Olyan embereket keresünk, akikben törhetetlen alkotni akarás van

Kárpáti György Mór: Megkérdezném tőle, hogy van-e 5-10 éve ezen gondolkodni, és sokat dolgozni.

Moll Zoltán: Én nagyon erősen megkülönböztetem a szerzői és a kommersz filmet. Emiatt az lenne az első kérdésem hozzá, hogy milyen típusú filmet szeretnél csinálni? Milyen filmeket szeretsz? És mást fogok mondani, ha azt feleli, a Batmant és mást, ha Godard a válasza. Ha szerzői film, akkor azt mondanám, hogy nézz rengeteg formabontó filmet, nagyon sokat gondolkodj arról, hogy szerinted mi fontos az életben, amit más nem tud és kezdj el írni, forgatni, vágni.

Számos kisebb vagy nagyobb filmes iskola van ma Magyarországon. Miért van szerintetek szükség a Castorpra?

K.Gy.M.: Mert jó, ha van egy olyan hely, ahol tényleg szabadon lehet gondolkodni és dolgozni filmeken. Ha emberek elhatározzák, hogy egy évig, két évig vagy ki tudja meddig, minden héten kétszer erre fordítják az idejüket, leülnek egy térben és gondolkodnak, abból kialakul egy közösség.

Castorp filmműhely

A Castorp elindításával egy új szerepet próbáltatok ki, tanárként kellett helyt állnotok. Ez milyen élmény volt számotokra?

M.Z.: Igazából a tanár és a mentor is egy rossz szó arra, amit ott csinálunk.

K.Gy.M.: Ez nem iskola, hanem egy képzőműhely. Mégis legtöbbször a különböző beszélgetésekben iskolának nevezzük. Amikor elindult, azt mondtam, hogy ez Magyarország legkisebb filmes iskolája. Nem tudom megmondani, hogy tanárok vagyunk, mentorok vagy konzultánsok. Ami biztos, hogy arról beszélünk a műhelytagokkal, ami minket érdekel, próbálunk minél több kérdést feltenni, és közben rákapcsolódni az ötleteikre.

M.Z.: Elkísérjük őket egy úton, amelyet végigjárva megerősödik a szerzői énjük. Abban az értelemben nem vagyunk tanárok, hogy valamilyen objektív dolgot megtanítunk nekik. Amikor beleütköznek egy problémába, kételyek merülnek fel bennük, döntési helyzetbe kerülnek, akkor nagyon jól el tudnak velünk beszélgetni ezekről, hiszen ezek a helyzetek velünk már többször előfordultak.

De alapvetően ez nem tanítás, hanem filmkészítés. Ők filmet készítenek. Csak közben minden héten leülnek velünk, és átbeszéljük, hogy hol tartanak, vagy olyan gyakorlatsort csinálnak meg, ami abban a munkafázisban éppen segíti őket. Ez lehet színész workshop, operatőri workshop, hangutómunkáról szóló hangstúdió látogatás és még sok más.

Illetve társművészeti kollaborációkban is részt vesznek, ami inspirálja őket. Például dalt írnak Barkóczi Noémivel. Belelátnak az alkotómódszerébe, illetve a dalírás mozgósítja bennük azokat az érzelmeket, amelyek a filmkészítés kapcsán is fontosak. Ráadásul ez segít feloldani őket, felszabadítja őket abból a merevségből, ami egy professzionalizmusra, szakmaiságra ráfeszült iskolát jellemez.

Borzasztó fontosnak tartjuk, hogy a mai kultúripar szerkezetéből adódó széttagoltságot, illetve a művészeti iskolák közti széttagoltságot föltörjük, és minél több társművészeti kollaborációt szervezzünk. A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójával létrejött egy nagyon jó közös projekt, a Nincs nevű irodalmi folyóirattal, ami huszonéves írókat gyűjt össze, versfilm projektbe vágtunk bele. A jövő évre átcsúszott, de akkor már biztos lesz videóklip-készítés is.

K.Gy.M.: Visszagondolva az elmúlt tanévre, eszembe jut egy nap, amikor a castingról beszéltem. Mindig olyan témát viszek, mindig olyan megközelítést alkalmazok, ami engem érdekel. Akkoriban vágtuk a Jövő nyár című függetlenfilmet, hamarosan be is fogjuk mutatni. Ez akkor nagyon friss élmény volt, és a casting folyamatáról meséltem nekik.

A főszereplő lány, Bukovszky Orsi beküldött egy videót januárban. Megmutattam az első videós jelentkezésétől a casting felvételeken át egészen az elkészült filmjelenetekig, hogyan dolgoztam vele. Nekem is érdekes volt ezt a több hónapos eseménysort visszanézni, és azt éreztem, ez a hallgatóknak is érdekes volt. Végigkövethették, hogyan jutunk el egy mobiltelefonnal felvett, néhány mondatos jelentkezéstől egy elkészült, megvágott filmjelenetig. Így láthatták, hogyan alakul ki egy szerep, egy történet.

Ezek szerint a Castorp a gyakorlati képzésre helyezi a hangsúlyt.

M.Z.: Száz százalékig. A most induló másodévben egy komolyabb rövidfilmet forgatnak a résztvevők, és ebben három rendező, mi és Szőcs Petra segítjük őket, illetve meghívásos alapon rengeteg más ember. Többek között Váradi Gergely színész, Pálos Gergely operatőr, Jónás Rita gyártásvezető és Kővári Szabolcs vágó tartott workshopot.

Három rendezőt mondtál, én úgy tudtam négyen vagytok. Rajtatok kívül Szőcs Petra és Szilágyi Zsófia volt tagja annak az alapcsapatnak, amelyet egy éve bejelentettetek.

M.Z.: Zsófi már nem jön rendszeresen, de felajánlotta, hogy egyéni szinten, ha valaki megkeresi, akkor szívesen segít. Visszatérve arra, hogy nálunk a gyakorlaton van a hangsúly: nagyon fontosnak tartom, hogy ismerjék a filmtörténetet, de nálunk nincs filmtörténet és filmelemzés óra. Már spontán a fél filmtörténetet végignézték, csak nem a szokásos módon, amikor bejön egy tanár, és elmondja nekik, mi az a francia új hullám, hanem úgy, hogy az egyik műhelytag azt mondja, arra gondoltam, hogy ebben a jelenetben keverni fogom a kézi kamerát és a fixeket, és ez beindít egy beszélgetést, és akkor felidézünk példákat.

Werkfotó Kincses Tamara Júlia rövidfilmjének forgatásáról

Az jelentkezzen a Castorp filmműhelybe, aki szerzői filmes aggyal gondolkodik?

M.Z.: Mondjuk az szerzői filmes, aki személyes, igazságkereső, egyéni hangon megszólaló alkotásokat akar készíteni. Ilyen embereket keresünk.

Egyetértesz Zoltánnal?

K.Gy.M.: Abszolút. Az SZFE-n Enyedi Ildikó osztályába jártam, és ott is az volt a jelszó, hogy készítsünk személyes filmeket. Tőle tanultam, hogy a személyességre érdemes figyelni, és egy olyan kört kell alakítani, amelyben együtt gondolkodunk.

Zoltán, a te osztályfőnököd Szabó István volt az SZFE-n. Az ő oktatói felfogásából mit vittél tovább?

M.Z.: Döntően meghatározta a látásmódomat, hogy Szabó István volt az osztályfőnököm. Már csak azért is, mert az ő megközelítése és módszere radikálisan eltért a többi osztályfőnökétől akkoriban. Amit ebből építőnek éreztem, azt viszem tovább.

Miben tért el el az ő módszere a többiekétől?

M.Z.: A mi osztályunk egy kísérleti osztály volt, mert Szabó úgy gondolta, hogy a rendezést nem lehet tanítani. Ez egy illúzió. Olyan nincs, hogy valaki nem tud rendezni, bejön egy iskolába, ott megtanul rendezni, és aztán már tud rendezni. Azt gondolta, hogy az egyetem arra való, hogy az érzékenységedet kinyissa, és nagyon mélyen megismerd azt, hogy a film mint eszköz, hogyan működik. És aztán, hogy ezzel a megismeréssel mit kezdesz, az a te egyéni tehetségedtől és alkatodtól függ.

Talán a londoni filmiskola inspirációja alapján találta ki, hogy mindent tanuljunk. Volt egyenlő arányban írás, rendezés, vágás, operatőri gyakorlat, abszolút nem akadémikus filmtörténet, többféle, nagyon gyakorlatias filmelemzés, kultúrtörténet, hosszan lehetne sorolni, egy kis reneszánsz filmes emberfaragó. És őt igazolta az élet, mert Stőhr Lóránt osztálytársamból kritikus, Papp Bojánából dokumentumfilmes lett, hárman pedig forgatókönyvírók. Meghatározó volt az, amit tanultam tőle. Sok mondata most, a műhelyes beszélgetések alatt jött elő, miközben tudattalanul bennem dolgozott azóta is.

Werkfotó Bagossy Juli rövidfilmjének forgatásáról

Mondasz egy konkrét példát?

M.Z.: Azt mondta, hogy azt kell lefilmezni, ahogy az arcon megváltozik az érzelem. Az a mozi varázsa, hogy egy arcon meg tudod figyelni, ahogy az egyik érzelem átmegy a másikba. De Szabót akkor én elég ellentmondásosan láttam, és a legfontosabb tanulság nekem, hogy ne legyen egy guru, akire hallgatsz. Mert ő nagyon jó guru volt, de mégiscsak az akart lenni, és ez sokat ártott. Szóval az is az ő öröksége, hogy nálunk nincs egy vezető tanár vagy mentor, nincs végső szó.

György, szerinted lehet a rendezést tanítani?

K.Gy.M.: Szerintem a rendezést úgy lehet megtanulni, hogy az ember elkezd filmeket készíteni. Elrontja, elhibázza, vagy ellenkezőleg, nagy öröm éri, mert készül egy olyan snitt, ami érdekes. Közben jó és megbízható emberekkel találkozik. Összevág valamit, végigcsinál valamit. Szerintem ez az egyetlen módja.

Sokat beszélgethetünk egy tanteremben vagy a Manyi emeletén, ahol a Castorp óráit tartjuk, de a forgatás élménye nem pótolható. Félévkor mindannyian csináltak filmeket, és ott valami fontos történt velük. Mindannyian túlvállalták magukat. Viszont mindenki csinált egy-egy olyan képet, jelenetet, ami érdekes volt és szép, ez megcsapta őket, és ezt jó volt látni.

M.Z.: Kereszty Róza létrehozott egy rendszert, amiben a stábok teljesen organikusan verbuválódnak össze különböző filmes iskolákból, kapnak egy nagy kezdő lökést, de nem szorítjuk őket keretek közé, nem adunk határidőket, hanem mint az életben, beindul egy spontán erjedési folyamat. Ugyanígy a színészek gyakran jönnek egy SZFE színészosztállyal vagy Nemes Nagy tanodával közös workshopról.

A 2.8 Rental támogatja a vizsgafilmeket technikával, de ez is úgy megy, hogy az operatőrök bemehetnek, tesztelnek, kérdeznek szóval a valóságban zajlik minden, kialakult egy magnetikus tér, amely magához vonzza az olyan embereket, akik arra vágynak, hogy filmeket csináljanak. A helyszínünk, a Manyi egyébként is a huszonéves korosztály egyik meghatározó kulturális, szellemi közterévé kezd válni. Ebben az egészben az a legjobb, hogy elburjánzott, már akkor is zajlik, ha nem mi csináljuk.

Kis csoportban, hét fővel képzeltétek el a műhelymunkát. Milyen szempontok alapján választottátok ki őket?

M.Z.: Végül hat fő lett.

Imre Ábris, Manczur Máté, Kincses Tamara Júlia, Csapody Nóra, Szigeti Matyás

K.Gy.M.: Komoly, több körös felvételi volt. Írtak filmtervet, le is forgattak belőle jeleneteket, rendezési gyakorlatot szerveztünk nekik, színészhallgatókkal, operatőrrel. Szóval az írástól a rendezésig voltak feladatok, közben beszélgettünk velük, és így kiderült, hogy kik azok, akikkel valószínűleg jól együtt tudunk dolgozni.

M.Z.: Ebből a szempontból az első és a második év elválik egymástól.

Azt hittem, ez egyéves képzés.

M.Z.: Ahhoz, hogy alacsonyan tudjuk tartani a részvételi díjat, támogatókat kellett találnunk. Ez mostanra sikerült. Mostanra vált biztosítottá, hogy lesz második év is, ezért eddig erről nem beszéltünk. Az első évben olyanokat akartunk felvenni, akikben látjuk az alkotóerőt, a filmes gondolkodásmódot, és a képzeletnek azt a szintjét, ami szerintünk kell ehhez a szakmához.

Viszont azt sem akartuk, hogy valaki csak azért maradjon ki, mert nincs elég filmes tapasztalata. Egy alkotói dosszié volt az első forduló, ami egy megadott téma köré épített képzeletgyakorlat volt, szabadon lehetett fikciós és dokumentum szövegeket, képeket, gondolatokat mixelni, szóval nem igényelt különösebb szakmai ismereteket. A második fordulóban aztán bedobtuk őket a mély vízbe. De vettünk fel olyanokat is, akikről ebben a fordulóban nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudnak még eligazodni egy stábban, viszont ahogy tébláboltak forgatási környezetben, az nagyon ígéretes volt, mert nem játszották meg magukat, hanem valódi keresésben voltak.

A második évben az fog történni, hogy az első hatos csoportból lesz valószínűleg két-három ember, aki vagy nem akar tovább jönni vagy nem visszük tovább. Ezért megnyílik két-három hely a második évre: ide olyanoknak a jelentkezését várjuk, akik már önállóan jegyeznek legalább egy rövidfilmet vagy más fikciós videót. 

Már lehet jelentkezni a Castorp Filmes Képzőműhely másodéves osztályába a 2022/23-as tanévre!

2 fő csatlakozhat a tavaly indult csoporthoz az ősszel kezdődő második tanévben. Olyan 18 és 26 év közötti fiatalokat keresnek, akik rendezőként már készítettek legalább egy saját munkát (rövidfilmet, klipet, egyéb fikciós videót).

Kérjük a jelentkezőket, hogy a következő anyagokat küldjék el, 2022. augusztus 14. éjfélig, a castorpbudapest@gmail.com címre:

• Legalább egy saját rendezésű munka megtekintő linkje (max. 3)
• Szabad szöveges bemutatkozás inspirációkról, tervekről (min. fél oldal)
• CV (telefonszámmal)

További infó a Castorp honlapján található.

Workshop Váradi Gergely színésszel

Lesz egy újabb kezdő osztály is?

M.Z.: Nem, arra nincsen kapacitásunk. Majd jövőre.

Egy év tanítás után jobb rendezőkké váltatok?

K.Gy.M.: Sokat ad, ha minden héten van egy olyan alkalom, amikor három vagy hat órát beszélgethetek a filmezésről. Felelősséggel tartozom nekik, hiszen velünk konzultálnak, olvassuk a filmterveiket, forgatókönyveiket. Ez az egész mozgásban tart, jót tesz nekem. Megszerettem ezt az elmúlt egy évben, és várom a következő évet. Hamarosan bemutatjuk a Jövő nyarat, vágunk egy egész estés kísérleti dokumentumfilmet, és eközben folyamatos diskurzusban vagyok velük és Zolival, Petrával.

M.Z.: Én pedig most készítek elő egy nagyjátékfilmet, ami ősszel fog forogni. Azt vettem észre, hogy sokkal türelmesebb vagyok a stábbal, és ez szerintem a Castorpnak köszönhető. Nagyon bele tudok pörögni a saját határozottságomba, és ekkor néha nem hallom meg, amit más mond. Mindig is tudtam, hogy ez egy probléma nálam, és ezt most megtanultam egy picit jobban kezelni. Ezekre a srácokra muszáj nagyon figyelni, mivel nagyon különböző a ritmusuk és az alkatuk. Ahhoz, hogy jól tudjak nekik segíteni, és megértsem, hogy mi van velük, meg kellett tanulnom még jobban figyelni, és ez rendezőként most baromi jól jön.

Mit láttok a résztvevőkön, egy év alatt mennyit fejlődtek?

K.Gy.M.: Nagyon változó. Nekünk öt év sem volt elég, amikor egyetemre jártunk. Ők most egy évet csináltak végig. Lassan megértik, hogy ez egy hosszú távú munka, és hogy milyen sok részfeladatból áll. Szembesülnek azzal, hogy ez egy nehéz terepen végzett, de csodálatos elfoglaltság.

A mostani hatosból láttok olyat, aki eljuthat odáig, hogy nagyjátékfilmet csinál, és a nagyközönséghez is eljut a mozifilmje?

K.Gy.M.: Igen, látok. De lehet, hogy sorozatot készít majd valamelyikük, vagy dokumentumfilmet.

Werkfotó Csapody Nóra rövidfilmjének forgatásáról

M.Z.: Szerintem ezt jelenleg még nem lehet tudni. Egy óriási energialöketet kapnak most, a hagyományosabb filmiskolákhoz képest ez egy sokkal nagyobb dózis. Van, aki úgy reagált, hogy kiütötte, más meg rakéta üzemmódba kapcsolt. De ez megtévesztő, hiszen egy belső alkotói útról van szó. Lehet, hogy aki most látszólag elkábult, az egy mély munkába kezdett belül, amiből majd csoda születik, és az is lehet, hogy aki most hasít, az utána kiég. Abban viszont biztos vagyok, hogy a nagy részük valamilyen módon fog filmet csinálni.

Ezt úgy érted, hogy el fognak tudni helyezkedni a filmiparban?

M.Z.: Olyan embereket keresünk, akikben borzasztó erős, törhetetlen alkotni akarás van. Csinálnak helyet maguknak.

A két éves képzés után lesz egy papírjuk a Castorp Filmműhelytől. Ez mit fog érni?

M.Z.: Papírjuk sem lesz. Nem kell papír.

K.Gy.M.: Jó emlékeik lesznek, nem-tudom-hány-percnyi filmjük és sok szakmabeli ismerős, akit ebben a körben ismertek meg.

M.Z.: Be tudnak majd menni egy producerhez, hogy letegyék az asztalra a rövidfilmjüket, mellé pedig a forgatókönyvüket, és a producer azt mondja, ebben látok fantáziát. És bátorsággal és erővel képviselve a saját ötleteiket képesek lesznek annyi embert inspirálni, hogy összefogva velük el tudják készíteni a filmet.

Nektek elsősorban a low-budget filmkészítésben van tapasztalatotok, erre a típusú filmezésre készítitek fel őket?

M.Z.: Ha az ember egy kezdő színésszel áll egy réten, és egy Canon fényképezőgép van nála akkor is el kell eldöntenie, hogy hova tegye ahhoz, hogy elmesélje a pillanatot, pont ugyanúgy mint egy hatalmas épített díszlet közepén egy sztárral szemben, ahol 120 ember nyüzsög körülötte, ilyen szempontból univerzális dolgokról beszélgetünk. De a low budget, amiben Petra, Gyuri és én is működünk azért jó iskola, mert nem lehet szorongásoldásra használni a profi workflow-t. Fel kell találni mindent elölről, a mozi, mint találmány a teljes ártatlanságában és veszélyességében ott áll veled szemben.

Filmklub a Castorpnál

Milyen jövőbeli terveiket vannak a Castorppal?

M.Z.: A Manyival és remélhetőleg producerek és forgalmazók bevonásával azt tervezzük, hogy a Castorp koncentrikus körökben fog nőni. Filmklub már az első évben is volt, most egy podcastot is el fogunk indítani. Nagy erőkkel dolgozunk azon, hogy legyen egy rendhagyó forgalmazó ága is, és áttérve a távlati célokra, szeretnénk egy saját mozit is. Forgalmazóként elsősorban a magyar szerzői filmre specializálódnánk, a podcastben feltörekvő fiatal magyar kritikusoknak adnánk lehetőséget, hogy formabontó módon szólítsák meg a saját korosztályukat. Ezek a tervek organikusan következnek abból, ahogy a Castorp működik, magához vonzza azokat a huszonéves korosztályból, akiknek szeretnének tenni valamit a magyar szerzői filmért.

Mikor láthatjuk az első Castorp-filmeket?

M.Z.: Az első év legjobb filmjeiből ősszel tervezünk egy nyilvános vetítést.

címlapkép: Moll Zoltán és Kárpáti György Mór