A sípoló macskakő, A válogatás vagy a Bástyasétány hetvennégy legendás rendezőjének filmjein keresztül nemcsak bepillanthatunk a szocialista Magyarország gyakorta groteszk hétköznapjaiba, de megfigyelőivé is válhatunk azoknak. A magyar direct cinema meghatározó alakjának filmjei nélkül vélhetően sokkal nehezebb lenne megérteni a Kádár-rendszer gondolkodásmódját: a megtörtént, mégis rendkívül abszurd történetek, melyek a kamera előtt játszódnak le, a mai napig magával ragadják a nézőt.
Az elkészülésükkor dobozba zárt filmek nagy részét csak a rendszerváltás után vetítették, attól kezdve azonban világszerte. Fesztiválról fesztiválra hívták őket, s a díjnyertes alkotásoknak köszönhetően került az alkotó a UCLA-re tanárként, valamint a Sundance-re mentorként is. Gazdag Gyula ma már az Egyesült Államokban él, munkásságát pedig idén a fiatalabb generáció is megismerhette, hiszen az elmúlt években a Magyar Filmintézet digitalizálási és restaurálási programjának keretében több filmjét is felújították, ezekből négyet vetítettek szeptemberben a Film Maraton alkalmával. Az 1987-es Hol volt, hol nem volt… az egyik legismertebb, közel ötven nemzetközi fesztiválon szerepelt: többek között Cannes-ban, Londonban, Torontóban és Sydney-ben, díjat nyert Locarnóban, Salernóban és Sitges-ben.
Hol volt, hol nem volt…
A nagyformátumú alkotó díjait az életművét elismerő Moholy-Nagy-díj gyarapítja novembertől; ezt iskolateremtő pedagógiai tevékenységéért és meghatározó jelentőségű filmjeiért, a világ, az emberi lélek rezdülései és a társadalom szövetének érzékeny és kifinomult megragadásáért ítélte neki a MOME.
A 2006 óta minden évben átadott Moholy-Nagy-díjjal olyan személyiségek munkáját, életművét kívánja méltatni az egyetem, akiknek kiemelkedő alkotói, kutatói, művészeti tevékenysége az egyetemmel és névadójával azonos értékeken alapul.
Moholy-Nagy számára különösen fontos volt a film, a fotográfia mint műfaj, hasonlóan nagy jelentőséggel bír a MOME-n is a filmes, animációs képzés, melyeket az egyetem 2024-től Filmipari Tudásközpont formájában visz tovább, így különös jelentőséggel bír, hogy Gazdag személyében egy filmes legenda lép a Moholy-Nagy-díjasok közé.
A rendező az elismerés kapcsán megosztotta néhány gondolatát. Mint mondja, mindenekelőtt azért megtiszteltetés a Moholy-Nagy-díjat megkapnia, mert régóta tiszteli és becsüli Moholy-Nagy Lászlót. „Meghökkentően szabad művész volt, korát megelőző ötletei arról tanúskodnak, hogy fantáziája nem ismert határokat - ezt csodálatra méltónak tartom. Fiatalon tanítani kezdett és egy olyan iskolában tanított, a Bauhausban, ahol nagyon komoly és nagyon különböző tanáregyéniségek nagyon különböző meggyőződéseket képviseltek, de ez a konfliktusok ellenére nem vitte romlásba az iskolát, ez irigylésre méltó."
A Bauhaus egyik meghatározó egyénisége ma is érvényes gondolatainak, ideáinak közvetítését szolgáló díjban részesült többek között Hattula Moholy-Nagy archeológus, Hannes Böhringer művészetfilozófus, Passuth Krisztina művészettörténész, Karole P. B. Vail kurátor, Botár Olivér művészettörténész, Stefan Lengyel formatervező, valamint Rubik Ernő. Őket és a MOME közösségét a kreativitás mellett az integratív gondolkodás, a szellemi innováció és a felelősségteljes alkotói attitűd köti össze.
Színházban és filmben a babona az egyetlen biztos pont - Interjú Gazdag Gyulával
A magyar direct cinema meghatározó alakjaként vált ismertté Gazdag Gyula, aki a Kádár-rendszer abszurdját dokumentumfilmben és játékfilmben is képes megragadni. Filmjeinek nagy részét betiltották, a rendszerváltás után azonban világszerte vetítették, ennek köszönhetően jutott el a UCLA-re és a Sundance-re tanárként és mentorként. Gazdag Gyulával emlékezésről és emlékezetpolitikáról beszélgettünk, arról, hogy kik a leginspirálóbb rendezők a számára, hogy miért kötődik különösen Csepelhez és hogy milyen taktikával készül föl a forgatásokra.
