Részletesen mesélt az Apró mesék hosszú útjáról a megvalósulásig. Kiderült, hogy a forgatókönyv első változata még nagyon más volt, „egy cinikus hardboiled noir”, amiben aranyvonat is szerepelt. Nagyon drága produkció lett volna, amihez Carol Reed A harmadik ember című klasszikusa adta az ihletet. Ahhoz a történethez, amit végül a vásznon is láthatunk, egy álom segítette hozzá. „Felébredtem, és tudtam, hogy megvan a film.” Aki már látta az Apró mesék-et, annak különösen izgalmas élmény lesz összevetni a régi terveket a megvalósult filmmel.
Szász Attila az Apró mesék forgatásán (fotó: Film Positive)
Mesélt a casting folyamatáról, például arról, hogy az Apró mesék színészei közül ki volt az, akire már az írás közben is gondolt, hogy őt kellene felkérni, és aki aztán „élete legjobb alakítását” nyújtotta. Kiderült, hogy demokratikus szavazással döntenek Lajos Tamás producerrel és Szász Attilával együtt, de a rendező szava a döntő, mert „a rendezőnek szerelmesnek kell lennie az összes színészébe a forgatás idején”. Megkérdeztük, hogy kijár-e a filmje forgatására, és ha igen, meg tudja-e állni, hogy ne szóljon bele a rendező munkájába.
Rengeteg mindent megtudtunk Köbli munkamódszeréről, beavatott minket a párbeszédírás titkaiba, mi a baja a narrációval, és hogy mikor engedi meg egy karakterének, hogy költőien fogalmazzon. Az Apró mesék-nél, miután már tudta, hogy mozifilm lesz belőle, azt szerette volna elérni, hogy minél kevesebbet beszéljenek benne, hogy a képek meséljenek helyettük. „A legnagyobb kihívás egy forgatókönyvíró életében: írni egy némafilmet.”
Megbeszéltük Köbli kivételesen erős helyzetét a szakmán belül, például azt, hogy mikor ért el odáig, hogy rendezőt választ a forgatókönyvéhez, vagy hogy mit szól ahhoz a rendező, ha azt olvassa a sajtóban a közös munkájukról, hogy az „Köbli filmje”. Úgy érzi, hogy ő az egész szakmát képviseli, ha ő úttörő valamiben, az a többi írónak is jó lesz. Ez a beszélgetés akár egy komoly önbizalomfröccsnek is beillik a többi szakmabeli számára, akiket arra ösztönöz Köbli, hogy álljanak ki a jogaikért.
Szabó Kimmel Tamás, Tóth Bercel ás Kerekes Vica az Apró mesék forgatásán (fotó: Film Positive)
Mesélt a rendező és forgatókönyvíró viszonyáról, a szerzőiség kérdéséről, a sajtó felelősségéről, illetve megtudtuk, ha bármelyik hollywoodi rendezővel dolgozhatna, akkor az ki lenne. Összehasonlítottuk Pálfi György és Köbli történetét a Filmalappal, és kiderült, hogy a vendégünk rekorder az elutasított tervek számában: „Tizenöt pályázatot adtam be, ebből kettőt támogattak, de a Mancs-ról kénytelen voltam levetetni a nevemet.” A podcastből kiderül, mi történt pontosan a kutyás filmmel.
Sokfajta tervet beadott, például egy nyolcvanas évekbeli, hangulatában a Stranger Things-hez köthető felnövéstörténetet, amiben egy szuperhős is szerepel. Mesélt egy másik meg nem valósult, de izgalmasan hangzó forgatókönyvéről is, és a visszautasításokból fakadó dühét, csalódottságát sem rejtette véka alá. Kapott már feddést a Filmalaptól, hogy miért kritizálja őket, de Köbli meg akarja tartani ezt a jogát. „Az ő joguk az, hogy elutasítsanak, az enyém meg az, hogy dumáljak. Nem tudok részt venni egy olyan dologban, ahol be kell fogni a szájat.”
Befejezésképpen egy kvízjátékra invitáltuk, olyan sok filmet írt már, kíváncsiak voltunk, felismeri-e, melyik munkájából idézünk. Az idézetek mellé egy-egy hozzájuk kapcsolódó kérdést is feltettünk. A teljes beszélgetés meghallgatható a lejátszóra kattintva, letölthető Soundcloudról, illetve Spotify-on is megtalálható.
