James Fenimore Cooper és Karl May? Gauder Áron nem a megszokott módon vált az indiánozás rabjává, az egész Algériában és a helyiektől vett vaddisznóval kezdődött el. A szalagavatón indián tánccal lázadtak, hamarosan pedig már az erdőben, saját maga által varrt ruhákban csatázott a többi magyar indiánnal. Kívülről akár nevetséges is tűnhet, budapesti mérnökök, gyógyszerészek és animációs rendezők játsszák azt, hogy apacsok vagy sziúk, de Gauder nagy átéléssel és meggyőző erővel mesélt arról, miért érdemes tipikben lakva megtapasztalni az indiánok természetközeli életmódját.

Én ott valamit megtaláltam” – mesélte Gauder, aki spirituális élményként is tekint az indiánozásra. Kiemelte, hogy a táborban lelassul az idő, nincs az a rengeteg felirat és zaj, ami ha végigmész az utcán, még sokáig ott zeng az agyadban. „Kitisztul a tudatod, egész nap mész az erdőben, nem sietsz sehova, és annyi van, hogy nézed a bogarakat, a patakot. Megérzed, hogy itt van egy jelenlét rajtad kívül, mintha minden a tudatánál lenne, és te egy sokkal nagyobb dolog apró része vagy, amiben feloldódik a személyiséged.

Ezt az élményt persze mindenki másképpen éli meg, elmesélte, mit szóltak a gyerekei a táborhoz, és ahhoz, hogy nem csünghetnek a telefonon és más képernyőkön, illetve egy városi lány első napjára is visszaemlékezett, akin „páni rémület lett úrrá”, amikor kirándulás közben villámlások kíséretében lecsapott rájuk az eső. Tökéletesen elázott, a félelmet viszont el tudta engedni, és később már röhögve gázolt bele a patakba.

Kojot négy lelke

Gauder tulajdonképpen az egyik legnagyszerűbb kortárs rendező, Terrence Malick nyomába lépett, hiszen Az élet fájához hasonlóan ő is a világunk születéséről mesél. Kíváncsiak voltunk, volt-e olyan szakasza a munkának, hogy megijedt a vállalkozása hatalmas ambíciójától. Arról is beszéltünk, hány különböző amerikai őslakos törzs mitológiáját és mesekincsét gyúrta össze, és hogyan vett részt az írásban Bereményi Géza.

Ez egy jó nap a halálra!” – kiáltják az indiánok a filmben, miközben a fehér gyarmatosítókkal készülnek megütközni. Gauder mesélt arról, hogyan változtatta meg a halálhoz való viszonyát az amerikai őslakosok kultúrájának tanlmányozása, és van egy radikális ötlete a világ jobbá tételére, elmondta, szerinte miért fontos, hogy legyen mindenkinek halálközeli élménye. Azoknak pedig miért különösen fontos, akik a környezet tönkretételén munkálkodnak.

Az adásban kitértünk arra, miért egy kortárs hiphop számmal kezdődik a teremtéstörténet, érintettük a magyar és az amerikai szinkron elkészítését, és a film optimista végét is átbeszéltük. A jövőre húszéves Nyócker kapcsán arról pedig tanakodtunk, ez a provokatív humorú, etnikai sztereotípiák egész sorát felvonultató animáció hogyan öregedett. Kíváncsiak voltunk, lezárta-e a magában a vikinges rajzfilmje fiaskóját, és persze a jövőbeli terveiről is érdeklődtünk.

A podcast meghallgatható a lenti lejátszóra kattintva, illetve elérhető Anchoron, Spotify-on, iTunes-on, illetve más népszerű podcast-alkalmazásokban.

A címlapképen Gauder Áron látható. (fotó: Járdány Bence/Greenpeace)