Legnagyobb sikerét a Munkácsi Miklós kisregénye alapján, 1982-ben készült Dögkeselyűvel aratta. A film egy mérnökből lett taxisofőr kálváriáját mutatja be, aki profi tolvajok áldozatául esik, de hiába fordul a rendőrséghez, nem hisznek neki. Az elvált, adósságban úszó férfi tehetetlen dühében maga kezd nyomozásba, majd önbíráskodásba.
A fordulatos, hatásos, drámai végű akciófilm egyaránt meghódította a kritikusokat és a közönséget, közel hatvan országban mutatták be; a Berlinalén, ahol Arany Medve díjra jelölték, megkapta a közönségdíjat. Az elmúlt évtizedekben sem vesztett népszerűségéből, máig a magyar bűnfilmek etalonjának számít, hatása szinte minden azóta készült krimiben tetten érhető, de hiteles miliőteremtése miatt akár kordokumentumként, kemény társadalomkritikaként is értelmezhető.
Cserhalmi György ikonikus alakítását, ahogy az ellenséges világgal dacoló, sokat kockáztató, lecsúszott magányos hős figuráját megformálta, a korabeli kritika Charles Bronsonhoz, a film lehangoló végét pedig a Bolond Pierrot befejezéséhez hasonlította. Ragályi Elemér operatőr képein Budapest nyomasztóan szürke városi dzsungelként jelenik meg, az autós üldözés pedig a hollywoodi filmekhez hasonlíthatóan izgalmas. Bővebben a Dögkeselyűről a film bemutatójának negyvenéves évfordulóján írtunk.
A vetítésen András Ferenc rendező, Ragályi Elemér operatőr, Cserhalmi György és Kiss Mari színművészek elevenítik fel a forgatással, a filmmel és a közös munkákkal kapcsolatos emlékeiket.
