A technikai zűr ellenére Cannes továbbra is a legpezsgőbb, a legszínesebb programot felvonultató fesztivál. A tavalyi covidos csökkentett létszám után a szervezők ismét maximális fokozatra kapcsoltak, kinyitott a filmpiac és sokkal több az ún. cinefil, vagyis azok a mezei filmrajongók, akik egy pár napon keresztül élvezhetik a cannes-i pörgést, a mozizást, és a Randevúnak hívott mesterkurzusokat, meghívott sztárvendégekkel. A Top Gun: Maverick bemutatója kapcsán kapott meghívást egy ilyen előadásra Tom Cruise is, a film premierjének estéjén (amely során többször is eldörrent a fejünk felett öt darab kék-fehér-piros csíkot húzó vadászrepülő) meglepetésből egy életműdíjat is kapott.
Top Gun: Maverick / Fotó: UIP-Duna Film
A világ egyik leghíresebb embereként Tom Cruise-ról sokunknak határozott kép van a fejében, amit a több tucat kiváló és pár kevésbé jól sikerült filmje, illetve a bulváros szalagcímek formáltak a szcientológiai kapcsolatairól, a zűrös házasságairól, és ki tudná elfelejteni a mémmé vált Oprah-interjúját. Cruise egyike Hollywood klasszikus állócsillagainak, éppen ezért kíváncsian vártam, hátha a következő egy órában arról is kapok valamilyen benyomást, hogy hús-vér emberként milyen lehet. Hogyan hallgat, hogyan reagál, mocorog-e a székében, mint egy földi halandó, és egyáltalán elcsíphető-e tőle bármilyen gesztus, amit nem leng körbe a hollywoodi ragyogás.
A beszélgetést egy negyedórás válogatás indította a leghíresebb szerepeiből. Egymás után villantak be drámai monológok az Esőember, a Jerry Maguire, vagy az Egy becsületbeli ügy jeleneteiből, jött akcióorgia a Mission: Impossible és a Jack Reacher filmsorozatokból, de volt Tágra zárt szemek, Született július 4-én, Világok harca és nem maradhatott el az ing-alsógatyás becsúszása sem a Kockázatos üzletből, amit hangos taps és füttyvihar kísért. A válogatás elérte a hatását, legalább 4-5 filmjét újra akarom nézni, ha hazaértem a fesztiválról.
Tom Cruise a cannes-i Randevún / Fotó: Joachim Tournebize/FDC
Aztán színpadra lépett az ikon, a világsztár, a közönség negyede tombolt, a maradék pedig a telefonjához kapott, hogy megörökítse a pillanatot, olyannyira, hogy a fesztivál igazgatójának, Thierry Frémaux-nak le kellett állítania a tapsot és megkérni az embereket, hogy rakják el a telefont és inkább analóg módon ünnepeljék őt. A következő egy órában Cruise a mozi szeretetéről, gyermekkori élményekről mesélt, amik a filmezés varázsa felé sodorták. Elmondása szerint minden munkáját a közönségnek készíti, mert magát is közéjük sorolja, gyakran bújik el egy baseball sapka mögé és ül be a moziba a saját filmjeire a közös tapasztalatért. A Top Gun: Maverick bemutatója a covid miatt közel két évet csúszott, de arra a kérdésre, hogy felmerült-e bennük a streames premier, határozott választ adott: “Soha nem történt volna meg. Soha nem fog megtörténni.” A kijelentését hatalmas taps követte.
Szóba jöttek a vakmerő kaszkadőr mutatványai, és a kérdés, hogy mégis miért csinálja őket, miért kockáztatja az életét. “Gene Kellytől senki sem kérdezte meg, hogy miért táncol” – hangzott a válasz. Folyamatosan fejleszteni akarja magát, többet és többet akar megtudni a szakmáról, érdeklődve figyeli a látványtervezők, a jelmezesek, az operatőrök munkáját. Mindent tudni akar, mindent meg akar csinálni, soha nem akarja abbahagyni, a mozi a legfontosabb – ehhez hasonló magvas gondolatok töltötték ki ezt az egyórás randevút. Nem teljesült a vágyam, a beszélgetés végén nem úgy álltam fel a székből, mint aki többet tudott meg Tom Cruiseról, mint emberről, helyette megmaradt egyszerű, hollywoodi filmsztárnak.
A Top Gun: Marvericket versenyen kívül mutatták be a fesztiválon. A magyar mozkiban május 26-tól látható az UIP-Duna forgalmazásában.
Cannes-i tudósításunk folytatódik!
