva hallgathatod meg:

A borítóképet Valuska Gábor fényképezte.