"Az embernek kettős érzése van a filmmel kapcsolatban: csak a szövegre figyelne, időnként megállna, visszatérne egy-egy gondolatra, vagy pedig hagyná peregni szó nélkül a képeket, amelyek a maguk hangtalan módján szintén felépítik a művet. "Forgács nem annyira plasztikus, mint Gianikian, nem annyira dialektus, mint Harun Faroki, mégis erősen szárnyaló" - állapítja meg a Libération.