A filmedben nem egyértelműsíted, de a szinopszisban szerepel, hogy egy szanatóriumi uszodában játszódik. Volt egy konkrét hely, ami megihletett?
Ez a szanatóriumszerű hely számomra az átmenetiséget jelképezi, vagy egy olyan életszakaszt, amikor az ember nem tud továbblépni. Egy olyan helyet, ahonnan addig nem is megy tovább, amíg ki nem nyeri belőle, amire szüksége van. A víz számomra egyszerre jelenti az állandóságot és a folytonosságot. Balatoni lány vagyok, a Club Aligában, az egykori Kádár-üdülő uszodájában tanultam meg úszni. Ez a helyszín szolgált inspirációként. Viszont a filmben a valóságtól egy sokkal elrugaszkodottabb teret képzeltem el, sőt, minden plánban egy kicsit másnak is tűnik. Ezzel azt akartam kifejezni, hogy amikor visszaemlékezünk, akkor mindig egy kicsit másképp látjuk a dolgokat. A film egy emlék megidézésének folyamatát mutatja be, ami a többszöri felidézéssel egyre jobban roncsolódik, végül egészen szétesik.
Miért volt nagy hatással rád ez az uszoda?
Szerintem az építészeti stílusa miatt. Szocreál, brutalista épület. Rengeteg beton és víz, ami megmaradt az emlékeimben. Ezeknek a brutalista épületeknek van egy olyan méltósága, hogy csak úgy tudnak megöregedni, ahogy az építész megálmodta őket. Általában nem szokták se felújítani, sem átépíteni őket, mert rengeteg pénzbe kerülne, ezért szép lassan az enyészeté lesznek. A betonnak van egy nagyon szép, málló szétesése, ami különösen megragadta a fantáziámat.
.jpg)
Nyugvó köd /Fotó: MOME Anim
Visszalátogattál az uszodába referenciát gyűjteni?
Csak emlékezetben. Azt hiszem, hogy az uszoda már nem látogatható, mert az összeomlás szélén áll. Találtam egy-két képet róla, de tényleg csak a hangulatát szerettem volna megragadni, nem akartam egy konkrét helyet, sem történelmi korszakot fókuszba helyezni. Azt akartam visszaadni, hogy milyen ereje is van ezeknek a nagy nyersbeton-tereknek, a rengeteg üvegnek, növényeknek, víztömegeknek.
Érdekel az építészet?
Abszolút. Egyik kedvenc építészem / képzőművészem Carlo Scarpa. Ő is rengeteg nyers betonnal dolgozott, és nagyon érdekes tereket hozott létre. Térzavart okoz, például úgy, hogy lépcsős felszíneket épít be a falba vagy a plafonba. Érdekes, hogy a tereinek milyen különös hatása van.
Miért választottad az animáció szakot a MOME-n?
Az egyik oka, hogy az animációt az egyik legkifejezőbb képzőművészeti eszköznek tartom, nincsenek korlátai, bármit meg lehet jeleníteni. Ezzel szemben az élőszereplős film rettentően korlátozott. A másik oka, hogy amikor grafikusnak tanultam a Budai Rajziskolában, Rófusz Ferenc tartott nekünk egy bevezető animációs kurzust. Felfigyelt rám, és azt tanácsolta, kezdjek el ezzel komolyabban foglalkozni. Abban az évben már az animáció szakra adtam be a felvételit.
.jpg)
Nyugvó köd / Fotó: MOME Anim
2020-ban végeztél a MOME animációs mesterszakán, pont a COVID-időszakban. Milyen volt így diplomázni?
Az animáció eléggé magányos műfaj. A covid és a karantén a véghajrában jött be, amikor egyébként is csendes magányunkban, a négy fal között dolgoztunk. A szerencsétlen helyzet talán még koncentráltabbá is tette a munkafolyamatot, nem volt lelkiismeretfurdalása az embernek, hogy lemarad valamiről, mert úgysem volt más program. Azt viszont sajnáltam, hogy a védés online zajlott. Az anyagokat korábban el kellett küldenünk a bizottság tagjainak így a védés előtt már láthatták őket. Ezáltal már nem azokat az első reakciókat, benyomásokat kaptuk, amik szerintem nagyon fontosak lettek volna, hanem olyan visszajelzéseket, amik nagyon átgondoltak voltak. Viszont a védés alatt a monitor mögé bújva, akár foghattuk is a kezünkben a kinyomtatott szöveget. Magamból kiindulva ez megkönnyítette a szereplést, mert nagyon izgulós típus vagyok.
A diplomafilmed befejezése miért húzódott el?
Erősnek tartottam azt a verziót, amivel diplomáztam, csak egy kis idő kellett volna még, hogy teljesen befejezzem. Viszont a COVID-helyzet miatt úgy láttam, hogy nem érdemes elkapkodni a befejezését. Szerettem volna élőben megrendezett fesztiválokra küldeni, de azok még csak online vagy elnapolva voltak. Nem siettem el a befejezését, közben eltelt két év, és rengeteget fejlődtem. Frissebb szemmel tudtam ránézni a filmre, csomó mindent hozzátettem, kiegészítettem, kicsit át is vágtuk. Szerintem abszolút jót tett neki ez a plusz idő.
Milyen élmény volt ennyi idő után végre bemutatni a Friss Kakason?
Fantasztikus volt, fel se voltam rá készülve. Mindenki mondogatta, hogy jaj, majd milyen jó lesz a moziban, ahol tényleg betölti a teljes perifériámat. Engem is úgyan úgy beszippantott, pedig minimum kétszázszor újranéztem a vetítés hetében. Ráadásul annyi kedves visszajelzést kaptam, mind barátoktól, mind ismeretlenektől. A visszajelzések alapján talán a legfontosabb számomra, hogy elértem vele azt a hatást, amit szerettem volna, mivel mindenkiben elindított valamit.
Friss Kakas a Toldi Moziban / Forrás: A Friss Kakas Facebook-oldala
Az értelmezést eleve a nézőkre akartad hagyni?
Igen, ez volt a célom. A filmmel egy alapot akartam adni a nézőnek, amit utána saját emlékeivel vegyíthet. A munkám igazából asszociatív képek sorozata, amivel egy belső filmet szerettem volna elindítani az emberben, amit mindenki a saját értelmezése szerint tovább játszik magában.
Ez az első önálló rendezésed. Milyen volt teljesen szabadon alkotni?
Nem volt stábom, a zenén, a sound designon és a vágáson kívül mindent egymagam csináltam. Egyrészt annyira erős elképzeléseim voltak, hogy ezt a filmet csak egyéniben tudtam elképzelni, másrészt kiadni sem tudtam volna a jeleneteket, mert nehéz lett volna szavakban átadni ezt a bizonyos hangulatot. Nagyon jó volt ilyen szabadon alkotni, kompromisszumok nélkül.
A filmben nincs hagyományos narratíva, ahogy te is fogalmaztál, inkább egy „belső film.” Mesélnél a készítés folyamatáról?
Eleve közel áll hozzám a látványtervezés, ezért első lépésként intuitív tájképeket kezdtem el rajzolgatni. Végül ezekből a hátterekből állt össze szép lassan a film, szóval nem egy kifejezetten tudatos építkezés volt. A kedvenc részem mindig a háttér készítés, de nagyon szeretek effekteket is animálni. Finoman megmozgattam a háttereket, illetve pici figurális mozgásokkal párosítottam őket. Egy kis rotoszkóp animáció került bele, amihez a környezetemben lévők és jómagam szolgáltatták a referenciákat.
.jpg)
Nyugvó köd / Fotó: MOME Anim
A megjelenő emberek leginkább periférikus árnyalakok, nincsenek beazonosítható főszereplők. Miért?
Nem szerettem volna, hogy a figurákon, vagy egy főszereplőn legyen a hangsúly, azért ilyen semleges az összes. Nincsenek attribútumaik és nincsen nemük sem. Csak az volt az alakok funkciója, hogy éreztessem, egy élettérről van szó. Miközben ők is szétmállanak, egyértelműsítik a nézőben, hogy ugyanennek a folyamatnak a részesei.
Fogalkoztat az elmúlás?
Foglalkoztat, igen, de én ezt egy nagyon természetes dolognak tartom, és így is próbálom ábrázolni. Ezért sem mondanám szomorúnak, inkább valaminek, amit az embernek idővel szép lassan el kell fogadnia.
A film zenéjét Rigó Benjaminra bíztad. Miért őt kérted fel?
A BA képzés alatt volt évfolyamtársam, csak ő média designra járt. Hobbi zenészként tett fel zenéket a netre, amik nagyon megtetszettek, és eldöntöttem, hogy a jövőben biztosan szeretnék majd vele egy kollaborációt. Aztán eljött a diplomamunka, a mesterképzés elején még egy installáción gondolkodtam, de a helyspecifikussága és a labilis technikai tudásom miatt lemondtam róla. Aztán mégis a film mellett döntöttem, ehhez csakis az ő zenei érzékenységét tudtam elképzelni. Nem is kellett neki túlmagyaráznom, gyorsan ráhangolódott, és küldött egy verziót, ami igazából kissebb változtatásokkal, de rögtön bekerülhetett a filmbe. Nagyon örültem, hogy együtt dolhozhattunk.
Nyugvó köd / Fotó: MOME Anim
Milyen érzés volt megtudni, hogy bejutott filmed az Annecy fesztivál diplomafilmes versenyére?
Először a kaliforniai GLAS Animation fesztiválra került be, így éppen egy ZOOM interjúra készültem, amikor húsz perccel előtte befutott az Annecy-s email. Addig iszonyatosan izgultam, hogyan fogok szerepelni az interjún, mert nem az erősségem előadni magam. Amint megtudtam a hírt, nagyon megörültem és ez erőt adott. Úgyhogy iszonyatosan jól sikerült aznap a beszélgetés.
Fülöp József, az animációs oktatás vezetője nemrég podcastunkban arról beszélt, úgy érzi, hogy a MOME-s sikerek hatására a hallgatók nagy elvárásokat támasztanak maguk elé, kudarcként élik meg, ha nem sikerül bejutni egy nagy fesztiválra. Te éreztél ilyen belső, esetleg külső nyomást magadon?
Szerintem ez fejben dől el. Úgy voltam vele, hogy az enyém egy kísérleti film, lehet vele szabadon próbálkozni, mert nem láttam semmi hozzá hasonlót ebben a közegben. Igazából nem volt semmilyen elvárásom, sem pedig külső nyomás, “lottózgatok” a filmmel, mert egyáltalán nem lehet kiszámítani, milyen reakciókat kap, melyik országban hogyan reagálnak egy ilyen hangulatfilmre.
Nikolett rajza olvasóink számára
Mely alkotók, filmek ihletnek meg a legjobban?
Molnár Tünde Simon vagyok című animációja az, amit minden évben előveszek és újra nézek. Nagyon jól bánik a térrel, és van benne egy lebegő érzés, amivel nagyon tudok azonosulni.
Min dolgozol most, mi a következő terved?
Nagyon friss, hogy elkészült a film. Igazából egy nagyobb, egy-két hónapos pihenést szeretnék. Utána meglátjuk, hogy milyen visszajelzéseket kap a film a fesztiválokon. Addig is, nyitott vagyok az alkalmazott munkákra. Természetesen az is tervbe van véve, hogy még saját filmet készítsek a közeljövőben.
