Serra alkotása a politikai thriller műfaját megelevenítő szerzői reflexió, amely az Apokalipszis mosttal (1979), Alan J. Pakula trilógiájával és Jacques Rivette korai filmjeivel egyaránt párbeszédben áll, ezzel újabb fejezetet nyitva a rendező kontrasztokra épülő életművében.

A finom modorú, számító De Roller a régi rend, a francia kormány reprezentánsa a francia polinéziai Tahitin. Feladatköreit lazán értelmezi, mindennapjait homályos természetű intrikák szövik át. Mindeközben sötét gyanú kezd terjedni a szigeten: tengeralattjáró állomásozik a part közelében, ami a nukleáris gyakorlatozás újrakezdését jelentheti. De Roller főhadiszállásai, barátai és ellenségei között bolyong, úgy tűnik, nálunk, nézőknél sokkal jobban kiismeri magát Tahiti útvesztőiben. Az őslakosok szervezkednek, a külföldiek bizniszelnek, az egyház hatalmaskodik, kétes figurák fordulnak meg a szigeten, mégis mindennek mintha csak abból a szempontból lenne jelentősége, hogy De Roller egzotikus bárja zavartalanul működhessen.

 

 

Tahiti rózsaszín égboltja alatt egyre nyomasztóbbá válik a hangulat: a polinézek szerveződnek, a francia tengerészgyalogosok alkoholba fojtják zaklatottságukat, egy portugál férfi hírét kelti, hogy ellopták az útlevelét. Az egymáshoz látszólag csak nagyon lazán kapcsolódó eseményeket De Roller, a fehér öltönyös, kék napszemüveges francia üzletember és politikus próbálja értelmezni. Olyan embernek mutatja magát, aki mindenről tud és mindent ért, ami a szigeten történik, igyekszik a bennfentesség látszatát kelteni, mégis fokozatosan kicsúszik a lába alól a talaj. Közkedvelt, Paradise Nights nevű bárja az egyetlen hely, ahol még kézben tartja az irányítást. Innen választ magának bizalmast, Shannaht, aki kitüntetésnek érzi De Roller figyelmét, és mindenben kész támogatni őt.

A katalán Serra a kétezres évek közepén tűnt fel, saját magára rendszeresen úgy hivatkozik, mint a legnagyobb élő spanyol rendezőre. Első nagyjátékfilmjeitől, a Crespiàtól (2003) és az Honor de cavalleriától (2006) fogva világos volt, hogy példa nélküli mind a világításhoz, a díszletekhez, az esztétikai tömörséghez, mind a színészekhez, az excentrikus karakterekhez és az adaptációhoz fűződő viszonya. Filmjei jellemzően kosztümös történetek feldolgozásai, amelyekben uralom és vágy, testiség és politikum, magasság és durvaság feszültségét mutatja meg festői szépségű, természetes fényeivel. 

Leghíresebb munkái az Erdélyben forgatott Història de la meva mort (Story of My Death, 2013), a haldokló király történetén keresztül az abszolutizmus természetét vizsgáló La mort de Louis XIV (The Death of Louis XIV, 2016) és a totális dominancia 18. századi, színpadias-esztétikai kísérleteivel foglalkozó Liberté (2019). Egyetlen képkockáról felismerhető, páratlan stílusú filmjei az európai arisztokrácia lélektanáról, a babonákról, az etikettről, a szüntelen zabálásról, és a szadizmus élvezetéről szólnak.

A Pacifiction főszerepét Benoît Magimel alakítja, aki olyan filmekkel kezdte a pályáját, mint a Gyűlölet vagy A zongoratanárnő, mára pedig a francia színjátszás széles körben ismert sztárja lett. Mellette Serra olyan lenyűgöző tehetségeket fedezett fel, mint Pahoa Mahagafanau, Matahi Pambrun, de a katalán rendező állandó színésze, Lluís Serrat Masanellas is feltűnik a filmben.

A premier után ismét fellépnek a Cinema Niche család barátai a Toldi Klub színpadán. Az eseményre jegyet váltó nézők ajándék karszalagot kapnak.  

Vetítések:

2023. március 25. szombat 20:00 Toldi Mozi - Jegyvásárlás itt.

2023. március 31. péntek 19:00 Apolló Mozi, Pécs

2023. április 16. vasárnap Uránia Nemzeti Filmszínház

 Forrás: Cinema Niche