Pigniczky Réka: “Ez a film az identitáskeresésről, az érzelmekről szól, amit nagyon nehéz megmutatni, de a Csempelevélnek sikerült.“ Salamon a Hun volt hun nem volt című filmről elmondta, a magyarság eredetéről, az őseredet kutatásról szól. Legnagyobb hibája, hogy nehéz eldönteni, hol ironizál a film és hol nem. Formailag ezért nem annyira kiforrott, mint a legjobbak a mezőnyben. Ennek ellenére nagyon érdekes film. Boronyák Rita véleménye: “Én ezt csak ál-dokumentumfilmként tudom értelmezni…”

Az örök Szemle-téma: dokufilmek és játékfilmek - külön vagy együtt?

Szalai Györgyi a közönség köréből feltett néhány általa költőinek titulált kérdést: “Aki nem látta ezeket a filmeket, mikor tudja megnézni, mert úgy tűnik, hogy a dokumentumfilm légüres térben mozog. Mi lesz az elkészült dokumentumfilmek sorsa? Mennyi pénzből készülnek a dokumentumfilmek? Mert nulla forintból nehéz minőséget produkálni. A Főiskolán ki tanít dokumentumfilmet?”
Salamon vélasza: "Almási Tamás."

Szalai  Györgyi: “Miért nem a nagy öregek, mondjuk Sára Sándor? Miért nincs a dokumentumfilmeknek külön szemléje? Az ott kiválasztott filmeket akár a játékfilmszemle alatt is be lehetne mutatni.”

A közönség köréből újabb kérdés érkezett: mennyire van jelen az idei filmekben az a társadalmi és szociális válság, ami az országot jellemzi?
Babiczky László: “Ezekben a filmekben jelen van a társadalmi érzékenység, sokkal inkább, mint a televízió műsoraiban. De a pénztelenség nagyon komoly gondokat okoz. Egyre kevesebb alkotóközösség van, ami biztosítani tudja a megfelelő feltételeket.” Salamon: “Azt tapasztaljuk, hogy az értékes témákat a bulvár média elhappolja a dokumentumfilmesek elől, mert gyorsabban hozzá tudnak nyúlni.“

Tóth Klára

Muharos Attila a közönség soraiból megkérte a zsűrit, hogy konkrétan mondják el, melyik filmről mit gondolnak. Salamon: “Nem tudunk 31 filmről külön-külön beszélni, de akkor jöjjön a tiéd. A Nővérek várólistán, a te filmed nagyon érdekes.” Lugossy László: “Rám nagyon hatott ez a film, mert emberi arcát mutatja egy problémának. Az Ormánság senkié se ugyanilyen, mindkettőben a rendszerváltás előtti idő jelent referenciapontot. Azért jó, hogy a dokumentumfilm és a játékfilm egy szemlén látható, mert így talán átkerülnek gondolatok a dokumentumfilmekből a játékfilmbe.” 

Babiczky Lászlót megszólították a közönség köréből, mert azt nyilatkozta a Filmhu-n, hogy a dokumentumfilmesek között is rengeteg a megélhetési filmes.
Babiczky: “Én csak arra próbáltam célozni, hogy a kuratóriumban nem nézik meg, hogy az a film hová fut ki, az alkotók viszont aszerint írnak szinopszist, hogy mire lehet pénzt kapni.”

Ez követően Szomjas György kért szót, majd elmondta: “Az önálló dokumentumfilmes szemle valóban nagyon indokolt lenne, de ahhoz össze kell fognia a szakmának.”

Salamon: “Én minden erőmmel küzdeni fogok az ellen, hogy külön dokumentumfilm-szemle legyen. A versenybe kerülő dokumentumfilmek számát radikálisan csökkenteni kell, az javítana a körülményeken is. A kritikusok és a külföldiek egy külön dokufesztiválra nem jönnének el, ezért a filmjeink tovább veszítenének a publicitásukból. Muszáj küzdeni a dokumentumfilm elszigetelődése ellen, inkább egy erős és jól szelektált szemlét kell szervezni, de nem különválni. A szervezésen javítani kell, mert most is összecsúszott két fontos szakmai program (a Media Desk és ez), ezért vagyunk csak negyvenen itt.”

Végezetül a nézők köréből érkezett több hozzászólás és felvetés, az egyikkel, hogy a főcímet levéve kellene elbírálni a dokumentumfilmeket, a zsűri is egyetértett. A közönség hozzászólásai elsősorban a külön dokumentumfilm-szemle ellen, illetve mellett szóltak, de egységes nézőpont nem alakult ki a beszélgetés résztvevői között.