Ahogy Mundruczó Kornélék, úgy ti is FreeSZFE polót viseltetek a velencei fesztivál egyik nyilvános eseményén. Összebeszéltetek velük, és ez egy közös terv volt, vagy saját felindulásból vettétek fel?
Nem beszéltünk össze. Vegyes érzés volt, hogy mi Velencében parádézunk, miközben tüntetők állnak sorfalat az egyetemünktől a Parlamentig. Le kellett küzdenünk magunkban az ebből fakadó zavarodottságot. Arra jutottunk, hogy megkerülhetetlen, hogy valamilyen módon kinyilvánítsuk a véleményünket. Nekem ez volt az első alkalom, hogy politikai témában nyilvánosan állást foglaljak. Már amennyiben ez politikának számít.
Szerintem annak, kultúrpolitikának.
Az SzFE-ügy túlmutat azon, hogy valakinek jobb- vagy baloldali nézetei vannak. Politikai hovatartozástól függetlenül sokan álltak ki az Egyetem autonómiája mellett. Nem csoda, mert a színházi kultúránk nemzeti kincs. Akiben van egészséges nemzeti öntudat, annak ez világos kell, hogy legyen.
Horvát Lili, a film rendezője és Stork Natasa a velencei filmfesztiválon
Az SZFE-n többek között a te osztályvezető tanárod, Zsámbéki Gábor is felmondott tiltakozva a modellváltás módja ellen. Milyen volt a viszonyod vele?
Az ő merész döntésének köszönhetem, hogy bekerültem az egyetemre. Minden észérv ellenem szólt. A felvételire színészi előképzettség nélkül, teljesen avatatlanul érkeztem. A film érdekelt, a színházról szinte semmit nem tudtam. Súlyos beszédhibám volt. A bent ülő beszédtanár azt mondta, ha föl is vesz Zsámbéki, ő nem foglalkozik velem, mert lehetetlennek tart. Zsámbéki valamiért mégis bízott bennem. A felvételin ki volt téve a terem közepére egy díszlet ajtó. Azt kérte, hogy jöjjek be rajta. Nem tudtam, mit kellene csinálni, hogy hogy jön be egy színész egy ajtón, úgyhogy csak bejöttem. Ő meg felvett.
Számomra a Felkészülés a hidak filmje. A Szabadság-híd feltűnik az elején, később többször is, aztán a végén is fontos szerepet kap. Számodra mit szimbolizál a híd a filmben?
Még mindig a technikai dolgok jutnak eszembe róla. Például az a végeláthatatlanul hosszú hajnal, amikor futnom kellett rajta oda és vissza a magassarkú csizmában. Ez egy pótforgatási nap volt, akkoriban Svájcban játszottam minden este. Előadás után felszálltam egy repülőre, haza sem mentem, rögtön vittek a reptérről a forgatásra. Ebben az állapotban futottam oda-vissza a Szabadság-hídon. Amikor arra járok, a mai napig ez jut eszembe.
Maly Róbert operatőr ezt egy másik hídról vette fel?
Egy hajóról. Nem sokkal a Hableány-katasztrófa előtt. Azt hiszem, a hidas felvételnél pont nem a Hableányon volt a stáb, de előtte mi is forgattunk azon a hajón. Az a rész végül kimaradt a filmből. Emlékszem, a forgatás szünetében bemehettem a kapitányhoz, aki kedvesen mutatta, hogyan kell kormányozni. Megrázó volt később a hírekben olvasni róla.
Volt más is, amit felvetettek, és végül kimaradt a filmből?
Más összefüggő jelenet, ha jól emlékszem, nem maradt ki, de például többet “sírtam”a forgatáson, mint amennyi bekerült a filmbe. A történet elején, amikor a híd lábánál Márta hiába vár Jánosra, egy idő után kétségbeesetten zokogni kezd. Amikor még a forgatás előtt, a helyszínen próbáltuk ezt a jelenetet, odajött hozzám egy nő, hogy megvígasztaljon. Azt mondta, hogy nem tudja, mi történik velem, de hadd öleljen meg. Nem akartam kiábrándítani, hogy ez csak egy próba.
Nem volt gyanús nekik, hogy van egy kamera és egy stáb melletted?
A próbán csak Lili volt ott és Robi egy kézikamerával, egyáltalán nem volt feltűnő.
A film főhőse, Vizy Márta otthagyja a jól fizető amerikai állását egy szerelem igéretéért. Rá tudtál erre az érzésre csatlakozni? Benned is megvan ez a vágy, hogy feladod, amid van, és valami újba kezdesz bele?
Vizy Márta teljesen nem rúg fel mindent. Az állását otthagyja, de a hivatását nem. Nem vágyom rá én sem, hogy feladjak mindent, de el tudom képzelni, hogy valami annyira megérint, hogy újratervezzem miatta az életemet.
Idegsebészt játszol a filmben, örömmel merültél el ennek a szakmai részében?
Számomra ez egy teljesen új és idegen világ, ezért nagyon izgalmas volt. A színészi munka nagy ajándéka, hogy az ember bepillanthat különbözó szakmák kulisszái mögé. A forgatást megelőzően hetente jártam az Amerikai úti Idegtudományi Intézetbe. Hajnali 5 és fél 6 között értem be, részt vettem orvosi konzíliumokon, viziteken, rendelésen és műtétekre is bemehettem. Dr. Vitanovics Dusán idegsebész volt a mentorom, aki amúgy Till Attila Tiszta Szívvel című filmjében és Flieaguf Bencénél is többször szerepelt. Maratoni napok voltak ezek, sokszor este 10-kor végeztünk.
Színészként ilyenkor mit figyelsz, gesztusokat, mozdulatokat, amiket majd leutánozhatsz?
Nem annyira utánzásról van szó. Nem konkrét gesztusokat figyelek, hanem igyekszem magamba szívni az egésznek az atmoszféráját. Meg kellett tanulnom természetesen viselkedni, otthonosan mozogni ebben a közegben.
A viziteken a betegek tudták, hogy nem vagy orvos?
Az volt a feladatom, hogy ne vegyék észre. Egyébként nagy varázserőnek éreztem, hogy szép lassan megtanultam orvosnak tűnni, először köpenyben, aztán nehezítésként már köpeny nélkül is. Amikor a Péterffyben forgattunk, minden hajnalban jött értem egy taxi. Beültem, és próbáltam átgondolni az előttem álló napot, de a sofőrök mindig megkérdezték, hogy a kisasszony mit csinál ott ilyen korán. Eleinte mondtam, hogy hát színésznő vagyok, és forgatni megyek. És akkor jöttek végeláthatatlanul a kérdések, hogy leszek-e meztelen a filmben, van-e szexjelenet, stb. Egyik hajnalban beszálltam a kocsiba, és hirtelen ötlettől vezérelve azt válaszoltam, hogy orvos vagyok, és műtétem lesz. Több kérdés nem volt.
És szakkönyveket olvastál a témában?
Azokat nem, viszont Henry Marsh angol idegsebész önéletrajzi könyvét igen (Kezemben az életed – egy idegsebész vallomásai a címe – a szerk.), amelyben a személyes élményeiről vall. Azoknak a helyzeteknek a mentális kezeléséról ír, amikor emberek sorsáról kellett felelősen döntenie. Nagy hatással volt rám ez a könyv, és színészileg is sokat adott.
Gyanúsan hasonlít arra, amit a Bodó Viktor által játszott idegsebész, Drexler János írt a filmben.
Milyen szemfüles vagy! Így van. Egyik nap lelkesen mentem be a castingra, és mondtam Lilinek, hogy találtam ezt a könyvet. Erre mondta, hogy ő is olvasta. Egyébként a filmben, amikor Márta otthon végigolvassa Drexler könyvét, akkor ez a könyv van a kezemben, csak a borítóját cserélték ki.
Ez egy szerelmi történet. Jól éreztem, hogy emellett azért a magyar egészségügy helyzetével is foglalkozik? Hosszú sorokat, ideges orvosokat lehet látni a filmben.
Köztudott, hogy szenzációs orvosaink vannak. Sok közülük világklasszis. Szerintem egyébként nagyon érzékenyen mutatja be a film a magyar kórházak helyzetét. Elég objektív képet fest, ami sok esetben szomorú, de látszik az is, hogy nagyon magas a szakmai színvonal. A valóság az, hogy kevés a nő a sebészek között. Érdekes helyzet volt belépni ebbe az alapvetően férfi közösségbe. Márta kap is néhány ellenséges megjegyzést a kollégáitól. Fontos volt számomra, hogy a lehető legelegánsabban reagáljak ezekre a helyzetekre, hogy semmi sértettség ne legyen benne. Ez is árnyalja Márta karakterét.
Nagyon tetszett az a jelenet, amikor megtalálod a hálapénzt rejtő borítékot, aztán kétségbeesetten futsz a család után, hogy visszaadd a pénzt. Jó volt látni, hogy vannak ilyen orvosok is.
Mivel Amerikában nem forgathattunk, fontos volt minden olyan helyzet, amiben megnyilvánulhat Márta amerikai múltja. Nem feltétlenül az “erkölcsi magasságai” miatt nem fogadja el a hálapénzt, hanem azért, mert Amerikában nem így működik az ellátás. Számára ez egy teljesen idegen dolog.
A film azt a kérdést feszegeti, hogy mi is valójában a szerelem. Korábban mondtad, hogy te egy ösztönös színésznő vagy. Próbáltad magadban megfejteni, hogy mi a szerelem, vagy hagytad, hogy az ösztöneid vezéreljenek?
Is-is. Minél inkább definiáljuk az érzelmeket, annál nehezebb őket megélni. Színészként hallgattam az ösztöneimre, de próbáltam ésszel is felfogni, hogy került Márta ebbe a helyzetbe. Szerintem a film azt mondja, hogy a szerelemnek ez a kezdeti fázisa nem csak színtiszta romantika, hanem egy módosult tudatállapot is. Van ebben az állításban valami hétköznapi, mégis extrém, és ez nagyon tetszik benne.
Számomra romantikus, hogy a szerelmet egy olyan erős érzésnek festi meg, amitől az illúzióit valóságként éli meg a főszereplő.
Az az érdekes a szerelemnek ebben a korai szakaszában, hogy mennyire szubjektív. Ironikus módon nincs sok köze a másik emberhez, hogy mit érez a másik, hogy az ő fejében mi van. Ez egy teljesen individuális állapot.
A szerelem egy önző dolog?
Önzőnek nem mondanám. De az ember a saját víziójába szeret bele.
Most éppen egy megfejthetetlen jelenséget próbálunk megfejteni.
Igen, de ha meg lehetne fejteni, akkor nem szólna ennyi film róla.
Az angol orvosi szakszöveget vagy az Isteni műszakhoz a horvát szöveget volt nehezebb megtanulni?
Ezeket tavaly felülmúlta egy svájci előadás, ahol másfél órán keresztül játszottam németül, és az élesben ment, tehát nem lehetett hibázni. Betűről betűre tanultam meg a szöveget, mivel csak egy kicsit beszélek németül.
Jó a memóriád? Belőlem sajnos pár hét alatt kiürülnek a bemagolt szövegek. Fel tudod idézni az Isteni műszak horvát szövegét?
[Stork Natasa horvátul kezd el beszélni, aztán másfél mondat után elakad.] Foszlányok maradtak meg ebből, mintha álmok jönnének vissza. Olyan a memóriám, mint egy gardróbszekrény: egy ideig pakolom-pakolom bele a dolgokat, aztán egyszer csak betelik. Akkor helyet kell csinálni az újaknak.
A Veszélyes lehet a fagyi forgatásán azt mondtad, hogy egy szerep eljátszásához fontos neked, hogy referenciafilmeket nézz. A Felkészüléshez miket néztél meg?
Lili ajánlására megnéztem pár filmet, például a Lust, Cautiont, de én is keresgéltem. Akartam látni például, hogy miben mutatkozik meg, ha egy nő negyven éves. Elkezdtem levadászni a kedvenc színésznőim filmjeit, amiket ilyen idős korukban forgattak. Néztem többek között Gena Rowlands-ot és Faye Dunaway-t. Foglalkoztatott az az “amerikai nőtípus”, akik között Márta él. Sokkal nagyobb az önbizalmuk, magabiztosabbak, és ez távolabb van a klasszikus magyar nőideáltól, amit inkább jellemez a szerénység és a visszafogottság. Arra törekedtem, hogy a magabiztosság felé mozdítsam el a karaktert, legalábbis a munkája terén. A szerelmi életében Márta nagyon sebezhető.
Bodó Viktor korábban a tanárod volt, most együtt játszottatok a filmben.
Megtisztelő, hogy az egykori tanárommal játszottam együtt. Már a főiskola előtt is meghatározó színházi ember volt számomra. Ő kellett ahhoz, hogy megszeressem a színházat.
„Emlékszem, még gimnazista koromban egy Bodó Viktor-előadás volt, ami először felkavart” - nyilatkoztad hat éve a Magyar Narancsnak.
Ez az Attack című előadás volt. Egészen más volt, mint amit addig láttam. Valami számomra addig ismeretlen természetesség és humor áradt belőle.
.jpg)
Bodó Viktor és Stork Natasa a filmben
Számomra a sétálós jelenet a film érzelmi csúcspontja, ott voltam a legboldogabb a moziban. Te hogy élted meg azt a jelenetet?
Viktornak ezek voltak az első forgatási napjai. Azt hiszem, két nap alatt vettük föl a sétát. Azzal viccelődött, hogy nem érti, milyen film ez, amiben csak Budán sétálgat két ember. Én a műtét jelenetet tartom még ilyen `csúcspontnak`. A közös, koncentrált munka nagyon szexi tud lenni.
A te kezedet látjuk, amikor Vizy Márta egy ember agyát műti?
Azok a képek, amiken az agyat látjuk és az operáló kezeket, egy igazi műtéten készültek. Csak Maly Róbert operatőr volt benn egy - a sterilitás miatt - befóliázott kamerával.
A film elején Bodó Viktor azt állítja, hogy nem ismer téged. Ez téged annyira felzaklat, hogy elájulsz az utcán. Az elesést el lehet játszani, vagy tényleg el kell esni, hogy az igazinak hasson?
Nem okozott nehézséget. Tanultuk az egyetemen. Egyébként meg volt egy kaszkadőr, aki ellenőrizte, hogy hiteles legyen az esés. Már máskor is hasznosítottam ezt a “tudást”: mérges voltam egy próbán, azt éreztem, hogy nem történik semmi. Fogtam magam, és összeestem. Elsőre mindenki megijedt, aztán hirtelen minden a helyére került. Végül benne is maradt az előadásban.
Sokáig elkerültek a filmes főszerepek, most kettőt is eljátszhattál egymás után. Régi vágyad teljesült?
Igen. Nagyon boldog vagyok. De szorongó típus is. Mindig találok valamit, amin lehet izgulni.
Mi kell ahhoz, hogy a Felkészülésbe tett színészi munkád miatt ne izgulj, és elégedett legyél vele?
Ha majd az unokáimnak megmutatom a filmet, és ők is jónak találják.
