A Lefkovicsék gyászolnak című film középpontjában egy hetvenéves apa, Tamás áll, akinek olyan mélyen megromlott a viszonya egyetlen fiával, Ivánnal, hogy tulajdon unokáját sem ismeri. Ivánnal hosszú évek óta alig beszélnek, ha pedig mégis, akkor kész a katasztrófa. Ebben a szörnyű állóháborúban mindketten elevickélnének, de amikor meghal az anyuka, Tamás felesége, az egyhetes zsidó gyász, a shiva újra egy térbe kényszeríti őket.
A Lefkovicsék igazi Covid-kompatibilis zárt szituációs alaphelyzet, ami magában hordozza azt a forgatókönyvet, hogy apa és fia megfojtsák egymást… A történet pikantériája, hogy Tamás egy nyugdíjas korú, de máig aktív bokszedző, aki nem kifejezetten rajong a spiritualitásért, miközben az Izraelből hazautazó, kántorként dolgozó Iván az elmúlt években vallásossá vált. Így garantált, hogy a két férfi konfliktusa gyász ide vagy oda, de felszínre fog törni.
Breier Ádám
Mióta és miért foglalkoztat a téma?
Évekkel ezelőtt a volt barátnőm nevetve magyarázta, hogy szerinte a családomról kéne filmet csinálnom. Igaza volt. A hétvégi összejövetelekkor ugyanis rendre szürreális jelenetek zajlanak le. Természetesen nem ezeknek a családi mozzanatoknak a teljes adaptációja volt a cél, de óhatatlanul rengeteget inspiriációt adott saját családom diszfunkciónalítása és abszurd konfliktusai. A film konkrét alaphelyzete három éve született meg: egy család veszekedő, konok férfiatagjai magukra maradnak, miután az anyuka, a béke felkent nagykövete meghal, és egy általuk kevéssé ismert vallásos gyász során kell szembenézniük a problémáikkal. Ezek után rengeteg verzió született, sok lehetséges karakterrel, míg a mostani apuka, Tamás át nem vette a hatalmat és ki nem követelte magának a főszerepet.
Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változtatásnak?
Április 30-án adtuk le Csaba Balinttal, társszerzőmmel a forgatókönyv első változatát, de már május 1-én írogattunk egymásnak üzeneteket, hogy milyen részleteket, szálakat kéne áthangolni a következő drafthoz. Egy szó mint száz, bár mindig sziklaszilárd meggyőződéssel vetjük bele magunkat az írásba, az alkotófolyamatnak elengedhetetlen üzemanyaga a szüntelen meg-nem-elégedés, a változtatásra való igény, a vágy, hogy minél tökéletesebb legyen a történet.
Ugyanakkor az évekkel ezelőtt elkészült első treatment óta vannak biztos pontok, képek, hangulatok, konfliktusok, amik soha nem változtak, és ezek azok ahová mindig vissza lehet nyúlni. Mivel ez egy erősen karakterorientált film, nagyon várom azt a pillanatot, amikor a színészek elé kerül a könyv és együtt döbbenünk rá, mennyi minden van az anyagban, amire nem is gondoltunk.
Az elmúlt egy-másfél év eseményei mennyire volt hatással voltak bármennyire a filmtervedre vagy az írás folyamatára?
A Lefkovicsék gyászolnak lényegében egy családi házban játszódik. Az alapkoncepció az összezártsággal járó konfliktusokra épít. Ahogy már fentebb utaltam rá, ez a koncepció jóval a Covid előtt született. Ugyanakkor a világjárvány akarva-akaratlanul rákényszerített minket, hogy saját bőrünkön tapasztaljuk meg az összezártság különböző hatásait, így az elmúlt év terepgyakorlatnak sem volt utolsó.
Kikkel és milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorra?
Egytől egyig olyan személyekkel, akiket nem csak szakmailag, de emberileg is nagyra tartok. Dévényi Zoltánnal még Szőcs Petra Déva című filmjének forgatásán ismerkedtem meg, és azóta ha tehetjük, együtt dolgozunk. Hozzá hasonlóan Gotthárdi Balázs vágóval is már évek óta együtt ülünk le a vágóprogram elé. Társforgatókönyvírónak Csaba Bálintot kértem fel, akivel jóformán összeköltöztünk a fejlesztés utolsó hónapjaira. Az írás során dramaturgként Körösényi Dani és Kocsányi Andris támogatott minket. Felszeghy Ádám producerként, Ausztrics Andrea pedig kreatív munkatársként segítette a munkánkat.
Breier Ádám Kubában tanulta a filmrendezést, Cathrine magánélete című rövidfilmje elismerő oklevelet kapott a 41. Magyar Filmszemlén. Havanna, csak oda című dokumentumfilmjében három magyar nő a főhőse, akik évtizedek óta Kubában élnek, a Báró hazatér-ben pedig Krasznahorkai Lászlóval utazik haza az író szülővárosába, Gyulára.
