Brian hosszas távollét után tér vissza a családjához az ír halász kisvárosba, hogy egy osztrigafarm üzemeltetésével sínre rakja az életét, és a helyi halfeldolgozó üzemet vezető anyja mindenben támogatja őt. Amikor már azt hinnénk, hogy a következő két órában az osztrigatenyésztés rejtelmeit fogjuk megfigyelni, Anna Rose Holmer és Saela Davis (a fantasztikus The Fits alkotói) filmje hirtelen drámai fordulatot vesz. Briant az üzem egyik alkalmazottja és egyben gyerekkori szerelme szexuális zaklatással vádolja, a fiú anyja pedig komoly morális döntés elé kerül.
God's Creatures (Paul Mescal és Emily Watson)
A God’s Creatures remekül adagolja a feszültséget, tökéletes helyszíne a vihartól megtépázott ír kisváros. Minden nyirkos, szürke és még nyugalmi állapotában is van benne valami nyugtalanító, igazi melegség csak a családi körben van jelen, amit egyre inkább szétzilál az incidens és annak utórezgései. Emily Watson és a viharvert táj borzasztóan jól állnak egymásnak, ezt már a Hullámtörésből is tudtuk, de Paul Mescal is újra bebizonyítja, hogy a Normális emberek visszahúzódó főszerepe után rosszfiúnak sem utolsó, komplex és megkérdőjelezhető szexuális ragadozóként is sikeresen helytáll. Bár a film feszültsége sokszor inkább a baljósan beúszó zenéknek köszönhető, ami félúton inkább a kárára, mintsem előnyére válik a történetnek, de a drámai befejezéssel újra megtalálja a módot, hogy igazi gyomrost adjon az ártatlan mozinézőnek.
Az Arany Pálmáért versenyez Felix van Groeningen (Alabama és Monroe) és Charlotte Vandermeersch Nyolc hegy című filmje, ami Paolo Cognetti olasz író díjnyertes bestsellerének adaptációja. A Nyolc hegy két fiú, Pietro és Bruno 30 éven át formálódó barátságának története. Pietro városi gyerekként utazik fel nyaranként a 14 fős olasz faluba az anyjával, ahol a helyi tehenészetben élő és dolgozó Bruno az utolsó gyermek. A két fiú a társadalmi hátterük ellenére azonnal szoros barátságot köt egymással. Pietrot időnként messzire sodorja az élet, Bruno viszont sosem hagyja el a szeretett hegyeit, és saját tehenészetet indít. Az évtizedek alatt hol együtt, hol külön küzdenek meg az apáik hátrahagyott nyomaival és traumáival, ide húzza őket a szerelem, a magány és a továbblépés lehetősége is.
Nyolc hegy (Alessandro Borghi és Luca Marinelli)
Felix van Groeningen az Alabama és Monroe és a Belgica sodró lendülete után sokkal nyugodtabb tempóra váltott azzal, hogy felmászott és elveszett az olasz hegyek között. Pietro és Bruno barátsága ebben a lenyűgöző tájban bontakozik ki, minden átvészelt hóvihar, túra, tavi fürdőzés és tűzrakás kulcsfontosságúvá válik, mert bepillantást kapunk az éppen aktuális lelki válságaikba. A filmet fényképező Ruben Impens a magával ragadó hegyi tájat 4:3-as képarányban tárja elénk, a végtelen hegygerincek és erdők egyszerre felszabadítóak és félelmetesek, mégis intim közelségbe hozzák a két férfit, akik nem képesek és nem is akarnak kiszabadulni ebből a zárt világból.
Kristálytiszta magyar mondatok hangoztak el a csodálatos Vicky Krieps (Fantomszál, Bergman-sziget) szájából Maria Kreutzer Corsage című filmjében, amely egy rendhagyó portré a 40. évébe lépő Wittelsbach Erzsébet császárnőről, vagyis Sissiről. Az Un Certain Regard szekcióban versenyző film Sissit a kor egyik legnépszerűbb alakjaként ábrázolja, bár az embereket nem a személyisége, inkább a szépsége, a tartása, az aktuális súlya érdekli. Állandó diétázása mellett nyomorúságos fűzőkbe tuszkolja magát, térdig érő haját elképesztő fonatokba rakatja, és az udvarhölgyei oldalán boldogtalanságban, unalomban, kielégületlenül tölti a napjait, miközben egyre messzebbre sodródik férjétől.
Corsage (Vicky Krieps)
Marie Kreutzer szubjektív portréja a valóságtól időnként elrugaszkodva mutatja be Sissi személyiségét és traumáit – legutóbb a Spencerben sikerült Pabló Larraínnak ehhez hasonlóan közel hoznia az uralkodói élet árnyoldalát. Kreutzer nem a lendületesen táncoló kamerával, inkább a fűzőhöz passzoló fullasztó terek segítségével adja át azt az elemelt hangulatot, amiben ez a kivételes nő élhetett. A nyomasztó tér és a felbukkanó modern tárgyak (mint a fali telefon vagy porszívó) mellett humornak is maradt hely ebben a rémálomban, Sissi reakciói az udvar karótnyelt működésére váratlanok és felszabadítóak, de nem csak ő okoz meglepetést: Ferenc József egy ponton leszedi a védjegyévé vált (ál-)pofaszakállát, és csak egy hetyke bajuszt hagy a helyén.
Vicky Krieps brilliánsan kelti életre a sokszínű, meggyötört Sissit, akit szétszakít a vágy, hogy valaki hozzáérjen, hogy egy kicsit is értékesnek gondolja a jelenlétét az uralkodói családban. Sissi négy nyelven beszél, Valéria lányával többek közt szépen csengő magyarsággal kommunikál, és hangsúlyozza is, hogy szeretné, ha a lány jobban értené a nyelvet. A gróf Andrássy Gyula szerepében felbukkanó Lengyel Tamás is tovább erősíti a hazai vonalat, bár csak egyetlen jelenetben látható, de jó őt ebben az izgalmas közegben látni. Maria Kreutzer filmje hamarosan itthon is látható lesz.
Cannes-i tudósításunk folytatódik!
