A Netflixen bemutatott Pieces of a Woman egyik drámai csúcspontján az unokáját gyászoló nagymama (Ellen Burstyn) egy megindító monológban arról mesél, hogy édesanyja a holokauszt idején a kamrában adott neki életet, és a parketta alatt rejtegette őt, így sikerült megúsznia a haláltáborba való deportálást, de annyira legyengült, hogy az orvosok is lemondtak róla. Az ő története csak egy a sok millióból, amit a zsidó családok generációkon át magukkal hordoznak, az asszony túlélése hatással van a lánya személyiségére, a gyászának feldolgozására is.
A trauma átadásával, a zsidó identitással foglalkozik az Evolúció is, két hipnotikusan fojtogató és egy álomszerűen optimista fejezetben. Mit jelent a holokauszt traumája és a zsidó örökség egy mai tinédzsernek, aki csak családi legendákon, ezerszer elmondott történetekben hallott a haláltáborok borzalmáról? Jelent-e a zsidó származása neki többet annál, hogy szereti a nagymama flódniját? Szükséges-e a felfoghatatlan fájdalom és nélkülözés emlékét belenevelni a következő generációba?
Az Evolúció a Proton Színház 2019-es, Rurhtriennalén bemutatott azonos című komolyzenei installációjából nőtte ki magát egész estés nagyjátékfilmmé. A darabot 2019-ben adták elő, a filmet pedig a Pieces of a Woman Oscar-kampánya közepén, tizenhárom nap alatt forgatták le. (Mundruczónak két másik színdarabja, A Nibelung-lakópark és a Frankenstein-terv: Szelíd teremtés is kapott egy-egy filmes feldolgozást.) Az előadásból két színésznő is becsatlakozott a filmbe: Évát Monori Lili, Lénát pedig Láng Annamari alakítja, akik egy precízen megkomponált hosszú snittben a zsidó származásukat igazoló anyakönyvi kivonatot keresik. A vitrinből nem csak egy papír kerül elő, a történelem alakulásával mindig más igazolásra volt szükség a túléléshez. Éva újra belekezd történetébe a táborból való megmeneküléséről, a nélkülözés éveiről. “Nem túlélő akarok lenni, hanem élő” – mondja az anyjának az egyre frusztráltabb Léna.
A két nő egysnittes jelenete az Evolúció csúcsa. Monori Lilinek több Mundruczó-színdarab és filmes cameo után régóta kijárt már egy kiemelt szerep. Hátborzongató, ahogy a jelen és a múlt egymással párhuzamosan él a fejében, születésének emlékeit ő is csak az elmesélt történetekből ismeri, de ezeket, és a saját emlékeit is a kezdetleges demencia pusztítja. Mindhárom fejezetet a francia Yorick Le Saux (Kisasszonyok, Halhatatlan szeretők, Csillagok határán) világhírű operatőr vette fel, kamerájával különösen az első kettőben válik láthatatlan résztvevővé. Ahogy ide-oda táncol a szereplők között, a jelenléte egyszerre kíváncsivá és fenyegetővé válik. Lenyűgöző munkát végez, ahogy a zenét szerző Dascha Dauenhauer is sokat hozzátesz a fojtogató atmoszférához.
Az utolsó fejezetben a német Goya Rego alakítja a tizenéves Jonast, aki Berlinben él az anyjával. A magyar és zsidó gyökereinél sokkal jobban érdeklik a zombik, a zongora és egy borotvált hajú török lány (Padme Hamdemir). A három epizód közül övé a legkevésbé innovatív, így az első kettő után nem tudja maradéktalanul fenntartani a jól megágyazott feszültséget, de talán éppen ez volt az alkotók célja – egyértelműbb, érthetőbb formanyelvvel az üzenete is tisztábbá válik. Mundruczóék optimistán tekintenek a jövőbe, a fiatal generáció tagjaira, akik egyre kevésbé kívánják magukat bármilyen vallással, nemzeti vagy nemi identitással felcímkézni.
Az Evolúció ősztől lesz látható a magyar mozikban.
