Nemes Jeles László első filmjével berobbant a cannes-i fesztiválra, de a Saul fia már bemutatása előtt a magyar filmtörténelem részévé vált. Makk Károly, Kósa Ferenc és Sára Sándor nyomdokain járva, 46 év után először ért magyar rendezőt az a megtiszteltetés, hogy első játékfilmjével a cannes-i hivatalos versenyprogramban szerepelhetett. Korábbi interjúnkban a rendező így fogalmazott filmjéről: „A népirtás drámai, traumatikus helyzet, a mai napig nem maradt nyom nélkül, és ezeket a nyomokat fellelhetjük a mai társadalomban… A saját generációmnak akartam erről a periódusról - ezen belül emberek megsemmisítéséről – mesélni, a lehető legegyszerűbb eszközökkel.”
Nemes Jeles László filmje a holokauszt talán utolsó tabutémáját dolgozza fel, a történet a Sonderkommandót állítja a középpontba, egyben emléket állít az auschwitz-i tekercsek íróinak, és a Sonderkommandó lázadásának. A náci koncentrációs táborokban a foglyokból álló Sonderkommando terelte be a megsemmisítésre ítélteket a gázkamrákba, vitte át a holttesteket a krematóriumokba, takarította ki a termeket az újabb transzport érkezése előtt és szállította ki a hamvakat a táborból. A megterhelő fizikai munka miatt a sonderesek a tábor többi foglyánál jobb bánásmódban részesültek, a többi táborlakótól elkülönítve laktak, de mint a „titkok őrzőit”, néhány hónap után kivégezték a tagjaikat. Az újonnan alakuló sonderkommandó első feladata az előző generáció elégetése volt. A sonderesek közül nagyon kevesen élték túl a háborút.
A filmben a főhőst, Sault követve megismerjük a tábor gyárszerű működését, Erdély Mátyás operatőr feszültséggel teli képeinek és Rajk László látványtervező munkájának köszönhetően pedig a néző már-már dokumentarista hitelességgel láthatja, pontosan hogyan szervezték meg több millió ember megsemmisítését. Nemes Jeles Lászlóval készült interjúnkban így nyilatkozik a rendező: „Nem szerettünk volna kifejezetten lágerfilmet csinálni, mert nem feltárni akartunk, hanem egy embert megmutatni. A főhősünk lényegében élő halottként létezik már, amikor talál egy gyereket a krematóriumban, akit el kellene égetnie a többi holttesthez hasonlóan, de ő azt gondolja róla, hogy ez az ő fia, és megpróbálja eltemetni. Másfél napig vagyunk Saullal, társként kísérjük őt …én úgy gondolok a Saulra, mint egy archaikus történetre, leszűkített térben és időben.”
A filmet a magyar készítőkön kívül több nemzetközi alkotó is jegyzi: Clara Royer társ-forgatókönyvíró, Erdély Mátyás operatőr, Matthieu Taponier vágó, Rajk László látványtervező, Melis László zeneszerző, a sound design-t pedig Zányi Tamás készítette. A főszerepben Röhrig Géza New Yorkban élő amatőr színész és költő, a további szerepekben többek között Molnár Levente, Zsótér Sándor, és Urs Rechn láthatóak. A filmben a magyar főszereplők mellett, német, lengyel, amerikai és izraeli színészek játsszák a főbb szerepeket. A 30 napos forgatás nagy része egy budapesti helyszínen és a Mafilmben zajlott, egy dél-budai egykori honvédségi épületet és a Sorstalanság egykori díszleteit használták a munka során. Korabeli fotók és történészi kutatómunka alapján, Rajk László tervei alapján készült az Auschwitz-Birkenau-i koncentrációs tábor mára megsemmisült épületeinek reprodukciója.
Röhrig Géza, a film főszereplője, Saul megformálója korábban így nyilatkozott nekünk: „Nyersebb, szigorúbb, minden artisztikumot felfüggesztő, elemi erővel ható filmet szerettünk volna csinálni… A legfontosabb az volt, hogy a lehető legnagyobb ívben elkerüljük az e filmekre szinte kizárólagosan jellemző beszédhelyzetet: a vallomásosságot. Ódzkodtunk a főhőst lírai alannyá tenni.” Az MTI-nek adott nyilatkozatában Röhrig Géza a filmet a „remény filmjének” nevezte, amely a „pokol epicentrumában játszódik”.
Erdély Mátyás operatőr évek óta alkotótársa Nemes Jeles Lászlónak, korábban együtt dolgoztak a rendező kisfilmjeiben is. Elmondása szerint a Türelem című kisjátékfilm, már arra a koncepcióra épült, amire később a Saul fia is. "Gyakorlatilag a film előtanulmányának tekinthető." A Saul fia 35 mm-es filmanyagra készült, a versenyprogram egyetlen analóg technikával készült alkotása. A filmben hosszú beállításokkal dolgoztak állandóan mozgó, a főhőst követő kameraállással, elsősorban szűk képkivágással. Erdély Mátyás korábban elmondta, hogy a film befejezéséről nagy viták zajlottak, "nagyon érdekes, szép folyamat volt, ahogy a végső forma kialakult".
A Saul fia forgatókönyvét Nemes Jeles László a cannes-i filmfesztivál Résidence programja keretében írta Clara Royer-rel, majd a filmterv 2012 nyarán, a szarajevói filmfesztiválon a Living Pictures elnevezésű díjban részesült.
Nemes Jeles László 1977-ben született Budapesten. 1989-től 2003-ig Párizsban élt, egyetemi tanulmányai során történelmet, irodalmat és forgatókönyvírást tanult. Türelem című kisfilmje elnyerte a 38. Magyar Filmszemle legjobb kisjátékfilmnek járó díját, világpremierje a velencei filmfesztivál rövidfilm versenyében volt, majd jelölték az Európai Filmakadémia legjobb rövidfilm-díjára (korábbi interjúnk a rendezővel ITT olvasható). Három kisfilmje (Türelem, The Counterpart, Az úr elköszön) több mint 30 díjat kapott száznál is több nemzetközi filmfesztiválon.
Nemes Jeles László Saul fia című filmje a Magyar Nemzeti Filmalap fejlesztési és gyártási támogatásával készült, összesen 321.6 millió forint értékben, vezető producerei Sipos Gábor és Rajna Gábor, gyártója a Laokoon Filmgroup, koprodukciós partnere a VisionTeam, és New York-i Claims Conference.
A Saul fia június 11-től látható a hazai mozikban a Mozinet Kft. forgalmazásában.
(forrás: Filmhu, MTI)
