Kevésbé érhette villámcsapásként az invázió híre azokat, akik követték az elmúlt évek ukrán dokumentumfilmjeit. A leghíresebb ukrán rendező, Szergej Loznica Maidan című filmje a 2013-2014-es kijevi tüntetéssorozatot vizsgálta és követte végig, amely az orosz támogatottságú Viktor Janukovics elnök megbuktatásához vezetett, majd a rendező Donyeci történetek címmel az Ukrajna és az oroszok által támogatott Donyeci Népköztársaság között egyre súlyosabbá váló helyzetet dolgozta fel.
A nagymúltú filmes mellett fiatal ukrán alkotók is feltűntek a nemzetközi színtéren: Iryna Tsilyk The Earth is Blue as an Orange című, a donyeci bombázások elől rejtőző család életét feldolgozó munkájával elhozta a Sundance World Cinema Documentary díját, Alina Gorlova filmjeit pedig Németországban és Hollandiában is díjazták, illetve a Verzió Filmfesztivál is vetítette budapesti programjában.
Örökké esni fog
Gorlova filmjét először 2018-ban láthatta a magyar közönség, a Semmi sem mutatja egy nő terápiás folyamatát követi, aki leszerelt katonaként a háborúból hazatérve poszttraumás stresszel küzd. A rendező beszélgetésekben mondatja el a nővel, milyen helyzeteket élt át a háború során, és hogy ez milyen hatással van rá. Oksana Yakubova elveszítette a kapcsolódási pontokat mindennapi életével, élményei ébren is rémálomszerűen törnek rá, nem bírja az erős hangokat és a zsivajt. Gorlova a beszéd, a megosztás gyógyító erejével segíti a nőt, aki számára a háború nem ért véget a leszereléssel.
Következő, Örökké esni fog című filmjében merőben más stratégiát választott a háború átszőtte hétköznapok bemutatására. A főszereplő ezúttal egy anyai ágon ukrán, apai ágon kurd fiú, Andriy, aki a szíriai háború elől menekült Ukrajnába, a szintén háborús övezetté váló Luhanszk régióba. Gorlova ezúttal nem beszélget a kamera előtt a fiúval, nem értelmezi és magyarázza helyzetét, ehelyett megfigyeli munkáját, a családjával töltött időt, ingázását különböző kultúrák között.
Az Örökké esni fog dramaturgiájában és vizuális nyelvében is távolságtartó. Első felvonásában csak az ukrán vidéket látjuk, az orosz határ felé igyekvő tömegeket, a gyártósoron készülő tankokat. Andriy csak később tűnik fel, amikor a Vöröskereszt 100. évfordulójára rendezett ünnepségén mond beszédet, Gorlova pedig életének különböző fejezetein vezet végig minket.
Örökké esni fog
Ez a távolságtartás hitelessé és átélhetővé teszi Gorlova nézőpontját: Andriyt először a Vöröskereszt színpadán állva, a nyilvánosság felé vállalt arcán keresztül ismerjük meg, és csak lassan, a környezete megismerésével kerülünk közelebb konfliktusos identitásához. Bár az interjúkból kiderül, hogy a rendező közeli, baráti viszonyban volt a forgatás alatt a fiúval, nem mutatja például a fiú vallással kapcsolatos bizonytalanságait sem, nem faggatja a fájdalmairól és nem keresi azokat a helyzeteket, ahol a fiú beszélhetne vívódásairól.
Sokszor elkalandozunk a szereplő mellől, elkísérjük a hideg ukrán vidékre, ahol az önkéntesek időseknek osztanak a fűtéshez szükséges kellékeket, Berlinbe, a bátyja esküvőjére, egy Pride felvonulásra és Szíriába, hogy kurd fiatalok között végre újraélhesse gyermekkora kulturális közegét. A film egyik markáns esztétikai választása, hogy az események színtelenül követik egymást, a fekete-fehér képeken olyan természetes egymásutánban váltakoznak a különböző helyszínek, mint ahogyan Andriy életében is összefolynak. Emellett a fekete-fehér kiegyensúlyozza az eseményeket, hangsúlyozva ezzel, hogy mindez, amit látunk, ha nem is szó szerint, de egymással egyidejűleg, párhuzamosan történik. Ezt az egyidejűséget gyakran a képek kompozíciója is érzékelteti: Andriy bátyjának esküvői fotózása a háttérbe szorul, miközben az előtérben egy idősek otthonáról hallgatunk egy beszélgetést.
A fekete-fehér képek sokak számára meglepőnek hatottak egy dokumentumfilm esetében ezzel kapcsolatban a rendező úgy nyilatkozott a Cineuropának: „Nagyon sok megjegyzést hallottam ezzel kapcsolatban, voltak, akik azt mondták: »Úgy kell megmutatnunk a háborút, ahogyan az van.« Ez számukra azt jelentette, hogy nagyon kegyetlen és durva. Megértem ezt az érvet, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy jó döntést hoztam - élményt akartam teremteni a néző számára. Senki sem mondja, hogy a háború ne lenne rossz, de akkor miért történik újra és újra? Talán csak a pszichénk része?”
Semmi sem mutatja
Gorlova mindkét filmjében a pszichében folytatódó háborúra koncentrál, melynek fontos eszközei a hangok. A Semmi sem mutatja főszereplője, a PTSD-vel küzdő Oksana menekül a hangok elől, gyakran hall zúgást a fülében, míg az Örökké esni fog a hangokkal is a már említett párhuzamosságot, egyszerre létezést hangsúlyozza, közösséget teremt különböző terek között, például azzal a gesztussal, amikor a fegyvergyárban már felhangzanak a Vöröskereszt koncertjének hangjai.
Gorlova egyik filmjében sem látunk egymás után robbanó bombákat, vérengzéseket, nem taglóz le a szörnyűségekkel és nem kell visszafojtanunk a lélegzetünket sem, viszont időt hagy arra, hogy a háborút elkezdjük jobban érteni, nem csak mint elképzelhetetlen borzalom, hanem úgy is mint a hétköznapokat keserűségbe burkoló köd.
Alina Gorlova sok más ukrán filmessel együtt gyakran foglal állást és nyilatkozik a jelenlegi ukrán helyzettel kapcsolatban. Egy nyilvános beszélgetésén a 2022-es orosz offenzíva után májusban mesélt az Ukrajnában folytatott munkájáról a Hot Docs kanadai filmfesztiválon: „A csapatom, amely több operatőrből és rendezőből áll, sok felkérést kap a különböző tévécsatornáktól, de úgy döntöttünk, hogy a forgatott anyagokból filmet készítünk, bár még nem tudjuk, milyen formában. Úgy döntöttünk, itt maradunk, hogy humanitárius segítséget nyújtsunk az embereknek – de mégis hogyan? Nem vagyok harcos, főzni sem tudnék. Valószínűleg filmeznem kellene. Nagyon fontos, hogy megörökítsük, ami most történik, mert a jövőben szükségünk lesz erre az anyagra.”
Ahogyan az Örökké esni fog gondolatisága jelzi, a háborúk mellettünk, velünk, bennünk történnek. Gorlova filmje kiragad a szörnyű hírek és extrém videók magával ragadó világából, nem engedi, hogy a háborút a távolságunk nyugalmából, szörnyülködő izgalommal ismerjük meg. A kívülálló nézőpontjára szabja a háború megismerését, és olyan, hétköznapi vonásait mutatja meg, amelyek kevésbé látványosak, de a távolság pontosan kirajzolja őket.
A Semmi sem mutatja és az Örökké esni fog elérhetőek a Verziótéka kínálatában. A Filmhu olvasói a VERZIOFILM kóddal kedvezményesen 750 Ft helyett 500 Ft-ért nézhetik az összes Verziótékás filmet augusztus 31-ig oldalán!
