Díjak

A legjobb európai operatőr díját Anthony Dod Mantle kapta a 28 nappal később és aDogvillecímű filmek fotografálásáért. Az egyik életműdíj tulajdonosa szintén operatőr: Carlo di Palma. Az olasz művész Michelangelo Antonioni Nagyítás című filmjének fényképezésével vált közismertté. Sokat dolgozott Woody Allennel, többek között a Hanna és nővérei, A rejtélyes manhattani haláleset és az Agyament Harry című filmekben.

A Good bye, Lenin! férfi főszereplője, Daniel Brühl lett az év európai filmszínésze, a legjobb forgatókönyvnek járó díjat Bernd Lichtenberg kapta. A legjobb európai filmszínésznő a zsűri szerint a brit Charlotte Rampling, Francois Ozon Swimming Pool című filmjében nyújtott alakításának köszönhetően, ahol Rampling egy megfáradt angol krimiírót alakít. Az év európai filmrendezője a dán Lars von Trier lett Dogville című alkotásáért. A dán rendező 2000-ben a Táncos a sötétben című művéért a legjobb európai filmnek járó díjat kapta meg. A filmkritikusok európai díjában (FIPRESCI) az olasz Marco Bellocchio részesült Jó napot, éjszaka (Boungiorno, notte) című alkotásáért és életművéért. A Felfedezések kategóriában a Hukkle tavalyi sikere után idén az orosz Andrej Zvjagincev velencei nagydíjas alkotása, a Visszatérés kapta a korán elhunyt német rendezőről, Rainer Werner Fassbinderről elnevezett elismerést.

Életmű

Claude Chabrolt a francia Hitchcocknak is nevezik suspense-szel telített történetei és alkotói termékenysége miatt. A francia rendező eddig hatvanhat filmet készített. A Cahiers du Cinema filmkritikusi köréből indult ő is, mint annyi más újhullámos rendező. Első filmjét, a Szép Serge-t családi örökségéből finanszírozta. Az 1958-ban készült alkotás új utat nyitott a francia film történetében. A szereplők természetes játéka és a megvalósítás egyszerűsége éles ellentétben állt a stúdiófilmek és a „papa mozijának” mesterkéltségével. Az 1959-ben készült Unokafivérek a berlini filmfesztiválon Arany Medvét nyert. A tragikus szerelmi történet Francois Truffaut Négyszáz Csapás-a és Jean Luc Godard Kifulladásig-ja mellett a francia újhullám egyik sokat idézett alapműve lett. 

Chabrol hamar lecsatlakozott a formabontó kísérletezés irányáról és inkább a zsánerfilmeket és a kommersz történeteket részesítette előnyben. Az olykor újsághíreken alapuló forgatókönyvek könnyen emészthető, szórakoztató mesék az emberi társadalomról, a mindennapi életről, és a bűnről. Filmkészítési stílusa könnyed és elegáns, formailag letisztult – fogalmazásmódja viszont olykor szarkasztikus felhanggal bír. Napjaink nagy túlélője ő, az élő klasszikusok egyike. Az Európai Filmakadémia életműdíját félévszázados alkotói munkájáért kapja.

„Hiszek az európai moziban. Az európai film jövője a nemzetközi összefogásban, a nemzetközi filmekben van”, nyilatkozta a díj átvételekor Chabrol.

Nem kell félteni minket

Wim Wenders hat európai rendezőszakos hallgatót kért fel egy-egy két perces kisfilm elkészítésére. Az izlandi, spanyol, francia, német és ír rendezők mellett Magyarországot Galambos Attila képviselte. Wenders mindenkinek más-más feladatot adott: Galambostól operatőri hommáge-t kért. Az etűd 16 mm–es filmre forgott és három részből áll, tudtuk meg Blaumann Edittől, a film látványtervezőjétől. Az első rész Illés Györgyről szól. A második rész főszereplője Zsigmond Vilmos. Az operatőrnek a negyvenes években állítólag megjósolta egy cigányasszony, hogy ezerkilencszázhetven körül nagy szerencse fogja érni. Valóban: Zsigmond Vilmos Oscar-díjat nyert a Harmadik típusú találkozások-ért. Az 1997-ben Európa Filmdíjra jelölt Máthé Tibor (Wittmann fiúk) operatőr volt az utolsó hommáge alanya. A kisfilmmel mind Wenders (aki saját kezűleg vágta át a film feliratát), mind a közönség igen elégedett volt. Az operatőri díj átadása előtt levetített etűdöt a konferanszié a következőképp kommentálta: „úgy tűnik nem kell félteni a magyar filmgyártás jövőjét.”